Komárom
Komárom vármegye
KOMÁROM VÁMEGYE.
)
(l. a mellékelt térképet), hazánk dunántuli részében, a Duna folyam mindkét partján, mely a vármegyét ketté vágja.
Komárom vármegye címere.
Határolja északon Pozsony, Nyitra és Bars, keleten Esztergom, délen Fejér és Veszprém, nyugaton Győr vármegye. Területe 2944,07 kilometer. A vármegye legnagyobb része lapályos, csak keleti és déli részében emelkednek magasabb hegyek. A Duna két partján elterülő lapály a kis magyar alföldhöz tartozik s átlag 106-120 méter tengerfeletti magassággal bir. Magában foglalja a Csallóköz keleti részét, mely a Nyitra mellékével együtt nagyrészt mocsaras, árvizeknek kitett mélyföld. Déli részében hullámos dombvidékbe megy át, mely a Vétres-hegység felé lassankint magasabbra emelkedik. Maga a Vértes-hegység a vármegye D-i határán emelkedik s legnagyobb magassága (Körtvélyes-tető) 481 méter. Ezen nagyobbára erdős és több várrommal (Vitány, Gesztes, Gerencsér, Szt.-Kereszt) ékített hegységtől az Általér völgye által elválasztva a Tatai hegysor alacsonyabb dombvidéke (270 méter) terül el, mig az Általértől K-re, a Vértestől a gallai és szaári völgyelés által elválasztva a Gerecse-hegység emelkedik. Ezen, amannál tömegesebb s magasabb hegység kőbányái által vált ismeretessé; legmagasabb csúcsa a Gerecse (633 méter), a vármegye határának közvetlen közelében, de már Esztergom vármegye területén van. A Duna balpartján emelkedő dombvidék a 287 méter magasságot nem haladja meg. A vármegye talaja nagyobbára lősz, alluviális völgytalajjal váltakozva, egészben véve termékeny, de a Csallóköz nagy része, ugyszintén a Nyitra és Zsitva mellékei nagyrészt mocsarasak.
Folyóvizekben K. vármegye gazdag; a Duna Ny-K-i irányában mintegy 60 km. hosszuságban hasítja a vármegyét; Komáromnál magába veszi az érsekújvári vagy Kis-Dunát, mely Gutától kezdve, ahol a Vág ömlik belé, a Vág-Duna nevét viseli. Közvetlenül Komárom városa fölött ömlik belé a mocsaras mellékü, kanyargós Nyitra folyó, ez ismét a Zsitvát veszi magába, melynek egy ága azonban közvetlenül a Dunába ömlik. Jobbfelől a Duna csak kisebb vizeket (Concó, Általér) vesz magába, azonban nagyobb számmal vannak ott tavak, köztük a tatai Nagytó (melynek fenekén meleg források fakadnak), a Kerektó (Mocsa mellett), az Asszonytó s a Majortó (Nagy-Igmánd mellett). Mocsarak leginkább a Vág-Duna, Nyitra és Zsitva mentén vannak.
Éghajlata egészben véve mérsékelt, a lapályon melegebb, a hegyvidéken hűvösebb. Az évi hőmérséklet Komáromban 9,8, Tatán 10,0, Ó-Gyallán 9,9, Kisbéren (a Tatai-hegysor aljában) 8,9° C. A legmelegebb hónap az augusztus (Komáromban 20,2, Ó-Gyallán 20,9, Kisbéren 19,8°), a leghidegebb a január (Komáromban 33,4 és -18,8, Ó-Gyallán 36,4 és -29,8, Kisbéren 34,8 és -23,1° C., az ingadozás tehát Komáromban 52,2, Ó-Gyallán 66,2, Kisbéren 57,9° C. Csapadékban a vármegye aránylag szegény, csak a déli hegyes vidéken esik valamivel több eső; a csapadék évi mennyisége Komáromban 594, Ó-Gyallán 594, Tatán 570 és Kisbéren 622 mm.
