Sarpi
Sarpi Pál, közönségesen Fra Paolo S. (vagy Paulus Venets és Paulus Servita), hirneves olasz történetiró, szül. Velencében 1552 aug. 14., meghalt u. o. 1623 jan. 15. Korán a szervitarendbe lépett s a padovai kolostor tagjává lett; 26 éves korában mint rendjének provinciálisa Rómába ment s később főprokurátorrá választották. Számos ellensége az inquizició előtt azzal vádolta, hogy titokban az eretnekekkel érintkezik és mind több akadályt gördített útjába, V. Pál pápa pedig pört indított ellene. Hogy a gyanusított férfiunak elégtételt szolgáltasson, a velencei köztársaság őt választá meg teologusának és egyházi jogtanácsosának. Roppant ismeretköre majdnem az összes emberi tudományokat felölelé. Legkiválóbb műve: Istoria del concilio Tridentino (London 1619, Firenze 1858, 4 köt.). Felette becsesek, kivált kortörténelmi tekintetében, levelei. 1892 szept. 20. emlékszobrát leplezték le Velencében. Összes művei Nápolyban jelentek meg (1789-90-ben 24 kötetben. Életrajzát megirta Bianchi-Giovini (2 köt., Zürich 1836), és Campell (Firenze 1875), mindkettő olasz nyelven; németül Münch (Karlsruhe 1838). V. ö. Ranke, A pápák története (II. 278. old.); Pascolato, Fra P. S. (Milano 1893). Újabban megjelentek S. azon levelei, melyeket Contarini Simon velencei követhez Rómába intézett. Kiadta Castellani C. (Velence 1892).
