Szolgalom
Szolgalom (servitus), idegen dologban való jog (jus in re aliena), amelynél fogva az idegen személynek más tulajdonában levő dolgon bizonyos használati joga van, melyet a tulajdonos tűrni tartozik, vagy pedig a tulajdonos abbanhagyni tartozik oly tényt, melyhez különben tulajdonjogánál fogva joga lett volna. A Sz.-nak alávetett dologról azt mondják, hogy szolgál (servit) és innen az idegen dologban való ily jogot Sz.-nak nevezik. Az osztrák polgári tkv a szolgalmat akként határozza meg, hogy a Sz. joga által köteleztetik a tulajdonos másnak hasznára a maga dolga tekintetében valamit tűrni vagy elmulasztani. A szolgalmakra vonatkozó jogszabályok összességét, de magokat az egyes szolgalmakat is szolgalmi jognak nevezzük. A Sz.-ról adott fogalommeghatározásból következik, hogy a Sz. csak abban állhat, hogy a Sz. által korlátolt tulajdonos valamit tűrjön; ezek az u. n. servitutes, quae in patiendo consistunt, vagy abban, hogy a tulajdonos valamit ne tegyen; ezek az u. n. servitutes, quae in non faciendo consistunt; ellenben a Sz. soha sem állhat abban, hogy a tulajdonos valamit tegyen. Ezt fejezi ki a jogelv: Servitus in faciendo consistere non potest. Minthogy a Sz. idegen dologban való jog, a tulajdonosnak saját dolgán nem lehet szolgalma; nulli res sua servit, másrészt Sz. csak dolgon lehetséges, tehát szolgalmon Sz. nem képzelhető: servitus servituti esse non potest.
A szolgalmak továbbá tevőlegesek v. nemlegesek (servitutes positivae v. negativae) a szerint, amint abban állanak, hogy a jogosult valamit tehet, vagy pedig a tulajdonos valamit nem tehet.
A szolgalmkat személyes és telki szolgalmakra osztjuk (servitutes personarum és servitutes praediorum) a szerint, amint a Sz. közvetlenül bizonyos személyt illet vagy pedig közvetlenül valamely telek javára szolgál, a személyt tehát csak annyiban illeti meg, amennyiben az ez utóbbi teleknek tulajdonosa. Személyes Sz. kettő van: u. m. 1. a használat (l. o.) és 2. a haszonélvezet (l. o.). Harmadikus a lakás szolgalmát (l. o.) szokás említeni, de ez nem egyéb, mint a lakás használatának vagy haszonélvezetének joga. A római jog még egy negyedik szolgalmat is ismert, u. m. idegen szolga v. állat szolgálatait: operae servorum et animalium, de a szolgán való Sz. a rabszolgaság eltörlésével napjainkban nem képzelhető, állatokon való Sz. pedig hasonlag a haszon vagy haszonélvezet fogalma alá vonható. A telki szolgalmaknál azt a telket, amelynek hasznára a Sz. rendelve van uralgó teleknek (praedium dominans), a Sz.-mal terhelt telket pedig szolgáló teleknek (praedium serviens) nevezik. Ez utóbbinak azt a tulajdonságát, melynél fogva az uralgó teleknek a sz. tartalmát tevő hasznot szolgáltatni alkalmas, causa perpetuának nevezik. A dolog természete hozza magával, hogy az uralgó és szolgáló teleknek bizonyos helyi érintkezésben kell állaniok egymással; ezt fejezi ki a római szabály: praedia debent esse vicina, habár szomszédság e szónak szoros értelmbéen nem szükséges. A telki szolgalmak oszthatatlanok és az uralgó teleknek kiegészítő minőségét teszik. Ha tehát valamely uralgó telek több tulajdonos közt megosztatik, a szolgalmat minden osztályos gyakorolhatja, amennyiben ez által a Sz. terjedelmében változás nem történik és az a szolgáló telekre terhesebbé nem válik.
