Kolumbia,
Kolumbia, 1. K. vagy Oregon, nagy folyó Kanadában és az É.-amerikai Egyesült-Államokban. Két forrásfolyóból keletkezik, egy D-iből és egy É-iból; a D-i a nagyobb, Lewis Fork v. Snakeriver, az indusoknál pedig Szahaplin nevet visel; az É-i, a tulajonképeni K., az É. sz. 50°-a alatt a Rocky Mountainsban fekvő tóból folyik ki. Eleinte szűk hegyszorosok közt ÉNy-nak tart és a Selkirk-hegyek lábánál elterülő több tavon folyik keresztül; Stepherd közelében az Egyesült-Államok területére lép: fölveszi a Jakimát és mintegy 500 km.-nyire a másik forrás ágát, a Lewis Forkot, vagyis Snakerivert, amely a National parkban a Yellowstone forrása közelében ered. A Lewis Fork torkolata alatt a K. 1000-1200 m. széles; D-ről beletorkollik a Wallawalla, Umatilla, John Day River és a Falls-river. Ennek torkolatánál, valamint 71/2 km.-rel alább, nagy magasságról zuhan alá a vize; további 48 km.-rel alább vannak az u. n. Cascades, 8-900 méter hosszuságban eltrülő vizesések; a folyó itt valami 150 km. hosszu, 1000 m. magas és meredek sziklafalakkal szegélyezett canont alkot. 70 km.-nyire a Cascadestól a K. még fölveszi a Williamette-et, a Cathrapootte-et és Cawlitzot. Végre 25 km.-nyire a tengertől a K. öböllé szélesedik és 11 km.-nyi szélességben a Disappointment- és Adams-fok között nagy sebességgel a tengerbe torkollik. Torkolatától fölfelé 185 km.-nyi hosszuságban nagy hajók is járhatnak rajta; de a bejáratot a folyóhoz zátony nehezíti meg. Legnagyobb vizállása máj. és junius hónapokban van. Vizkörnyéke 600,000 km2. Az első, aki a K.-ről biztos hirt adott 1775. Heceta Bruno spanyol hajóskapitány volt, aki azonban csak a torkolatát látta. A folyó létét csak Grey Róbert amerikai hajós tette 1792. kétségtelenné. 180. Lewis és Clarke a szárazföldi úton fölfedezték a Snake-rivert. A részletesebb fölmérések K. vidékein csak 1860 óta folynak. V. ö. Greenhow, The history of Oregon (London 1844).
2. K. (Columbia, Republica de Colombia), Venezuelát, Ecuador és Új-Granadát 1832-ig magában foglaló nagy államból kivált köztársaság D.-Amerika ÉNy-i részében Costa Rica, Venezuela, Brazilia, sőt részben Ecuador felől is a határok nincsenek biztosan megvonva; 1.203,000 km2 területtel. K. felületét a természet 3 részre osztotta: az Andok, a llanok és az isztmusz vidékére. A legtöbb vize K.-nak a llanok felé folyik; kivételt tesz a hatalmas Magdolna (l. o.) mintegy 500 mellékvizével és az Atrato. Az Andok K. lejtőin eredő folyók mind a még teljesen nem ismert erdőkkel vagy magas fűvel takart síkságok felé veszik útjokat; ezek az Arauca, Venezuela felé a határfolyó, a Meta (l. o.), a Vichada, a Guaviare (l. o.), a Vaupes, a Rio Negro mellékfolyója, a Caqueta vagy Yapua (l. o.) és végre az Iça vagy Putumajo. A llanok nevü síkságot 3 részre osztják, ezek: a casanarei, az Arauca és Vichada közt, a san martini, a Vichada és Vaupes közt és a san andresi Ecuador határáig. K. köztársaságnak partjai a Nagy-oceán mellett 2390, az Atlanti mellett 2250 km. hosszuak és számos jó kikötőjük van. A nagyobb szigetek, amelyek hozzá tartoznak, a Coiba és a Gyöngy-szigetek; kisebbek a San Andres és a Providencia-csoport.
