Rák
Rák (állat, Astacus L.), a tizlábu rákok alrendjében a hosszu farkuak csoportjának Astacidae családjába tartozó nem, melynek képviselői kizárólag édesviziek. A közönséges folyami rák (Ast. fiuviatilis L.) 15 cm. hosszu 120-140 gr. nehéz; zöldes-barna. Csaknem egész Európában otthonos; folyókban, patakokban és tavakban él. Leginkább a meredek partokat szereti s itt nappal a gyökerek között és lyukakban tartózkodik. Döggel, csigákkal, férgekkel és rovarlárvákkal táplálkozik, s ezek után éjjel jár. Télen nem hagyja el vackát. Juniusban vedlik; levetett bőrét megeszi; új páncéljának megkeményedését rejtett helyen várja be. Októberben párosodik s a nőstény ezután elvonul s biztos helyen addig marad, mig 200-400, kezdetben kékes-fekete, majd piros és sárga petéje megérik. A 15 mm. hosszu fiatalok májusban bujnak elő és az 5-6-ik évben ivarérettek lesznek. A 100 g.-nál nehezebb példányok 20 évnél idősebbek. Gyomrában az u. n. rákszem képződik (l. o.), amely a vedlés után emésztés alá kerül s a páncél keményítésére szolgál. A kereskedésben értékesítik s igen keresett. A kisebb folyókban élők húsa ízletesebb, mint a nagy folyókban vagy tavakban élőké, de nehezen emészthető. Főzés alkalmával megpirul s ennek oka a kék festék elenyészése. Másik faj a karcsu ollós rák (Ast. leptodactylus E.), amelynek ollói keskenyebbek; húsa nem oly ízletes. Ez most kezd hazánkban elterjedni s az előbbit mindenütt kiszorítja ősi lakhelyéről. A kövi rák (Ast. saxatilis), az előbbenieknél jóval kisebb; a hegyi patakocskákat lakja.
Rák (carcinoma, cancer) az orvostanban, a bőr és nyákhártya hámsejtjeinek burjánzása által jellemzett, a kötőszövetbe és mélyebben fekvő szövetekbe terjedő, tehát szövetroncsoló, rosszindulatu daganat (l. Húsdaganat), mely másodlagosan a vér, de főleg a nyirokerek (l. o.) útján az egész szervezetben elterjedhet s magára hagyatva rákos kachexia (l. o.) kifejlődése után halálhoz vezet. A rák kedvelt helye férfiaknál az alsó ajk, nőnél az emlő és a méh. Gyakran található továbbá a gyomorban (l. Gyomorrák), vastag- és végbélben, nyelvben (l. Nyelv betegségei), gégében (l. Gégebetegségek) stb. A rák külső megjelenési alakja igen változó. Egyes szervekben, p. a húgyhólyagban (l. o.) majd mindig boholy- (a penisen gyakran polip-) v. karfiolszerü, széles alappal az anyaszövettel összefüggő és utóbbit infiltrálja a szöveteket s további fejlődésében kemény, néha emberfejnyi gócokat alkot. Ha közel fekszik a felszinhez, könnyen szétesik és rendetlen alaku, felhányt szélü és erősen sarjadzó, bűzös, rákos fekélyt alkot. A bőrrák ama félesége, mely gyorsan kifekélyesedik és a mélybe való terjedés nélkül felületesen kúszik tovább, ulcus rodensnek neveztetik. De a szövetek mélyében fekvő nagyobb gócok is elégtelen táplálás folytán gyakran szétesnek, egyes sejttömegek a nyirok- és véráram útján egyéb szervekbe vitetnek az elsődleges gócnál gyakran aránytalanul nagyobb rákos gócok képzéséhez vezetnek. E másodlagos áttételek (l. Metasztázis) leggyakrabban s leggyorsabban a nyirokerek útján az elsődleges rákgóccal öszefüggő nyirokcsomókban lépnek föl; igy alsó ajkráknál az áll alatti nyirokcsomókban, emlőráknál a hónalji nyirokcsomókban stb. E mellett a gyomorrák leggyakrabban a májban (l. Májbetegségek), az emlőrák hosszabb fennállás után, kínzó övszerü mellkasfájdalmak jelentkezése közben a csontokban alkot áttételeket. A rákot alkotó hámsejtek alakja, elfajulása, továbbá a kötőszöveti váz (stroma) és a hámfészkek (ráknedv, ráktej) viszonylagos mennyisége szerint különféle rákalakok különböztethetők meg. A rák valódi oka ismeretlen. Oki vagyis prediszponáló momentum gyanánt az egy helyre ható tartós nyomást és ingert emlegetik, minő a pipacsutora állandó nyomása az alsó ajkra, a bélsár, nagyobb nyomása a bél áthajló redőire és a koromnak a kéményseprők bereborékjára ható huzamosabb ingere. A magasabb kor különösen hajlamos a rákra, bár gyermekeknél is