Terményekben K. vmegye elég gazdag. Aránylag legszegényebb az ásványország, mely a Gerecse-hegységben jó építőkövet (Almás, Felső-Galla), Vértes-Somlyón (előbb Zsemlye) barnaszenet szolgáltat. Jóval gazdagabb a növényország terményeiben. K. vmegye összes termőterülete az 1885. évi kataszteri adatok szerint 265,649 ha., ebből szántóföld 159,499, kert 2173, rét 29,956, legelő 30,463, nádas 3050, szőllő 3886 és erdő 36,622 ha., mig a földadó alá nem eső terméketlen terület 16,929 ha. Legnevezetesebb terményei: a búza (1893. évben volt a bevetett terület 41,443 ha., a termés 820,831 hl.), árpa (24,573 ha. területen 452,406 hl. termés), rozs (17,019 ha. területen 265,548 hl. termés), zab (18,460 ha. területen 456,227 hl. termés), kukorica (16,313 ha. területen 368,203 hl. termés), továbbá burgonya, repce, köles, hüvelyesek, len, kender, dohány (314 ha. területen 4923 q termés), cukorrépa (2318 ha. területen 254,328 q termés), takarmányrépa (2239 ha. területen 322,486 q termés), lucerna, lóhere s egyéb takarmány. A természetes kaszálók kitejedése 25,667 ha., ezen 512,515 q széna termett. A szőllőművelés a filloxera terjedése folytán jelentékenyen csökkent; a szőllőterület 1882-től 1893-ig 4414 ha.-ról 3156 ha.-a csökkent, ebből a filloxera 42 községben 835 ha.-t lepett meg. Az 1893. évi termés volt 5829 hl. must s 5227 hl. bor, összesen 119,385 frt értékben; a legjobb bor Neszmély és Duna-Almás vidéké terem. Van a vármegyében 8 közhasznu szőllő-telep. Az erdők kiterjedése 1893. 34,840 ha. volt, ebből 26,116 ha. tölgyerdő, 8411 ha. bükk és más lombos erdő és 313 ha. fenyves. Az állatlétszám az utolsó (1884. évi) összeirás szerint volt; 25,626 ló, 663 szamár és öszvér, 37,648 magyar és 7197 nem-magyar fajtáju szarvasmarha, 52,723 sertés, 151,706 juh és birka és 729 kecske; továbbá 187,245 tyúk, 4694 pulyka, 52,954 lúd, 19,608 kacsa, 7858 galamb, összesen 485,671 szárnyas háziállat, végül 8586 méhkas. Az állattenyésztés virágzónak mondható, mire egyrészt a vármegye területén levő állami ménesek, valamint az ezekkel kapcsolatos jelentékeny állattenyésztések vannak hatással. A szarvasmarhatenyésztésben az erdélyi magyar fajta mellett a pirostarka hegyi fajta is gyakori. A lótenyésztés tekintetében a kisbéri (l. o.) és bábolnai (l. o.) állami ménesek országos hirü intézetek; a vármegyében van továbbá 26 fedeztetési állomás. Mindkét ménesbirtokon nagyobbmérvü tehenészet, juhászat és sertéstenyésztés áll fenn. Nevezetesebb állattenyésztések még a pannonhalmi apátság füssi és ölbői ménese, az esztergomi érsekség puszta-lándori tehenészete, a concóháti és bagotai tehenészet és a koltai merinó-juhászat. Az állattenyésztés emelése körül a Komárom vármegyei gazdasági egyesület jelentékeny tevékenységet fejt ki.
Lakosságának száma 1870-ben 141,372 volt, jelenleg (1891) 159,504 lélek (ezenkivül 4812 katona, nagyobbára Komárom városában); a szaporulat az utolsó évtizedben csak 5,5% volt. Egy km2-re jelenleg 54 lakos esik s igy K. vármegye a középsűrüségü vmegyék közé tartozik. A lakosok legnagyobb része, u. m. 137,330 lélek (86,1%) magyar, ezenkivül van 11,672 német, 9791 tót s kevés egyéb; a magyarság tiz évi szaporulata 9379 lélek, vagyis 7,3%. A magyarul beszélők összes száma 147,089. Hitfelekezet szerint van a lakosok közt 100,882 róm. kat. (63,2%), 4840 ág. ev., 46,269 helv. (29,0%) és 7457 izraelita.
