Lőcse
Lőcse (Leutschau, Levoca), rendezett tanácsu város sz. kir. város címével Szepes vmegyében, a vármegye törvényhatóságának székhelye. Központja a nagy piac, melyen a gót ízlésü szt. Jakabról címzett plébánia-templom (becses szobrászati és festészeti régiségekkel, a Thurzók síremlékeivel s az 1510-15. épült főoltárral), az 1615. épült s arkádokkal ellátott városháza, a régi Thurzó-ház (képét l. az Építészet mellékletén XXVI. 3-4.), az evang. templom, a vármegyeház s az 1849. elesett honvédek síremléke (a sétatéren) a nevezetesebb épületek.
Lőcse város címere.
A piacról kiinduló többi utcákban is több csinos modern épület váltakozik a régibb épületekkel. L. ma a vármegye törvényhatóságának s a L.-i járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszéknek és ügyészségnek, járásbiróságnak, bányabiróságnak, pénzügyigazgatóságnak, adófelügyelőségnek, kir. tanfelügyelőségnek s a szepes-lőcsei esperességnek székhelye; van itt államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelőség, állami állatorvos, kir. közjegyzőség, adóhivatal, pénzügyőrbiztosi állomás s csendőr-szakaszparancsnokság. Intézetei közül kiemelendő a kir. katolikus főgimnázium, állami főreáliskola, állami felsőbb leányiskola, községi iparostanonciskola, továbbá van itt minorita szerzetház, több kórház, a takarékpénztár, s a szepesi hitelbank. Kulturális életének jelentékeny tényezője az itt székelő számos egyesület és társulat, közbe a szepesvármegyei történelmi társulat, továbbá a szinház s a Szepesi Hirnök című magyar és német nyelvü hetilap (XXXIII. évf.). Van több iparvállalata is, közte sörgyár, két könyvnyomda, téglavető, malmok stb. Van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára; vasúti állomása. L. lakóinak száma (1850) 5270 volt, (1870) 6887, (1891) ellenben (a nagymérvü kivándorlás folytán) csak 6318, továbbá 846 katona. A polgári lakosság közt van 1056 magyar, 1939 német s 3175 tót; hitfelekezetek szerint 4642 róm. kat., 168 gör. kat., 1022 ág. evang., 86 helvét és 416 izraelita. A házak száma 806. Határa 10 161 ha.
A Szepesség régikrónikái a szászoknak ide telepedését részben a XI. sz.-ra teszik. A szászok által legvalószinübben II. Géza idejében, a XII. sz.-ban alapított város mai helyétől délre, a kétségkivül emberi kéz által idomított «Alte-Leutsch» nevü dombon volt. Ezt a tatárok feldúlták. Megmenekült lakói a tatárjárás után a mostani helyet választva, a mai Lőcsét 1245. alapították. Már a tatárjárás előtt is jelentékeny lehetett, mert V. István a szepesi szászoknak 1271. adott szabadságlevelében Lőcsét a «civitas provinciae capitalis», a szepesi szász tartomány fővárosa névvel jelöli. Székhelye volt már akkor a szász grófnak. Falairól szintén már akkor történik említés. 1312. Csák Máté ellen innen indult Róbert Károly a győzelmet részére kivívó szászok élén a rozgonyi mezőre. Az Anjouk korában nagy iparis és kereskedő várossá fejlődik, mint árumegállító hely. A Zsigmond és Nápolyi László közti harcokban 1403. Debrői István hiába ostromolta a Zsigmond pártján volt erős várost. 1405-től mint tárnoki város szerepel. A XV. században a husziták többször zaklatták az Ulászló pártján állott várost; az ellenök a felvidéken indított hadjáratok egyik fő alapjául választotta Hunyady Mátyás, innen indulva Liptó felé 1474. Ezen évnek emléke a plébánia-templomban a nagy király által állíttatott remek művü «Mátyás-oltár». Ugyanott van az 1494. itt tartott fejedelmi kongresszusnak, melyen II. Ulászló fivéreivel kiegyezett, emléke, az «Ulászló-oltár». A XVI. sz. pártviszályai közben L. állandó hive a Habsburgoknak és mikor Kassa Szapolyaihoz állott, a királyi felső Magyarországnak főhelyévé lett s ezen kiváló állását mondhatni a szatmári békéig megtartotta. A város polgársága korán csatlakozott a reformációhoz. A XVII. sz.-ban mondhatni tisztán evangelikus lakossága volt. Mint ilyen, habár mindig biztosítja hűségéről a Habsburg dinasztiát, mindig rokonszenvez a nemzeti felkelésekkel. Bethlen 1626-ban itt irta alá a 2-ik bécsi békekötés neve alatt ismert okmányt. A II. Rákóczi Ferenc-féle felkelés alkalmával állotta ki L. az utolsó ostromot, amikor 1710-11. Löffelholz 3 hónapon át lövette. Ezen ostrom szolgáltatta a tárgyat koszorus irónk Jókai Mórnak A lőcsei fehér asszony címü regényéhez. Ezen ostrom az erődítményeket megrongálta, s a különben is békésebb fejlődésü idők véget vetettek a város hadi fontosságának. Hadi szereit III. Károly király (50 ágyut) Bécsbe vitette, a megmaradtakat Benedek tábornagy 1849. összetörette és most csak csekélyebb maradványok beszélnek a régi dicsőségről a városi muzeumban. V. ö. Szepes vármegye történelmi irodalmának bibliográfiája. (A szepesvármegyei történelmi társulat millenniumi kiadványai I. kötetében).
