Ramus
Ramus Péter (Pierre de la Ramée), francia filozofus, szül. Cuthban (Soissons mellett) 1515-ben, megh. mint a Bertalan-éj áldozata 1572 aug. 24. Nemes, de elszegényedett családból származott. Mint szolgagyerek lépett be a navarrai Collegebe és igy talál alkalmat a tanulásra. 1543. két művel lépett föl: egy dialektikával s egy Aristoteles ellen irott vitaművel, melyek nagy üldözéseket vontak fejére. Az egyetem azonnal kieszközölte, hogy műveit elnyomják, és vádolta, hogy rontja az ifjuságot. A választott biróság, mely előtt védelmeznie kellett magát, elitélte, a két könyvet konfiskálták és I. Ferenc eltiltotta a filozofia tanításától. II. Henrik király alatt 1551. külön tanszéket kapott a College de Franceon. De mikor 1561. a kálvinizmushoz hajolt és a királyi türelmi rendelet megjelenése után nyiltan átlépett, ellenségei kerekedtek felül. Már 1562. meg kellett szöknie Párisból, és csak az amboisei békekötés után (1563) tért vissza Párisba. De most sem volt nyugta. Előbbi ellenségeihez újak csatlakoztak, főleg a matematika tanára Charpentier, kit személyesen megsértett, dühöngött ellene és élete sokszor veszélyben forgott. Midőn a második polgári háboru kiütött, R. ismét menekült Németországba, ahol nagy tisztelettel, mint a francia Platont (Gallicus Plato) fogadták és ünnepelték. Két évig maradt ott és Svájcban; Heidelbergában, Genfben és Lausanneban nyilvánosan tanított. 1570-ben ismét Párisban találjuk irodalmi munkákkal foglalkozva; a Bertalan-éjen (l. o.) ölték meg valószinüleg az említett Charpentier által bérelt orgyilkosok. Legfőbb törekvése a logika reformjára irányult; ő volt egyike az elsőknek, kik Aristoteles tekintélye ellen küzdöttek, ennyiben megelőzője Baconnak és Descartesnak; pozitiv alkotásai ezen a téren nem maradandó értéküek, mégis elismerendő, hogy a logika tanulmányát egyszerüsítette s megelevenítette, s hogy a logika reformjának eszméjét nagy erővel kitűzte. Jelentőségéről tanuságot tesz az a nagy hatás, melyet egész Európára gyakorolt. Magyarországon a protestánsok közt számos hive akadt; Apáczai Cseri János és R. és Descartes tanítványának vallja magát; R. röviddel halála előtt meghivást kapott Erdélybe; a legkiválóbb filozofusok, főleg protestánsok őt követték (ramisták). Nagyon sokat irt, leginkább tankönyveket, latin, görög, francia, nyelvtant, retorikát, dialektikát, fizikát, matematikát, geometriát (Scholae mathematicae, 1569), melyek évtizedeken át használatban voltak. V. ö. Waddington, Pierre de la Ramée (Páris 1855); Desmaze, P. R. (1864); Lobstein, Petrus R. als Theolog (Strassburg 1878).