Foglalkozását tekintve a népesség ekként oszlik meg: értelmiség 1143, őstermelés 35,762, bányászat 395, ipar 8998, kereskedelem 1901, hitel 41, közlekedés 753, járadékból élő 1495, napszámos 16,613, házi cseléd 4159, háztartásban 28,838, egyéb foglalkozássu 594, foglalkozás nélküli 14 éven alul 53,364, 14 éven felül 4970, letartóztatott 185. A vármegye ipara nem jelentékeny; nevezetesebb iparvállalatai az ácsi cukorgyár, az ászári keményítő- és szörpgyár, a füzitői dextrin-, burgonya- és búzakeményítő-gyár, az új-szőnyi fürészgyárak, továbbá 12 gőzmalom és több téglagyár (a legjelentékenyebb Tatán). A kereskedelem főcikkei gabonanemüek, bor, fa és elő állatok; központja Komárom, Új-Szőny és Tata. A vármegye területén 5 takarékpénztár és 8 szövetkezet áll fenn.
Közlekedésének természetes főere a Duna, mely a vármegyét egész hosszában hasítja. A vasúti vonalak közül legjelentékenyebb a m. kir. államvasutak budapest-(győr-)bécsi vonala, melybe Új-Szőnynél a déli vasút K.-székesfehérvári vonala, Almás-Füzitőnél az esztergomi h. é. vasút torkollik. Ezenkivül metszi a vármegye ÉK-i részét a m. k. államvasutak budapest-(pozsony-)bécsi vonala is. A vasúti vonalak hossza 135 km. Az állami utak hossza 27 km., a törvényhatósági utaké 566 km., miből 97 km. kiépítetlen.
Közművelődés tekintetében K. vmegye a kedvezőbb állapotu vmegyék közé tartozik, a 6 éven felüli lakosságból a vármegyében a férfiak 18,0, a nők 2,43%-a, Komárom városában a férfiak 15,0, a nők 26,3%-a sem irni, sem olvasni nem tud. A (1893) 29,014 tanköteles gyermek közül 27,008, vagyis 93,1% jár iskolába. A vármegye területén van összesen 2 gimnázium (Komárom, Tata), 4 ipar- és keresk. iskola, 168 népiskola (ezekben 273 tanító), 8 kisdedóvó s 1 börtöniskola. A szellemi élet központja Komárom.
Közigazgatás. K. vármegye 4 járásra oszlik s van benne 1 sz. kir. város, u. m.:
A vármegye területén van 1 sz. kir. város (Komárom), 60 nagyközség, 33 kisközség s 233 puszta és telep. A községek általában középnagyságuak; 2000-nél több lakosa 22-nek van; legnépesebb Komárom 13,076, Gúta 7088, Tata 6925, Ács 4495, Tóváros 4257 és Udvard 4174 lak. A vmegye székhelye Komárom. Az országgyülésbe K. vármegye 4, a város 1 képviselőt küld. Egyházi tekintetben K. vmegye 27 róm. kat. egyházközsége az esztergomi érseki, 24 a győri püspöki egyházmegyéhez tartozik, mig 2 a pannonhalmi főapátsági egyházmegyébe van beosztva; 1 gör. kel. egyháza a budai egyházmegyéhez, az 5 ág. evang. egyház a dunántuli, a 46 reform. község a dunántuli egyházmegyéhez tartozik, mely utóbbinak székhelye Komárom. Izraelita anyakönyvvezető hivatal 9 van.
