Szivacsok
Szivacsok vagy spongyák (állat, Spongiae v. Porifera,), részint egyenkint, részint telepekben élve a vizben különböző szilárd tárgyakat (fa, héj, kő stb.) vonnak be.
1. ábra. Tragosia infundibuliformis Johnst. Kisebbítve.
Különböző idomu, tömlőszerü, elágazott szivacsos állományu testük van, melyet lapos, ektodermiális sejtek fednek. Felületükön kisebb-nagyobb lyukakat láthatni. A kisebb lyukak számosabbak és porusoknak neveztetnek, a nagyobb lyukak egyes kiemelkedéseken (gátorokon) találhatók és osculumoknak hivatnak.
2. ábra. Mosdószivacs (Euspongia officinalis L.). Kisebbítve.
Ahány osculum van, annyi egyénből áll a telep. A lyukak közt az állat belsejében a táplálkozást, hasznavehetetlen anyagok kiürítését és lélekzést eszközlő vizcsatorna-rendszer van. Többnyire mezodermából fejlődő belvázuk van, mely - miután szerkezetre és állományra nézve különbozik - rendszertanilag fontos és felosztási alapul szolgál.
3. ábra. Oscarella lobularis O. S.
4. ábra. Axinella cinnamomea O. S. Kisebbítve.
Külérzéki szerveik, idegrendszerük nincs. A Sz. rendesen himnősek, a pete és az ondó ugyanazon egyénben, de különböző időben érik meg. Szaporodhatnak ivaros és ivartalan úton. A pete a szillókamrák közelében keletkezik s a vizzel bejutott gombostűalaku ondószálcsával megtermékenyítve teljesen barázdálódik s mint planulaszerü vagy pszeudogasztrula álca születik. Az álca külső csillós és belső nagyobb, csillónélküli dús plaszmatartalmu sejtekből áll. Az egyik poluson azonban hiányoznak a csillók, miután egy darabig a vizben szabadon úszik, orális részével valamely szilárd tárgyhoz tapad. Majd fellép a mezoderma, azután egyes sejteknek egymástól való elválása következtében az osculum és a porusok származván, létrejön az új szivacs.
5. ábra. Acandra panis H. Term. nagys.
Az ivartalan szaporodás az édesvizieknél fordul elő, melyek a nyár vége felé egyes gombostűfejalaku rügyeket, sarjakat (gemmulae) hoznak létre.
6. ábra. Tentorium semisuberites O. S.
7. ábra. Chondrosia reniformis Ndo. hosszában ketté metszve.
Ezek sejthalmazból állanak, melyeket kivülről vastag burok föd és védi meg a hideg és más behatásoktól. A burokban rendesen egyes kovatűket (amphidiscus) találhatni, melyeknek alakja, elhelyezése és nagysága faji megkülönböztető jellegü és csak azon a helyen (kölcsdökön) hiányzik, melylyel az anyaállattal összefügg.
8. ábra. Acetta coriacea Mont.
9., 10. ábra. Ascetta coriacea Mont.
Minden ilyen gemmulából a következő év tavaszán - az állat elhalása után - új spongia fejlődik, még pedig ugy, hogy belső sejtjei köldökön át amoebaszerüen kitódulnak s körülfogva borkukat, valamely szilárd tárgyhoz tapadnak s igy ivartalanul új spongiává fejlődnek. A gemmulákat a régiek téli petéknek hitték.
12. ábra. Axinella polypoides O. S.
11. ábra. Hyalonema Sieboldi Gray.
Ha az élő szivacsot feldarabolju, akkor minden darabjából új szivacs fejlődik. E tulajdonságát felhasználják a szivacstermelők. A Sz.-at azelőtt nem ismervén szaporodásukat - sejthalmaznak tekintve a protozoákhoz számították, újabb időben pedig igen sokan a Coelenteratákhoz sorolják, de tulajdonképen nem tartoznak oda, mert nem szabályos sugaras állatok és mert nincs csalánszervük, de vannak galléros sejtjeik, amelyek azonban a Coelentaratáknál hiányzanak.
Felosztatnak: 1. rend. Váznélküli Sz. (Sarcospongiae). Kis lágy testük köveken található a tengerben, p. Halisarca. 2. rend. Mész-Sz. (l. o.). 3. rend. Kova-Sz. (l. o.) 4. rend. Szaruvázu Sz. (Ceratospongia). Vázuk egyes rugalmas, szarunemü fonalakból, u. n. spongiolinból van összetéve, p. az Euspongia officinalis (a mosdószivacs). Különböző alakokban és fajtákban fordul elő a Közép- és más tengerekben. Legkeresettebbek a levanti, azután az adriai szivacs. Főképen tavasszal halászszák, midőn a tenger csendes és az ég tiszta, mert különben nem igen láthatni a viz alatt.
13. ábra. Aplysina aerophoba Ndo.
Orvosi célokra a préselt vagy sajtolt szivacs (Spongia pressa) használatos, mely a magyar gyógyszerkönyvben is a hivatalos szerek közé van fölvéve. Gyógycélokra csak a legfinomabb likacsu féleség használtatik; az Amerikából hozzánk kerülő durván liacsos lószivacsot csupán a szivacs-szén (Carbospongiae) előállítására használják. A préselt szivacsa leginkább a sebészetben és a nőgyógyászatban nyer alkalmazást, amennyiben nedvszívó és erősen felduzzadó sajátságánál fogva természetes és kóros csatornajáratok (méhnyak st.b) mekanikus tágítására igen alkalmas. Hasonló alkalmazása van a viaszszal impregnál szivacsnak (Spongia cerata) is, mely pálcikaalakokba van felvagdalva.
14. ábra. Stylocordyla longissima Sars. Term. nagys.
