Nova-Scotia
Nova-Scotia (azelőtt New-Brunswick tartománynyal együtt Acadia), az É.-amerikai brit Kanadának része, 54,146 km2 területtel. Az Atlanti-oceánba nyuló, meredek szirtes martu sziget nagyrészt helgyes; vulkánikus természetü, s erdőkkel sűrün benőtt területe termékeny s a földmivelésre alkalmas, de alkosai inkább kereskedéssel, halászattal, bányászattal (gazdag kőszén, vas- és arany-telepek) meg hajóépítéssel foglalkoznak. N. klimája, ugyszintén faunája és flórája is egyezik New-Brunswickével; lakosainak összes száma (1891) 450,396, köztük 122,000 kat. (többnyire franciák) és 208,000 presbiterianus (skótok), meg körülbelül 1500 indus. A kereskedés főbb tárgyai: a halak (1892) 6,3 millió dollár értékben, aztán halzsir, fa (88 millió láb) továbbá kőszén (1886. kivitel 16 millio tonna). A tartomány élén az alkormányzó áll; a törvényhozó testület alsóházában 38 képviselő van, a felsőházat (Legislative Council) el akarják törölni. Állami bevételek (1890) 661,541, kiadások 692,539, államadósság 1.358,118 dollár; nyilvános iskoláit (1891) 47,875 tanuló látogatta. Fővárosa Halifax; egyéb városok: Sydney (2426 lak.), Yarmouth (6089 lak.), Pictou (2998 lak.), New-Glasgow (4100 lak.) és Lunenburg (4044 lak.). Első felfedezőjének Cabot Sebestyént tartják; mivel az angolok kezdetben N.-t elhanyagolták, 1604. franciák telepedtek oda, de már 1613. elűzettek. 1652-54. ismét a franciáké volt, kiktől, noha a brédai szerződésben lemondtak róla, New-England lakói újra visszafoglalták N.-t, mire aztán az utrechti békében (1713) Franciaország végleg lemondott minden igényéről.