Törvénykezési szempontból az egész vármegye a győri kir. itélőtábla kerületéhez tartozó komáromi törvényszék hatásköre alá tartozik; van benne 4 kir. járásbiróság (Komárom, Nagy-Igmánd, Ó-Gyalla és Tata, utóbbi telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva); kir. főügyészsége és pénzügyi birósága Győrött, bányabirósága Budapesten, sajtóbirósága Győrött székel; királyi közjegyzője Komáromban és Tanán van. Hadügyi tekintetben K. vmegye a pozsonyi hadtest- és az ugyanottani honvédkerületi parancsnokság területének részét alkotja, hadkiegészítő parancsnoksága (12. sz.) Komáromban székel; alakítja a 42. és 43. sz. I. oszt. és a 138. és 139. sz. II. oszt. népfelkelési zászlóaljat; állandó vegyes felülvizsgáló bizottsága Komáromban székel. Csendőrségi szárnyparancsnoksága Esztergomban, szakaszparancsnoksága Komáromban van. Pénzügyi tekintetben az egész vmegye a győri pénzügyigazgatóság területéhez tartozik; adóhivatala Komáromban és Tatán, pénzügyőrsége Komáromban van. Pénzügyőri szakaszok Tatán és Ó-Gyallán. Ipari és kereskedelmi ügyekben a győri kamara kerületébe van beosztva; államépítészeti hivatala Komáromban van, közúti ügyekben azonban a budapesti kerületi főfelügyelő, posta- és távirdaügyekben a tatai és gesztesi járás a budapesti, a csallóközi és udvardi járás a pozsonyi igazgatóság kerületéhez tartozik. Illetékes erdőfelügyelősége Győrött, méntelepe Székes-Fejérvárt (teleposztálya Bábolnán), állategészségügyi felügyelője Pozsonyban, állami állatorvosa Komáromban van; kulturmérnöki ügyekben a budapesti I. ker. kulturmérnöki hivatalhoz an beosztva. M. kir. folyammérnöki hivatal Komáromban székel. A vmegye területén 16 gyógyszertár van.
Története. K. vármegye területén az őskori népek számos maradványaival találkozunk. Ebenhöch Ferenc egymaga 59 K. vármegyei lelhelyről 380 db kőeszközt gyüjtött össze, melyek a nemzeti muzeumban láthatók; ezek közül legtöbb a tatai járásból való. Újabban Végh Adorján gyüjtött a csallóközi járásban kőeszközöket; a komáromi történeti-régészeti egylet muzeumában is jelentékeny a vmegye területén talált kőeszközök száma. A kőkori lelhelyek közt legfontosabb a naszvadi és a halomdombi kőkori telep; ez utóbbi a nagy-keszii határban van. Bronzkori lelhely kevesebb van; ezek közt legnevezetesebbek a dunaalmási, zsitvatői, marcelházi és nagyléli urnatemetők. A rómaiak uralma előtt és alatt K. vármegye dunántuli részén a kelták egyik ága, az azalok laktak. Székhelyük Brigetio (Ő-Szöny) és Azaum (Almás v. Süttő táján) volt. A vmegye dunáninneni része Tiberius alatt a quád hűbérállam tartozéka volt. Brigetióban Traján épített állandó tábort a quádok ellen, melyet 167-ben bevettek a quádok. K. vármegye fekvésénél fogva a népvándorlás kiváló szinhelye volt, de ennek alig maradt nyoma. A magyarok bejövetele előtt és után e vidéken szlávok tanyáztak; erre utal Béla király Névtelen jegyzője által említett K. várának szláv neve Szunyoghely és az, hogy a mai Tóvárosnak a XII-XV. sz.-ban «villa Sclavonicalis» a neve, továbbá Bánhida neve (a kormányzó kisérete, udvara). K. vármegyében legrégibb kulturális telep, melyről már Szt. László beszél, a szt. Péter monostora; ezt a Képes krónika szerint valami Tata nevü ember (Szt. István keresztatyja?) alapította, a körülötte támadt község róla Tatának neveztetett el; 1146 körül a Csák nemzetségbeli Ugrin pedig a vértes-szent-keresztinek veti meg alapját, melynek romjai a kereki pusztán láthatók; még később a csallóközi Katapánok egyik tagja, aki 1197-ben valószinüleg egri püspök volt, alapította a Katapán-monostort, melynek alapfalai a monostori szőllők felső végén a Duna partján ma is aknáztatnak. A tatárdúlás K. vmegyét is érte, kivéve a megerősített K.