előfordul. Bizonyosnak veszik a rák öröklékenységét; a ragályosságát megcáfolja a tapasztalat. Újabban sikerült ugyan a rákot fehér patkányok bőrébe átültetni, de ez nem bizonyítja az emberre való átvitelt. A rák infekciozus elméletét szem előtt tartva, a kórokozó mikroorganizmus után ugy a szkizomiceták (baktériumok) mint a protozoák és blasztomiceták világában kutattak; kiderült azonban, hogy a rákparazitáknak tartott mindenféle sejtzárlat valószinüleg nem egyéb, mint magának a ráksejtnek elfajulási produktuma. A rák tünetcsoportja között első sorban a fájdalom említendő; ez lehet húzó, nyilaló, égető, egyszerre beálló, majd pedig alábbhagyó s a környezetre ható nyomástól függ. Majd megdagadnak a szomszédos nyirokcsomók, mi a rákos góc szétesésének a jele. A beteg mindinkább gyengül, étvágya csökken, bőre szürkés-piszkos halványsárga lesz s általános kimerülés, rákos kachexia között beáll a halál. A rák kezelése helyi és általános lehet. A számos helybelileg alkalmazott gyógyszer között a jódecsetelés inkább csak diagnosztikus értékü. Az edző szerek fájdalmasak és hasztalanok; ha az egyedül célhoz vezet iperativ kiirtás bármely okból kivihetetlen, ugy a beteg fájdalmainak csökkentése, a vérzések csillapítása, a seb tisztán tartása és az erősítő diéta a legfontosabb teendő. Általános szerek közül az arzént és a kondurangot dicsérik. Kiindulva ama tapasztalatból, hogy az orbáncban megbetegedő rákos betegek állapota javul a rákos gócai visszafejlődnek, az orbánccal inficiált juhok s egyéb állattok savójával kisérelték meg a rák gyógyítását, de kevés eredménynyel.
Rák a kertészetben, a gyümölcsfák, különösen az almafa ágain található laza, főleg faparenchima-szövetből álló szabálytalan daganat, mely fagysérülés beforrasztása alkalmával keletkezik. E daganatok néha oly erős kifejlődést mutatnak, hogy átmérőjük az őket viselő ág átmérőjét kétszeresen-háromszorosan fölülmulja. Megkülönböztetünk zárt vagy gumós és nyilt vagy rózsás rákot, az előbbinél a sebhely egészen zárt, az utóbbinál pedig a forradásos szövet által tányéralakban van körülvéve. A rák rendesen a tavaszi fagyok következménye s akkor támad, ha a megelőző meleg napokra, melyek a kambiumot nagy tevékenységre sarkalták, a hőmérséklet erősen lehűl s az ágat, főleg a rügyeknél, valamely ponton a farészig elfagyasztja. A szőllőn is, különösen hazai homoki szőllőinkben, igen gyakori a rák s itt a betegséget taplósodásnak nevezik. Az európai szőllőfajtáknál a rák leggyakrabban a talaj felszinének közelében, leginkább a venyigék tövén jelentkezik, mig az amerikai fajoknál nagyobb magasságban is észlelhető. A fagy okozta rákdaganatokon sokszor a Nectria ditissima Tul. nevü gomba mutatkozik, melyet magában a rák előidézésében is részesnek tartottak. Mivel a rák főleg ott tesz károkat, ahol a talaj nedves, ajánlatos az ilyen helyeket alagcsövezni; a már képződött bajt lokálisan az által gyógyítják, hogy a rákot az ágról egészen az egészséges fáig lemetszik s utána a sebet tehénganéj, agyag és némi fahamuból készült tapaszszal bekenik. Némely növénynél másnemü bántalmakat is ráknak neveznek, l. Herefélék és Kender.
R. (Cancer), a csillagászatban az állatöv negyedik jegye (♋), mely jelenleg az equinokciumo hátrálása miatt az Ikrek csillagképébe esik. Benne éri el a Nap legnagyobb magasságát az equator felett, mire némi megállapodás után ismét délnek fordul. Ezért a Rák középpontján átmenő parallelt a nyári szoliticium vagy nyári napforduló (térítő, trópus) körének szokás nevezni. A Rák egyszersmind 7h 30m és 9h 20m rektaszcenzió és 7° és 34° északi deklináció között fekvő csillagkép, mintegy 46 szabad szemmel látható csillaggal, melyek azonban 4-edrendnél nem fényesebbek. A két feltünőbb észak-déli irányban elhelyezett csillag (a két Kis Szamár) között áll a Praesepe, a jászol, szabad szemmel is látható csillaghalmaz. A Rák egy hármas csillaga, ζ Cancri, mozgási viszonyai folytán vált nevezetessé.
