Krokodilok
Krokodilok (Crocodilina, l. a mellékelt képet), a csúszómászók osztályának egyik rendje, amelybe nagy, gyíkforma, csontos pajszokkal fedett, egyszerü orrnyilásu, az állakapcsokban ülő kúpforma fogakkal biró állatok tartoznak, négy rövid lábuk ujjai között úszóhártyával, hosszu, oldalt összenyomott evezőfarkkal. Alsó állkapcsuk negyedik foga leggyakrabban a többinél nagyobb szakítófog s a felső állkapocs egy megfelelő mélyedésébe illik be. Még a nyakcsigolyák is bordásak. Szegycsontjuknak hátulsó vége nyujtványban folytatódik, amelyről kis bordák emelkednek. Kereszttájuk csupán két csigolyából áll. Szemeiknek a két szemhéjon kivül pislogóhártyájuk is van, orruk és fülük nyilását bőrlebeny zárja el. Nyálmirigyeik nincsenek és bélcsatornájuk a madarakéhoz hasonlít. Szivük két pitvaros és két kamarás. Húgyhólyagjuk nincs. Ez idő szerint három nagy csoportba osztják, amelyek közül a Teleosauria és Steneosauria csoportba csupa kihaltak tartoznak. A Teleosauriák csak a jurakorszakban éltek, csigolyáik kétszer homoruak voltak, mig a Steneosauriák a kréta-korszakot népesítették. A harmadik csoport a K.-é, melyeknek ősei már a kréta korszakban jelentkeztek; az ide tartozó fajok mindannyian a forró öv nagy folyóiban és tavaiban élnek s ezeket három családra osztják: 1. Alligatorok (Alligatoridae), fajai csupán Amerikában élnek; 2. Gavialok (Gavialidae), fajai észak-ausztráliaiak, borneoiak és gangesiek; 3. K. (Crocodilidae), melynek fajai Afrika, Kelet-India, Észak-Ausztrália, Közép- és Dél-Amerika vizeit lakják. E család fajai különösen fogaik szerkezetében térnek el az előbbi családokétól, nyakszirt-pajzsaik különállóak, hasuk pajzstalan, lábujjaik között jól fejlett úszóhártya terül el. Nevezetesebb fajok a következők: Páncélos K. (Crocodilus cataphractus Cuv.), Afrika keleti partjainak folyamait lakja Szenegáltól Gabunig. A hegyesorru K. (C. acutus Gray), hazája Közép- és Dél-Amerika és Kelet-India. A tarajos K. (C. biporcatus Gray), Dél-Ázsia vizeit lakja, továbbá Cejlont, Új-Guineát és Ausztrália északi partjait. A nilusi K. (C. vulgaris Cuv.), mintegy 7 m. hosszura nő, sötét bronzzöld szinü, feketén foltozott, hasa szennyes-sárga. Afrika minden nagyobb vizében otthonos, főleg pedig a nagy tavakban, de Egyiptomban már csaknem teljesen kiirtották. A vizben igen ügyes, a szárazon meglehetősen lassu. Látó és halló szerve igen éles, de szellemi képességei meglehetősen korlátoltak. Társaságban él. Az embertől ugyan fél, de azért a vizben mégis neki ront. A párzás idején erős mosusz-szagot áraszt. A nőstény 20-90 lúdtojás nagyságu tojást tojik s ezeket a homokba rakja és lelkiismeretesen őrzi. Mosusz-mirigyeinek váladékáért igen vadászszák; húsa is ilyen illatu, de azért a bennszülöttek megeszik, tojásait finom nyalánkságnak tekintik; egyik-másik testrészét még most is gyógyszerül használják. A régi egyiptomiak nagy tiszteletben tartották.
Kaiman (Champsa lucius).
Bordás krokodil (Crocodilus biporcatus).
Gavial (Ramphostona gangeticum).
Nilusi krokodil (Crocodilus niloticus).