-ot, melyet fekvése is védett, hova a környékbeli udvarnokok és más nép is menekült. A tatárok eltakarodása után Udvardon Ressul (Ressl) német lovag telepedett népével, a dunántuli részen is több új birtokba iktatás fordul elő ugyanakkor. K. várát és tartozékát a megszorult IV. Béla egy időre Henel nevü zsidó kamaragrófjának vetette zálogba, kinek fiai a kibérelt harmincad után 800 márka ezüsttel adósak maradtak s nem tudtak fizetni. Walter, az új budai vár birája és kamaraispán lefizetvén ezen összeget, örökös jogon kapja K. várát és vmegyéjét, s a király még megtoldja K.-Udvarnok faluval s annak az újbudavári polgárok szabadságát adja 1265. (Füzitő 1263. kap analog privilegiumot.) Walter ekkor a K.-i várat saját költségén nagy mértékben gyarapítja. IV. Béla 1263. a füzitői vendégnépeknek Sár nevü birtokot ad, hogy őt élelmi szerrel lássák el, midőn a mai almási puszta és Naszály közt elterülő «Királyszék»-nek nevezett dombokon itélőszéket tartani jön K. vmegyébe. Ezt bizonyítja az is, hogy IV. Béla hét okmányt irt alá Füzitőn. Valószinüleg a XIII. sz. végén lefolyt pártharcok alatt építették a Csákok a Vértesekben Oroszlánkő várát, melynek köveit 1733. a majki zárda építésekor hordták szét és a hatalmas gesztesi várat, mely 1333. említtetik először az okmányokban. Walter után Tamás bán, utána Csák Máté, ki a stillfriedi csatában Habsburgi Rudolffal vezér volt, ura K. vmegyének. Valószinüleg örökségkép szállott K. vára unokaöcscsére, trencséni Csák Mátéra, melyet 1315. Róbert Károly a vmegyéjével együtt Tamás esztergomi érseknek ajándékoz, jobban mondva oda igér, mert két hónapig kellett K. várát ostromolnia, mig végre nov. 3. bevette a király.
A XV. sz. elején két főispánja is van egyszerre K. vmegyének. A főszerepet Tata játszsza, mely István nádorról 1411-1440-ig Zsigmond király kezére jut és vára királyi mulatóhelyül szolgál. Traversari Ambró pápai követ azt irja 1435., hogy vadászatai- és halászatairól hires Tata; számos fejedelem, követ és főúr megfordult ott, s mint különöst említi föl, hogy ott tartózkodásakor 5000 ló volt Tatán. Zsigmond 1415. erősíti meg Tatának valószinüleg anjoukori városi szabadalmait. Mátyás király Bonfinius szerint a tatai várban nagyszerü királyi palotát építtetett, dísz- és függőkerteket, mesterséges tavat, fürdőket és egy óriási parkot létsített, mely egész a Dunáig terjedt (a nép azt regéli, hogy a Tatából Bregetióba szolgáló részben ma is meglevő római vizvezetéket is megujíttatta), a komáromi várat helyreállíttatta és új épületekkel díszíttette, K.-nál horgonyzott egy hatalmas díszhajó, mely az udvar dunai kirándulásaira szolgált. Mátyás király Megyernek 1466. városi privilegiumot ád. Ő róla Corvin Jánosra száll Tata, ki alatt a tatai nagyszámu zsidók uzsoráskodásról vádoltatnak. E század vége felé 1487. említik a Hyppolit-kódexek a perbetei érseki várat. A török világban K. vármegye területe, illetve joghatósága olykor a szomszédos Pilis, Esztergom és Fejér vmegyék jelentékeny részeire is kiterjedt, gyakran pedig csak a «szigetségen», a mai csallóközi j.