A telki szolgalmak vagy u. n. «continuae» (folytonos) vagy «discontinuae» servitutes a szerint, amint a Sz. gyakorlása bizonyos tartós állapot előidézésében vagy pedig az uralkodó telek tulajdonosának egyes cselekményeiben áll. Fő felosztás szerint a telki szolgalmak kétfélék: városi és mezei szolgalmak (servitutes praediorum, a) urbanorum, vagy b) rusticorum) a szerint, amint az uralgó telek városi vagy mezei telek. A házi szolgalmak közül említendők: 1. gerendának v. tehernek idegen épületben tartásához való jog (servitus tigni immittendi és oneris ferendi); 2. az uralgó háznak a szomszéd tulajdonos légüregébe való folytatólagos építkezése (servitus projiciendi v. protegendi); 3. esőviznek a szomszéd telekre szabadon vagy csatornában folyathatása (servitus stillicidii v. fluminis); 4. füstnek, szemétnek a szolgáló telken átereszthetése (servitus fumi, servitus cloacae mittendae); 5. ablakjog (servitus luminum), melyről megjegyzendő, hogy csak világosságra és levegőre ad igényt; a kilátáshoz (prospectus) külön engedély szükséges. Megjegyzendő továbbá, hogy ahhoz, hogy valaki a maga falában a szomszéd telekre ablakot nyisson, a szomszéd telek tulajdonosának belegyezése nem szükséges, mert ez a jog a fal tulajdonosát tulajdonjogánál fogva megilleti. De ha a szomszéd meg akarja akadályozni, hogy a fal tulajdonosa az ablak útján világosságot, levegőt vagy kilátást élvezzen, joga van a saját telkén emelendő fallal, ültetvénynyel vagy más módon az ablakot elzárni, mert a maga telkén viszont ő az úr; 6. az épület felebb nem emelhetésének szolgálma (servitus altuis non tollendi). A mezei szolgalmak közül említendők: 1. az úti szolgalmak s jelesül: a) a gyalogösvény (servitus itineris); b) a kocsiút (servitus viae) és c) a marhacsapás (servitus actus); 2. a vizi szolgalmak, jelesül: a) a vizmerítés (servitus aquae hausiendae); b) a marhaitatás (servitus pecoris ad quam appulsus); c) vizvezetés (servitus aquae educendae, servitus immitendae); 3. a legeltetési Sz. (servitus pascendis); 4. a faizás és makkszedés (servitus silvae caeduae és glandis legendae); 5. kőfejtés, fövényásás, mészégetés (servitus lapidis eximendi v. cretae eximendae, arenae fodiendae, calcis coquendae). A 3-5. szolgalmak azonban ma már személy javára is szolgálhatnak.
Szolgalmat épp oly módon lehet szerezni, mint más dologi jogokat, tehát jelesül: szerződéssel, végrendeletből, elbirtoklás útján, osztályos perben (judicium divisorium) hozott birói itélettel. Számos szorgalmat egyenesen a törvény állapít meg; igy p. a kisajátítási törvény (1881. XLI. t.-c.); a vizjogi törvény (1885. XXIII. t.-c.); a halászati törvény (1888. XIX. t.-c.); az erdőtörvény (1879. XXXI. t.-c.); a mezőgazdaságról s mezőrendőrségről szóló törvény (1894. XII. t.-c.). Ingatlanokra vonatkozó Sz.-jogoknak jogügyletek útján megszerzéséhez a Sz.-nak telekkönyvi bejegyzése szükséges. A szolgalmi jog érvényesíthető sommás visszahelyezéssel, ahol annak feltételei fennforognak; különben a Sz.-jog elismerésére irányuló keresettel, az u. n. confessoria actióval, míg a tulajdonosnak keresetét, amelylyel telkének Sz.-mentességét akarja érvényesíteni, negatoria actiónak nevezik. A szolgalmi jog épp ugy szünik is meg, mint a mai dologi jogok, igy p. lemondás, az uralgó vagy a szolgáló telek megsemmisülése, a Sz. gyakorolhatásának lehetetlenné válása, nem gyakorlás (elévülés) és az u. n. konfuzió által, midőn t. i. a szolgalmi jog és az azzal terhelt dolog tulajdonjoga egy személyben egyesült (l. Egyesítés). A telekkönyvi intézmény következményekép azonban a bejegyzett Sz. elenyésztéhez annak nyilvánkönyvi törlése szükséges; a konfuzió tehát a szolgalmi jognak törlése nélkül nem annak megszünését, csak azt eredményezi, hogy a konfuzió tartama alatt a Sz. nyugszik, de újra feléled, mihelyt a konfuzió, vagyis a tulajdonosnak és a Sz.-ra jogosítottnak ugyanazonossága megszünik. Személyes szolgalmak, ha világosan az örökösökre ki nem terjesztvék, a jogosított halálával megszünnek.
