Székely krónika
Székely krónika vagy Csíki Sz., a mult század végén (1796 táján) gyártott koholmány a székelyek őstörténetéről, amely állítólag, a záradék vallomása szerint, 1533. Sándor Menyhárt Vacsarcsi falu melletti házában (várában) 158 oklevélből iratott össze, aztán 1695. Csík-Szeredán másoltatott s ebből az állítólagos másolatból újra lemásoltatván, 1796. beküldetett az erdélyi történetkedvelők társulatának kiadás végett. Mindjárt eleinte gyanut keltett a krónika s a társulat nem adta ki, jóllehet annak titkára Aranka magyarra fordította s jegyzetekkel ellátta. Megjelent először Killyéni Székely Mihály A nemes székely nemzet Constitutióji és Privilegiumi c. Pesten 1818. kiadott munkája függelékében a 276-95. old. minden kommentár nélkül. Tartalma: a székelyek őstörténelme Attila idejétől s főkép az Árpád kortársa Zandirhám rabonbántól (ahogy a székelyek fejedelmeit nevezi, egymaga az összes krónikák között), a rabonbánok, főkép a Sándor-család leszármazása, a székelyek állítólagos áldozópohara viszontagságai stb. 1530-ig. A Sz. megjelenése nagy érdeklődést keltett irodalmunkban. Hittek benne s felhasználták Benkő József, Kállay Ferenc (A székely nemzet eredete), Kővári, Benkő Károly, Dósa Dániel (aki ennek alapján egy zandirhám c. hőskölteményt is irt), Balássy Ferenc, Szilágyi Sándor, Kerékgyártó stb. Legerősebb védelmezője volt Szabó Károly, aki a Sz. ügyéről irt értekezéseiben bizonyítgatta hitelességét. Manapság kevesen vannak történetiróink között, akik koholtnak ne tartanák. Nagy Géza lefordította és becses jegyzetekkel kisérte a Székely Nemzet 1886-iki évfolyamában.