-ban szorongott. K. vmegyének a mohácsi vész előtti időkben még fennállott helységei közül nem kevesebb, mint 92 pusztult el végleg, mert az Érsekújvár, Komárom és Tata közé eső végvárvonal táján örökös volt a harc és dúlás, minek folytán a XVII. sz. végén a vmegye lakossága körülbelül 12,000-re olvadt le. A főpapoknak, főuraknak és köznemességnek birtokai is jórészt a sivár elhagyottságnak képét mutatják, mert jobbágyság sem volt, amely azokat rendesen művelhette volna, a gyér számu sanyargatott köznép sok helyütt az erdőkbe menekült vagy vermekben lakott s alig volt képes a mindennapi élet szükségleteit előteremteni. A protestantizmus alapját K. városában 1562-től 1563-ig Huszár Gál vetette meg, a reformátusoknak az üldözések dacára 1655-1675 közt még 54 anyaegyházuk, ellenben a katolikusonak 1650. csak 6 plébánosuk és 4 liceniátusuk (világi) volt K. vármegyében; a legtöbb helyen a ferencrendiek és jezsuiták lelkészkedtek. A XVII. sz.-ban 1672-ig K.-ban ref. kollégium állt fenn; a jezsuita gimnázium 1650 körül nyilt meg. A török világban K. vmegye a hadak gyülekező helye lévén, ezektől a lakosság igen sokat szenvedett. K. vára 1527. félnapi ostrom után Szapolyai kezéről Ferdinandéra jut, 1594. K. várát a török, 1621. Bethlen, 1683. pedig Thököly ostromolja sikertelenül, azonban a tatai vár ehhez képest aránytalanul többet szenvedett. K. a XVI. és XVII. sz.-ban mint a dunai hajóraj főállomáshelye, továbbá hajógyáráról és ágyuöntő műhelyéről volt nevezetes. A II. Rákóczi-féle szabadságharcban gr. Esterházy Antal főispán vármegyéstől kuruccá lett. K.-ot a német birta, de innen a vmegye urai lassankint kiszökdöstek, hogy ott künn szervezkedjenek; gyüléseiket Konkolyi Thege László alispán elnöklete alatt Tatában, Udvardon, Érsekújvárt és Bátorkeszin tartották. A németnek K. vmegye se katonát, se élelmet nem ad, de a magyar részre kivetett 10,111 frtot hiven átadja Bercsényinek a kiállított magyar hajdukkal együtt. Bottyán tábornok labancverő legderekabb ezrede K. vármegyeikből lett összetoborozva.
A szatmári béke után következő évtizedekben Esterházy József gr. würzburgi, elzászi és mosonvármegyei németeket telepít a vmegye dunántuli részébe, az udvardi és részben a csallóközi j.-ba pedig tótokat telepítenek. Mária Terézia korában vetik meg lábukat K.-ban a rácok, akik nagy lendületet adtak a vmegye kereskedelmének. II. József a gyakori földrengések miatt K. városát a Duna jobbpartjára akarta áttelepíteni, de erre a K.-iak - elég helytelenül - a Vágon folytatott fakereskedés miatt nem álltak reá. 1790. K. vmegye a márc. 13-iki közgyülésből egy bizottságot küld ki, hogy a K. és Új-Szőny közti sziget alsó végén álló nagy fa alatt égessék el II. József földmérési aktáit. A mult sz. második felétől kezdve jelentékeny gabona- és épületfakereskedés fejlődött ki a vármegye székhelyén; a dunai hajózás érdekében 1807. Csepy Zsigmond ügyvéd buzgalma folytán jött létre K.-ban a legelső hazai biztosító társulat, az u. n. hajókármentő társaság, mely Pesten, Mosonban, Baján, Monostorszegen és Török-Becsén állított ügyvivőségeket. E társulat összes felszerelése, szabadalmai, üzleti könyvei és részvényei ma is megvannak. A dunai nagy hajózás K.-ban kifejlesztette a hajóépítő ipart, mely ma már kihalóban van. Az utolsó szabadságharcban Komárom szerepét l. Komáromi csata és Komáromi kapituláció. Legújabban a vmegye és székhelye fejlődésének hatalmas lökést adott a komáromi sziget és Új-Szőny közt épített állami híd, amely 4 nyilásból áll s amelyek mindegyike 100 m. hosszu; a híd kőpilléren nyugszik s összes hossza 420 m. A híd 1892 szept. 3. adatott át a forgalomnak. A hidat a Gregersen-cég építette, vasszerkezete a m. kir. államvasutak gépgyárából került ki. A híd a királyné nevéről Erzsébet-hídnak neveztetett el, kinek nevét a K.-i sziget is viseli, annak emlékeül, hogy a királyné itt lépett először magyar földre 1857 máj. 4.
