Medveszőllő,
Medveszőllő, medvebogy v. medvegerezd (növ., Arctostaphylos Adans), az erikafélék apró cserjéje, 15 fajjal (hazánkban 2) az É-i földgömb hidegebb tájain. Levele többnyire örökzöld, virága bókoló, fehér, sárga v. rózsaszin, fürtös v. ágas-bogas, bogyójában egy-egymagu öt csontburok van. Az A. uva ursi Spr. (Arbutus uva ursi L.) virága fehéres rózsaszin, gyümölcse piros. Az É-i félgömbnek majdnem minden vidékén, D-felé, hazánkban is a hegyek felsőbb régióiban terem. Fanyar és kissé keserü levelében (folia uvae ursi) gallussav, csersav, arbutin, erikolin és urson van. Ezek a levelek a Vaccinium vitis Idaeáéhoz (l. Fenyvesbogyó) hasonlók, vele gyakran össze is tévesztik, de a visszája hálózatos erü, nem pontozott és a széle nem hengeredik vissza. M.-vel feketére, sötétzöldre és barnára is festenek, valamint a szattyánt is cserzik vele. Gyümölcsét a lapp eszi, sőt kenyeret is süt belőle. Az A. alpina L. a havasokon, valamint az arktikus vidéken nő. Levele nem örökzöld, a visszája fehéres, fürtös virágzata pirosas, gyümölcse piros, később fekete-kék, ehető. Ágaival csereznek. Mind a kettőt kertbe is ültetik.
