Horizon
Horizon (gör.), a megfigyelési helyen átmenő vizszintes, az égig folytatva gondolt sik, mely tehát libellával vagy függő ónnal bármikor könynyen kijelölhető. Megkülönböztetendő tőle a szemhatára, látáshatára v. égalja, mely mentén az ég a földet érinteni látszik s mely nem egyéb, mint a megfigyelő szeméből a föld testéhez huzott érintő kúp érintési köre, mely a H.-nál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. (Ez a hajós kimm-je, tehát a szemhatár mélysége a H. alatt a Kimmtiefe vagy depresszió.) A H. az eget két féltekére metszi; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan és ezért a H. a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is volna mondható. Egyszerü mekánikai előállíthatóságánál fogva alapsikul szolgál a csillagok meghatározásánál mindig ott, hol e meghatározás megfigyelések által történik; a teodolitban a vizszintes kör, a szextáns és pontos csillagászati műszerek (meridiánkör) esetében valamely folyadék szabad felszine képviseli a H.-t. Ha a Föld középpontján át párhuzamos sikot fektetünk, a megfigyelő szemén áthaladó, ugynevezett látszó H.-hoz, a valódi H.-tot nyerjük, melyre a csillagász tulajdonképen összes megfigyeléseit átszámítja. A kettő közötti különbség annál inkább feltünő, minél közelebb áll hozzánk valamely égi test. Igy a Hold esetében a látszó és valódi H.-ra vonatkoztatott hely 1°-nyi különbséget mutat; a bolygóknál és Napnál e különbség csak néhány másodpercet tesz ki, az álló csillagoknál teljességgel elenyésző. E különbség, mely gömbalaku Föld esetén csak a csillagok magasságában észlelhető, nem pedig azimutjában is, az égi test parallaxisa s nyilván azon szög, mely alatt az illető égi testről a Földnek a megfigyelési helyhez huzott sugara látszik. E parallaxis tehát legnagyobb a csillag kelte v. nyugta alkalmával és null, ha az égi test a megfigyelő zenitjébe jut. A H., mely az égen legnagyobb kört metsz ki (az ég mérhetetlen messzesége miatt a való és látszó H. közötti különbség 0), mint minden kör, ugyancsak 360°-ra van osztva; e kör mentén olvassuk a délponttól kiindulólag nyugaton, északon, keleten át az azimutot. - H. a geologiában oly övek vagy zónák összetétele, melyek akár petrográfiai, akár paleontologiai sajátságok tekintetében egymással megegyeznek.
