Pelargonium
Pelargonium (növ., daruorr, isztragorr vagy esztragorr a m. gólyaorr, muskáta, muskátli, P. L'Herit.), a gólyaorrfélék családjából való fű-, félcserje- és cserjenemü dísznövény. Köpcös v. vesszős szárán átellenes, egyszerü ujjas erezetü, kerek vagy karélyos, sőt mélyen szabdalt leveleinek tövéből fakad ernyős vagy nyalábos virágzata. Ugy 175 fajából 2-3 ausztráliai, 1 sziriai, 3 abissziniai, a többi pedig a legdélibb Afrika benszülötte. Illatos levélzetük, díszesen rajzolt vagy alakult leveleik és fáradhatatlan virágzásuk miatt közkedveltségü, sőt nem régen szenvedélyesen tenyésztett fajai közt keresztezéssel számos pompás alakot neveltek. A cserjések tenyésztése nevetségesen könnyü, de a gumós fűnemüeké kissé kényes. A P. fajait a növénytan szempontjából 15 csoportba foglalják. A díszkertészet számosat fogott gondjai alá. Ilyenek az erős illatu P. (P. odoratissimum Ait.) a muskáta köpcös szárán hosszu nyelü, puha, világos-zöld levelekkel és apró fehér virággal. Ez, meg a rózsa-P. (P. roseum Willd., a P. Radula Ait. elváltozása) Dél-Franciaországban és Algeriában a pálmarózsaolaj v. a geraniumolaj előállítására szolgál. Virágáért az öves P. (P. zonale Ait.), a lángoló szerelem nevü fajt kedvelik, melynek öves foltu levele tövéből nagy szirmu skarlát- vagy vérvörös virágai hosszu kocsánon emelkednek ki. A háromszinü P. (P. tricolor Curt.) ujjasan szabdalt levele molyhos, virága fehér-piros vagy sötét violaszin. A pompás P. (P. superbum Vent.) nagy fehér virágának két felső szirmán vörös foltja van. A díszkertészet a P. sok alakját 3 csoportba sorozza; ilyenek: 1. az angol vagy nagyvirágu P. kétoldalas nagy virággal, angol v. francia tenyésztésből ered, az Odier-P. öt szirmán foltok vannak; 2. Fancy-P. élénk ábrázatu kétoldalas virágokkal és 3 . skarlát-P. (a P. zonale és P. inquinans Ait. származékai) világos szinü, de egyik szirmán szemes foltu vagy valamennyijén szinesen beszegett, szimpla vagy teljes (dupla) hús ernyős virágokkal. A Rosegay- vagy csokor-P. is ide vonható.
