Tőzeg
Tőzeg (turfa), a legfiatlabb, legtökéletlenebb kőszén. Elhalt mocsári és vizi növények (tőzegmohok stb.) össze-visszakuszált szálainak, gyökereinek laza, kevéssé megszenesedett tömege. Képződése ugyszólván szemünk előtt folyik le. Ahol valamely mély medencében állóviz gyülik meg és e viz le nem folyhatik, a föld mélyebb rétegeibe nem szivároghat, ott nemsokára mocsári és vizi növények ütik fel tanyájukat. Ezeknek egyre elhaló részei a viz alatt nagy tömegekké szaporodnak és mivelhogy levegőtől elzárva bomlanak, lassankint megszenesednek, T.-gé válnak. Minél tovább tartott e bomlás, annál gazdagabb szénben. A széntartalom maximuma 59%. Legtöbb esetben a kémiai összetétele nem nagyon tér el a növényi rostétól (gyep-T.), a farostétól. Számos T.-telepen találni fatörzseket (gyökér-T.), állati maradványokat, egyes ásványokat (gipsz, pirit, markazit, vivianit), valamint az emberi kéztől eredő munkálatokat (edényeket, fegyvereket, szerszámokat stb.). Sok T.-ben az őt alkotó növények jól felismerhetők, megállapíthatók, de akad elég, melyben a növények annyira elváltoztak, hogy nagyon bajos a felismerésük. Hazánban nagy kiterjedésü T.-telepek vannak. Általában a T.-telepek vagy másképen lápok két fő csoportját szokták megkülönböztetni. A dombos láp a vizi mohából (sphagnum) épül fel és az a sajátsága, hogy a levegőben levő nedvességet magába szívja és olyan, mint valami óriás teleivódott szivacs. Középső részével kiemelkedik, kidomborodik s ott magasabban fekvőnek tünik fel, mint a széle. A legnagyobb hazai dombos láp az árvavármegyei, melynek területét 6-8 km2-re teszik. Kolozs vármegyében 15,5 katszt. holdnyi, Alsó-Fehér vármegyében 35 kataszt. holdnyi területen van meg. A sík láp (réti láp) leginkább sásokból, füvekből és némely lombos mohából keletkezett, soha sem domborodik ki, hanem lapos. Az Ecsedi láp, a balton- és fertőmelléki lápok, a Tisza és Körös mentén levők mind sík lápok. Amit a nép «savanyu rét»-nek nevez, az rendesen szintén sík láp. Hollandiában, Angliában, Francia- és Németországban óriási terjedelmü T.-telepek vannak; a hazaiak sem terjedelemre, sem vastagságra nem versenyezhetnek a külföldiekkel. A T.-telepeket a külföldön az utóbbi években mezőgazdasági mívelésre fogták, de igen sok helyen (nálunk is) a T.-et vágják, részint azért, hogy megszárítva mint tüzelőanyagot használják, részint pedig, hogy különféle ipari célokra dolgozzák fel, nevezetesen T.-pelyvát meg T.-lisztet gyártsanak belőle. A száraz T.-nek megvan az a nevezetes tulajdonsága, hogy folyadékokat meg gázokat igen nagy mennyiségben s mértékben képes magába szívni. Minál finomabb részekre van a T. szaggatva, annál nagyobb a felszívó képessége és ereje; növekedik még a felszívó képessége, ha a T.-et a szaggatás előtt a téli hidegnek tették ki. Ezt a tapasztalatot ugy értékesítik, hogy késő őszkor vagy télen a T.-ből téglákat vágnak, a T.-téglákat alkalmas módon egymásra rakják és a téli hidegnek teszik ki. Tavaszkor a szél meg a napfény kiszárítja a T.-et, melyet az után géppel szétszaggatnak és kész a T.-pelyva meg a T.-liszt. A durvábbja a T.-pelyva, finomabbja a T.-liszt. Azt állítják, hogy a T.-liszt felszívó ereje 283%-kal nagyobb, mint ugyanazon T. nagyobb darabjáé. A T.-pelyva meg a T.-liszt kitünő alom, mert a leggondosabb módon gyüjti magába a ganéj legfontosabb alkotó részeit. Tisztán tartja az istálló levegőjét és elejét veszi mindama bajoknak, melyeknek az állatok a tisztátalan levegőben ki vannak téve. Kitünő kovács-szenet készítenek belőle, rovargyüjteményekbe való lapokat, állatok kitömésre való darabokat, építőtéglát, a háztartásban használható tűzgerjesztőt. Használják még a T.-pelyvát a cukorgyárakban a lúgok felszívására és kitünő konzerváló tulajdonsága miatt gyümölcsnek, húsnak, halnak nagyobb távolságra való elszállítására.