Éghajlat és termékek. A földfelület különböző magasságához mérten az időjárás is nagyon különböző. A magas csúcsokat 4500 m.-en tul örökös hó takarja; 4500-4000 m. közöt hiányzanak a fák, lejebb is még meglehetősen zord az éghajlat, de a magas völgyekben, és az Andok alacsonyabb ágain csaknem örökös tavasz uralkodik; a fővárosban Bogotában az évi középhőmérséklet 14,4, az augusztusi 13,4, a márciusi 15,1°; ellenben a llanokon és az Atlanti-tenger mellett erős a meleg (27° az évi középhőmérséklet). Az erősen meleg részek azonban csak helyenkint mocsárosak és egészségtelenek; K. nagyobb részében az időjárás az ember egészségét nem veszélyezteti. Az eső elég gyakori, kivéve némely magas fekvésü vidéket, az u. n. paramokat, ahol a szárazság miatt a növényzet is hiányzik. A földnek alig 1/4-e áll megművelés alatt. A kukorica, banána- és pizángfa nyujtják a főtáplálékot; rizst és búzát keveset termelnek, kakaót már többet. Nagyobb jelentősége van, mert kiviteli cikkül is szolgál, a kávénak, különösen Santander departamentóban és a dohánynak (Ambalemában a Magdolna-völgyben és Palmirában a Cauca-völgyben), végül a cukornádnak, amelyből rumot készítenek. K. faunája gazdag, ugyanazon állatok élnek rajta, amelyek egész D.-Amerika trópusi vidékein. A bányászat a mezőgazdasághoz képest nagy jövedelmet hajt. Aranyat minden departamentóben találni. Egyedül Antioquából évenkint 40,000 font sterling értéküt exportálnak. Tolima export értéke 650,000 font. A XVI. sz.-tól kezdve K.-ból 125 millió font értékü aranyat és 7 millió értékü ezüstöt vittek ki. A Minero folyó mellett a muzoi bányák évenkint 20,000 font értékü smaragdot szolgáltatnak. A Bogotától K-re fekvő praderai vasércbányákból naponkint 20 t. ércet nyernek, amelyet föl is dolgoznak. A Bogotától É-ra fekvő zipaguirai sóbányák egész K.-t ellátják sóval. Azonkivül nagy terjedelmü széntelepek és gazdag petroleumforrások is vannak, de ezeket nem igen bányászszák.
A lakosság, ipar és kereskedelem. A lakosok száma az 1870-iki népszámlálás szerint 2.951,323 volt; az 1881-iki hivatalos becslés szerint pedig 3.878,600; az utóbbiak közt van mintegy 370,000 fehér bőrü, 300,000 néger és mulatt, 1,7 millió mesztic és 220,000 civilizálatlan indus. Az ipar igen primitiv, vasércek földolgozásán kivül főképen durva pamutkelmék szövésével, szivarkészítéssel, szalmakalapfonással és a Magdolna mentén hajóépítéssel foglalkozik. K.-nak a virágzó kereskedelem megteremtéséhez a természet a föltételeket megadta; két oceán mellett fekszik; mindkét oldalon biztos kikötői vannak és az országot hajózható folyó metszi át. Ennek dacára, a belföldi utak elhanyagoltsága miatt, a külforgalom csak újabban kezd emelkedni. A kiviteli cikkek közül a legfontosabbak (1891) a kávé 6.791,370, bőrök 1.123,550, nemes fémek 5.454,860 és dohány 1.491,930 peso értékben. A bevitelben a főcikkek: élelmi szerek és kelmék. Nagyon fontos K.-ban a tranzito-forgalom Panama és Colon kikötőkön át, amelyeket egymással vasút köt össze. A külfölddel való forgalom leginkább a tengereken megy végbe, az Atlanti-oceánra esik a forgalom 2/3-a. A belső forgalom előmozdjtásának szolgálatában álló vasúti hálózat (1892) 218 angol mérföldnyi hosszu. Egyéb utak egyszerü ösvények, amelyeken öszvérek viszik az árukat; a kormány újabban a katonaságot is fölhasználja az utak javítására.
Fontos a belső forgalomra nézve a Magdolna folyón a gőzhajózás. K. kikötőit minden hónapban 32 gőzhajójárat keresi föl; ezek közül 15 angol, 9 amerikai, 4 német, 3 francia és 1 spanyol. A forgalom, különösen a tranzito-forgalom emelésére tervezett Panama-csatornát (l. o.) a pénzügyi nehézségek miatt nem építhették ki. A telegráf-vonalak hossza (1892) 6016 angol mértföld és az állomások száma 273.
