Nevetés
Nevetés, a lélekzés sajátos módja; a kilélekzés gyorsan egymásután lökésszerüen, zajjal megy végbe, a belélekzés pedig mélyen, egyhuzamban, némileg gyorsítva; azonkívül az arc izmai olykép húzódnak össze, hogy a száj kiszélesedik s a száj szögletei fölfelé húzódnak. Ha ezek az izommozgások a rendesnél nagyobbak, vigyorgás támad; ha csekélyebbek: mosolygás: maga a kilégzés itt alig vagy éppen nem lökésszerű. A N. önkéntelen mozgás, u. n. reflex mozgás; valamely inger hozzájárulása, tudatunk közvetítése nélkül átszármazik az agyvelőben azoknak az idegeknek a végeire, melyek az illető izmokat mozgatják. Mégis annyiban sajátos reflexmozgás, hogy tudatos akaratunkkal is előidézhetjük, esetleg pedig akaratunkkal megakaszthatjuk az inger átszármazását az illető idegvégekre, elnyomhatjuk a nevetést. Akik nagyon érzékenyek, nemcsak hogy el nem nyomhatják a N. ingerét, ellenkezőleg azokat valóságos nevetőgörcs foghatja el. V. ö. Hecker, Die Physiologie und Psychologie des Lachens (1873); Darwin, Az indulatok kifejezése (1882)
