Kaloreszcencia
Kaloreszcencia v. kaleszcencia (lat.). Igy nevezte el Tyndall (1866) a sötét hősugaraknak fénysugarakká való alakítását. Kisérlete lényegben nem egyéb, mint hogy egy platinlemezt reája eső hősugarakkal annyira felmelegített, mig vörös-, sőt fehér-izzóvá lett. Hogy tisztán hősugarakat nyerjen, egy elektromos ívlámpa sugarait, melyeket előbb egy vájt tükör segítségével egy pont felé koncentrált, oly üvegedénykén keresztül bocsátotta a lemezre, melyben széndiszulfidban oldott jód volt. E jód-oldat a fénysugarakat elnyeli és csak a hősugarakat engedi át. Tehát a gyujtópontban elhelyezett platinlemezre tisztán hősugarak estek.