Alkotmány, közigazgatás és szellemi műveltség. K. jelenlegi alkotmánya 1886 aug. 4-éről való. E szerint a végrehajtó hatalmat a választó kollégiumok által 6 évre választott elnök gyakorolja 8 miniszter által, akik a törvényhozó testületnek felelősek; a törvényhozó testület azonkivül ugyancsak 6 évre egy alelnököt választ, aki a köztársaság elnökét helyettesíti. A kongresszus, vagyis törvényhozó testület 2 házból áll: a szenátusból és a képviselők házából. A szánátus 27 tagot számlál, mindegyik departamento 3-at küld; a képviselők száma 66 (50,000 lakosra 1), akiket általános választás útján 4-4 évre választanak. Közigazgatási szempontból a köztársaság 9 departamentóra van fölosztva, amelyek 1858-tól 1886-ig külön államok voltak; jelenleg kormányzóikat a köztársasági elnök nevezi ki, de pénzügyi tekinteten önállóságuk biztosítva van. Az egyes departamentók a következők:
A főváros Bogota. Az ország pénzügyei igen ziláltak, annyira, hogy a köztársaság külföldi kölcsönei után a kamatfizetés beszüntette. E külföldi kölcsönök összege 1893-ban 3.150,876 fontot tett ki. A belföldi adósság, nem számítva a 18.700,000 peso papirpénzt, hivatalos adatok szerint 11.298,829 pesót tesz ki. Az évi bevételek és kiadások pesókban kitettek:
| 1889-90 | 1891-92 | 1893-94 |
| Bevétel | 19.540,700 | 26.831,656 | 24.899,200 |
| Kiadás | 24.513,232 | 26.979,325 | 27.322,136 |
Története. K.-t (1499) Hojeda és Vespucci fedezte föl, a spanyol Gonzalo Jimener de Quesada pedig (1536) meghódította és hazájáról Új-Granadának nevezte el. Mint ilyen nevü alkirályságot, melyhez Quito v. Ecuador is tartozott, a spanyolok (1718-tól) birtokolták; de az 1810-iki spanyol zavarok idejében (l. Spanyolország), az alkirályság északi része Venezuelával egyesülve, magát függetlenítette, s Kolumbia név alatt köztársasággá alakult, melynek alkotmányát Bolivar (l. o.) szervezte a kukutai kongresszuson 1821-ben. De midőn a midőn a bogotai kongresszuson az egyes tartományok követei nem birtak megállapodása jutni a közös alkotmány iránt, előbb (1829) Venezuela, majd (1830) Ecuador is elszakadt K.-tól, s a három állam külön független köztársaságot képezett. Új-Granada első elnöke (1833) Santander tábornok lett; de midőn utódjává nem kegyencét, José Mária Obaudót, hanem José J. de Marquert választották meg, kitört a forradalom (1839-41), melyet csak don Pedro Alcantara Herran nyomott el, ki aztán elnöke is maradt a köztársaságnak. A következő években Cartagena, Panama és Veragua tartomány elszakadtak az anyaországtól, mely ekkor az anyagi jólét magas fokára emelkedett, miután Herran Angliában jó feltételekkel konvertálta az állam adósságát. Utódja, Mosquera tábornok sokat tett a kereskedelem föllendítésére; a Magdalena folyón gőzhajózást létesített, vám-tarifát dolgozott ki és elősegítette a bevándorlást. De a forradalmi párt, az általános amnesztia következtében ismét szervezkedett, s (1849) keresztülvitte Lopez elnökké választását. A demokráciai szellem ekkor már az anarkia felé kezdett hajlani, s midőn (1853) Obando tábornok lett az elnök, keresztülerőszakolták a decentralizáló alkotmányt, melynek értelmében minden tartomány önálló állammá alakulhatott és szövetségi kapcsolatba léphetett Új-Granada anyaállammal. Ezt meg is tette Antioquia és Panama. Ospina elnöksége alatt (1857-61) újra kiütött a forradalom; oka az alkotmányváltozás volt, melynek értelmében a 36 tartomány 8 nagy államterületté egyesíttetett, melyeknek központi kormánya Bogotában székelt. A zendülők élén Mosquera tábornok állott, ki (1861 jul. 18.) Bogota fővárost is bevette. Arboleda, a liberális párt vezére 1862 végén gyilkosságnak esett áldozatul. Ezen közben a liberális államok «Kolumbia egyesült államai» elnevezés alatt 1861 szept. 29. új alkotmányban szövetkeztek; a meggyilkolt Arboleda helyére Canal tábornok állott, kinek sikerült kiegyeznie (1862 dec. 29) Mosquerával és véget vetni a polgárháborunak. Az egyes államok követei Rio Negróban (Antioquia) gyültek össze, ahol (1863 febr. 4. Mosquera a nemzetgyülés kezébe letette a diktátori hatalmát. Az új (máj. 8.) alkotmány, felelős miniszterekkel, szabad vallásgyakorlatot biztosított és elkobozta az egyház javait. Az első elnök Murillo volt, kinek kormánya alatt több kisebb-nagyob forrongás tört ki, de nagyobb veszély nélkül. Utódja Mosquera tábornok lett, ki az ellenzék hatalmát nem birva megtörni, leköszönt (1866 dec.); midőn azonban leköszönését nem fogadták el, föloszlatta a kongresszust, 68 szenátort és képviselőt elfogatott és kihirdette az ostromállapotot. Azonban az államok nagy része a kongresszus pártjára állt, mely ekkor törvényszék elé állította Mosquerát, s két évi börtönre itélte, mit utóbb száműzetésre (Párisba) enyhítettek. Ezóta K.-ban béke uralkodott egész Nunez megválasztásáig; ennek elnöksége alatt (1884-85) ismét véres polgárháboru tört ki, mely hallatlan kegyetlenséggel dühöngött 1886 aug. 5-ig, amikor az új alkotmányt kihirdették. Ennek értelmében a szövetségi köztársaság egységes állammá alakult.
