Kolostor
Kolostor v. zárda (lat. Claustrum), oly épület, melyben szerzetesek vagy apácák bizonyos szabályok szerint élnek. A férfi-K. fölött a felügyeletet a prior (apát, prépost, superior), a női K. fölött pedig a nőprior (fejedelemasszony, domina) gyakorolja. A K.-ok részint a püspök, részint a rend generálisának igazgatása alatt állanak. K.-ban lakó pap kolostori szerzetesnek, v. röviden szerzetesnek neveztetik. Bár minden szerzetnek megvannak a maga külön szabályai is, mégis mindnyájan megegyeznek abban, hogy leteszik a hármas fogadalmat: az engedelmesség, a szegénység és szűzesség fogadalmát. Mielőtt azonban valaki a hármas fogadalmat letenné, kénytelen egy vagy két évig a K.-ban mint ujonc (novicius) a rend szabályaival megismerkedni és azok megtartásában magát gyakorolni. Ez ujoncidő letelétvel vagy eltávozhatik a K.-ból, vagy pedig, ha a szerzeti élethez hivatást érez, leteheti a fogadalmat, hogy a rend szabályai szerint fog élni. Az első K. keletkezése szt. Antal életével függ össze, aki köré egyesek azon célból gyülekeztek, hogy magasabb élettökélyre tegyenek szert. Ezek építették az első K.-t a Nilus-folyó Tabeunae nevü kis szigetén. A szerzetesek kiváló szeretettel a félreeső helyeket, magányt, vadont keresték ki lakóhelyül; alkalmasaknak látszottak erre különösen Palesztina, Sziria s Armenia sivatagjai, hol Pachomius, Hilarius, Basilius stb. fáradozásai folytán több K. keletkezett. Nyugatot szt. Athanasius ismertette meg a K.-okkal. Példáját követték: szt. Jeromos és szt. Márton Olaszországban és Szicilia szigetén; szt. Ágoston Angliában; Patrik Irlandban; Bonifác Németországban. Hazánk, midőn bevette a kereszténységet, átvette egyszersmind annak minden intézményét, igy a K.-ok s szerzetesrendek alapítását is. Pannonhalmán és Nyitrán (a Zoborhegyén) már első királyunk, Szt. István alatt épültek K.-ok. Hazánkban épp ugy, mint külföldön a szerzetesek voltak a tudomány ápolói, a K.-ok könyvtáraiban maradtak fenn az antik világ kincsei, itt őrizték, másolták a nagy értékü kéziratokat, melyek nélkül vajmi kevés fogalmunk volna a régi világ szellemi s erkölcsi életéről; ide járt nemcsak az ifjuság, hanem meglett férfiak, sőt aggok is a tudomány igéit hallgatni. Egyedül a K.-ok dicsősége, hogy nem vesztek el a népvándorlás, különféle háboruskodások, mozgalmak alat a régi kor emlékei. A reformáció, mely elvetette a szerzetesrendeket, a XVIII. és XIX. sz. szabadelvü eszméi, melyek részint a népet tartották vissza attól, hogy gyermekeit K.-i életre nevelje, részint a fejedelmeket is áthatotta, nagyon megapasztotta a K.-ok számát. Hazánkban II. József reformintézkedései eléggé ismeretesek. Eltörölte a legtöbb K.-t, vagyonukat elvette, csupán azon szerzetesrendeket hagyta meg, melyek tanítással s betegek ápolásával foglalkoztak.
