Sarjerdő,
Sarjerdő, a tuskó- vagy gyökérsarjakból felújult erdő. Minél öregebb korukban vágjuk le a fákat, annál kisebb mértékben képesek sarjaikból kiújulni. Természetük e sajátosságából következik, hogy a S.-ket rövid vágásfordulóban kell kezeini s maximum gyanánt a fák magzó korát kell vennünk. Sajátos alakot ad a az S.-nek, hogy egy tőből több fa is nő s ezeknek alsó része többé-kevésbbé görbült. A rövid vágásforduló folytán a S.-nél főkép a tüzifa vagy csekélyebb méretü mű- és szerszámfa termelésére fektetik a fősúlyt, de más gazdasági célok elérésére is felhasználják a S.-alakot. S. képzésére csakis a lombfák alkalmasak s ezek között is főleg a tölgy-, akác-, ége-, szelid gesztenye-, kőris- nyár- és fűzfajok, szil, gyertyán, kevésbbé a bükk. Az erdőgazdasági célok különfélesége szerint a S.-nek a következő alakjai ismeretesek: 1. a rendes S.; 2. a botfa v. botolóerdő; 3. nyesőerdő; 4. cseres erdő; 5. kapás erdő.
