Jelzés
Jelzés (Signal), parancsoknak v. értesítéseknek tudtul adása távolságban levők számára. A J. megelelő, látható v. hallható jelekkel, illetőleg az elektromosság felhasználásával történik. A látható jelzés zászlókkal, rudakkal, háromszögalaku állvány kitüzése és forgatása, éjjel lámpások, rakéták, tüzgömbök, tüzek gyujtása által eszközöltetik. A hallható jelzések adására szolgálnak ágyu- és mozsárlövés, harangkongatás. Az egyes jelek összeállítása, változtatása, azok száma vagy szine egy előre megállapított értelemnek felel meg, mely a jelzési könyvben megirva titokban tartatik. Közönséges jelzés p. a toronyőrök tüzjelzése is, amidőn zászlókkal, lámpással a tüz irányát és a harangkongatás számával a kerület számát jelzik, melyben a tüz pusztít.
A vonatok közeledésének biztosítása végett indulásukat, a nyilt vonalon való megállásukat, menetük megzavarását stb. az állomásokon avagy a vonalon foglalkozókkal különböző jelzésekkel tudatják. Kezdetben csak látható jeleket használtak. Az őrházakat ugyanis olyan közel építették egymáshoz, hogy egyik őr a másiktól látható jeleket adhasson. E célra magas árbocfákat állítottak fel s nappal kosárfonásu gömbök, éjjel lámpák felvonásával jeleztek. A villamosság felhasználásával most már az idő járásától, távolságtól függetlenebbül és igy biztosabban is jelzünk (l. Harangmű). Jelzéseinket megkülönböztetjük látható és hallható jelekre. A látható jelek adására a használt jelző eszközök megint mozgathatók és állandók. Mozgathatók: a tárcsa, a lobogó és a lámpák. A tárcsa körülbelül 0,4 méter átmérőjü bádog avagy vesszőből fonott kerek lap, egyik oldalán vörösre, a másikon fehérre festve, mely vashegygyel felszerelt rudra van erősítve. A lobogó körülbelül 0,5 m. hosszu, 0,3 m. széles és kis nyélre erősített vörös szövet. A különböz kézi és jelző lámpák fehér, zöld és vörös üveggel vannak ellátva. Állandó jelzők az állomást védő jelzők s a különböző árbocjelzők, szemaforok (l. o.). A két utóbbi jelzőt az állomásból állítjuk, még pedig vörös lappal v. karral a vonat irányába, tehát tilosra, hogy ha a vonatoknak az állomásba való bejárása akadályozva van. Az állítást mekanikai uton v. a villam segélyével végezzük. Az előbb felsoroltak használatakor alapelvül veszszük, hogy a fehér lap vagy fehér világosság szabad menetet illetve azt jelzi, hogy a vonat utjában nincsen akadály. A zöld szin és világ lssu és óvatos haladásra figyelmeztet. A vörös szin vészt jelent, tehát láttára a vonat megállítandó, ugyszintén megállást jelzünk, hogy ha bármely szinü avagy alaku tárgyat körbe forgatunk. A mozgatható jelzőknél azonban nappal a vörös szin csak akkor jelzi a megállást, ha a tárcsát v. a lobogót a sinek közé helyezzük, a sinek mellett tartva csak lassítást jeleznek. Az állandó jelzők természetesen csak a vágány mellett lévén elhelyezhetők, ezeknél a vörös szin mindig megállást jelent. A hallható jelzéseket csengetyüvel, kézi és gőzsippal, kürttel avagy harangütésekkel v. durranó jelzőkkel (l. o.) adjuk. Csengetyüt használunk, hogy a vonatoknak az állomásba való érkezését és indítását tudassuk a közönséggel. De a csengetés figyelmeztető jelül is szolgál, mert amig az állomási védő J. tilosra van állítva, addig az állomásban egy kis csengetyü folyton csönget. Sippal adunk jelt p. a vonatok rendezésekor, a lokomotiv vezetője pedig gőzsippal adja figyelmeztető jelét, kürttel jelez a vonatvezető a vonatok indítása vagy megállításakor. Kürtöt használunk ködös időben is jelzésre, mikor a messzelátás akadályozva van. Végre harangütésekkel jelzünk (l. Harangmű). A J.-ek különböző csoportosításával a vonatszemélyzet érthető jeleket intéz az állomási és vonatszemélyzethez és viszont. A mozgatható jelzőkkel adhatók a szabad menet, a lassítás és megállítást jelentő jelzések, továbbá jelezhető, hogy a vonat szét van szakadva. Harangjelekkel illetve a harangütések különböző csoportosításával jelezhetők a vonatoknak mely irányba való indítása, megállítása; a vonat tudathatja a szomszédos állomásokkal a nyilt vonalon való megállását, nemkülönben utjának folytatását, végre segélyt kérhet, csak lokomotivot vagy mindjárt orvosokat, munkásokat. A vonalszemélyzet jelezheti a hófuvást, kocsik elfutamodását, pályarongálásokat, minden vonat feltartóztatását.
A vonatok közlekedését biztosító intézkedések legfőbbike azonban, hogy a vonatszemélyzet (állomások, őrök, stb.) a kellő módon és előre értesüljenek a vonatok közlekedésének sorrendjéről és idejéről. Ezért a menetrendek készítésekor az előző évek tapasztalatai alapján számos szükségleti vonat menetrendjét is megállapítják. A menetrendek hatályba helyezésekor meghatározzuk, hogy mely vonatok közlekednek naponta. Ezekről nem lesz külön értesítő kiadva, de a csak időközönként indított vonat közlekedéséről az egész személyzet külön értesítendő: távirati uton, irásbelileg vagy látható jelzőeszközökkel. Táviratilag értesíttetnek az állomások a rendelkező állomás által; erre ők irásbeli értesítőt küldenek őrtől-őrig. Az értesítők aláirása után bizonyítékul az indító állomás által megőrzendők. Irásbeli értesítő megy az állomások részére egy előző vonattal s hogy a vonalon levő személyzet és munkások is ujolag figyelmeztetve legyenek arra, hogy ezt a vonatot követi a rendkviüli vonat, a vonat utolsó kocsijára az ábrákon látható jelzőeszközök függesztetnek ki. Mind e jelzések adása és értelmezése egységes alapelveken nyugszik s a miniszteri jóváhagyással kiadott jelzési utasításban foglaltatik.
