Hangzat
Hangzat (franc. accord), a zenében több hangnak egyszerre való hangoztatása, mely a hangzatok sokféleségénél s jellegénél fogva lehet teljesen és kevésbé egybehangzó v. széthangzó. H.-ok képzése, azok használata, egybekötése, feloldása s a zeneszerzés különböző céljaira való alkalmazása, a legfontosabb szerepet játsza a zeneművészetben, mert a H.-ok képezik a zenében azt a szilárd alapot, melyen minden zenegondolattétel, sőt a legnagyobb szabásu zeneművek is felépülnek. A H.-ok képződésének elmélete egyszersmind a legjelentékenyebb ágát képezi a zene tudománynak. Manapság kétféle hangzatképző rendszer uralkodik, u. m. a latin és a germán. Előbbihez tartoznak a franciák, olaszok, spanyolok, utóbbiakhoz elsősorban a németek s mind ama nemzetiségek, mely vele vagy rokonság v. szomszédság, v. szellemi érintkezésben állnak. A latin rendszer a kemény diatonikus skála alapzöngéjére s annak zöngsorára támaszkodva képezi a különböző hangzatokat, melyek számát 13 törzs hangzatban állapítja meg s minden más hangzati alkalmazást a mesterséges alakítás variánsaira vezet vissza. Emellett rendszerét a disszonáns H.-oknak egyetlen változatlan feloldási szabályra alapítja. A germán, vagyis a német rendszer a kemény diatonikus skála zöngsora mellett méga lágy skáláéét is képződési kiinduláspontul veszi s ez által a hozzátartozandóság alapján nemcsak kiszélesíti, hanem sokkal bonyolultabbá teszi . Mind a két rendszernél eltérők az elnevezések, a cimek, a paragrafusok, de az eredmény végre ugyanaz, mert a H.-ok minősége és jellege mind a kettőnél egybevágó.
Vannak három, négy és öt különböző zöngéből álló H.-ok E számon ha tulmennek, sokféle elnevezést nyerhetnek, minta német rendszernél de lényegileg többé törzshangzatot nem képenek. A törzs H.-ok mindig harmadközi építkezés alapján képződnek, amint ezt valamely skála zöngsora szolgáltatja. A z összes H.-ok alapját a kemény hármas hangzat képezi. Erre építkeznek a többi hármasok, a négyes hangzatok (hetesek) s végre az ötös hangzatok (kilencesek). Amelyek még ezeken kivül használatban vannak, azok is visszavezethetők a harmadközi építkezésre. Az egynevezetü H.-ok fajai azáltal keletkeznek, hogy a bennök foglalt harmad- ötöd-, heted- s kilencedközök fölebbítő vagy lejebbítő jegyek által változást szenvednek. A hamoniatan eszerint négyféle hármas hangzatot ismer és használ gyakorlatilag, u. m. a kemény (dur), a lágy (moll), a szükitett és a bővitett hármas hangzatot. A G skálából tehát kiindulva, a G alapzöngére eme négyféle hármas hangzat építhető, u. m.:
Vagyis: az 1. alatti kemény, a 2. alatti lágy, a 3. alatti szükitett s a 4. alatti bővitett hármas hangzat. A G skála zöngsorában tovább folytatjuk a harmadépítkezést, nyerjük a fris zöngét, mely a kemény hetes négyes hangzatot szolgáltatja. Miután azonban e kemény hangzásu hangzat nem alkalmas a többi válfaju hetes hangzatok képzésére, tehát a szintén négyféle hetes hangzatok sorát az uralgó hetes hangzat nyitja meg akként, hogy a G skála természees fis zöngéje egy félhanggal f-re lejebbíttetik, s eszerint a négy hetes hangzat igy alakul elsőnek, u. m.:
Az 5. alatti az uralgó hetes (domináns) a kemény hármassal; a 6. alatti az uralgó hetes a lágy hármasal; a 7. alatti a szükített hármassal s a 8. alatti a természetesen alakult nagy vagy kemény hetes.
Ha az uralgó hetessel tovább folytatjuk a harmadközi építkezést a G zöngsor szerint, akkor ötös, vagyis a két kilences hangzatot nyerjük, u. m.:
A 9. alatti a nagy s a 110. alatti a kis kilences hangzat. E 10 hangzat, mint látható, természetesen alakul s minden fölvett skálai alaphangra egyformán felépíthető, az illető zöngsor szerint módosítván azokat föllebítő vagy lejebbítő jegyek által.
E természetesen alakuló tiz törzshangzaton kivül még három van, melyek a zenében ugy a latin, mint a német harmoniai rendszer szerint szerepelnek, habár nem mindegyik egyenlő alapon származtatja. Ezek: a bővitett hatos, a bővitett negyedhatos és az uralgó hetes a bővitett hármassal egyesülve. A bővitett hatos ugy alakul, hogy ha a kis kilencesből kihagyatik az alaphang, az ötöd pedig félhanggal lejebbíttetvén, kiinduláspontul szolgál a többi zöngék harmadközü építkezésére. De miután e hangzat természetesen alakuló állásában felette disszonál, tehát a sorrendje akként változik, hogy az alaphang után a kis hetes, utána a nagy harmad s legfelül a bővitett ötöd következzék. Mesterségesen igy átalakítva, egyike az összes harmonia legbájosabb hangzatainak. Minden további hangzati kombináció, azok összekötése, szabályos vagy kivételes feloldása stb. mind ezekre vezethető vissza s mint mesterséges alakulások külön fejezeteit képezik a harmoniának.
