Halkonzerválás,
Halkonzerválás, az apróbb halak némely fajainak nagyban való feldolgozása, melyet azért ezsközölnek, hogy a különben nagyon gyorsan romló halakat eltarthatókká, illetőleg azok husát a fogyasztás számára hosszabb időn át alkalmassá tegyék. A H.-nál követett eljárások az illető halfajok szerint nagyon különbözők, általában azonban mindannyian megegeznek abban, hogy fontos szerepet játszanak itt egyfelől a vizelvonás, másfelől a levegőtől való elzárás műveletei. Legfontosabbak:
1. A heringek konzerválás. ezeket a halakat legnagyobb mennyiségben az Északi- és a Keleti-tengerben fogják olan időben, amikor azok ikrázás céljából seregesen vándorolnak a sekélyebb vizek felé. Éjjelenként a bárkák és csónakok orrában messze fénylő szuroktüzeket gyujtanak s aztán a világosság felé tolongó halakat hálókkal fogják. egy részüket a megfelelően berendezett hajókon mindjárt a halászáskor dolgozzák fel az u. n. hollandi eljárás szerint, amely abban áll, hogy a megfogott heringeker kizsigerelik, azaz kivetik beleiket stb., aztán sóslébe áztatják egyideig; mikor a pác leve átjárta az egész halat, akkor levegőre rakják s miután itt megszáradtak, erősen besózva hordókba rakják. Sokkal nagyobb mennyiségü hering kerül azonmban a tengerről Skóciába és Norvégiába. A hering-halászok nagy része ugyanis a kizsigerelt halakat egenesen besózza s igy szállítja el azokat a parti kikötőkbe, ahol aztán vagy sózva, vagy füstölve rakják tonnákba s igy kerülnek azok kereskedésbe. Legfinomabb minőségü a hollandi hering, amely név azonban csak a konzerválás módját jelenti, mert a legtöbb hering Norvégiából és Skóciából jut a kereskedelembe. A füstölt heringet bücking-nek nevezik. A hering jóságát az árulja el, ha a halak széles hátuak, szemeik tiszták, husuk szép fehér.
2. A szardiniákat szintén ikrázáskor fogják, cakhogy nem az északi vizeken, hanem a Földközi-tengerben, ahol igen szép jövedelmet nyujt azoknak halászása és konzerválása Olaszország, Szicilia és Spanyolország lakosainak. Ha a fejüktől megfosztott halacskákat egyszerüen besózzák, vagy a hollandi eljárás szerint kezelik, akkor szerdella néven jutnak azok apró hordócskákban a kereskedésbe. ha ellenben a gyengén besózott halakat szárazföldi konzervgyárakba viszik és ott körülbelül egy fél percre forró olajba mártják, azután pedig fűszerezve olajba rakják: akkor apró bádogszelencékben szardinia néven kerülnek azok forgalomba. Angolországból kerül a legtöbb a kereskedésbe.
3. A tőkehalat szintén igen nagy mennyiségben fogják Norvégia, Skócia, Izland és Észak-Amerika partvidékein. Ha a kizsigerelt halat egyszerüen megszárítják, akkor stockfisch a neve; ha ellenben besózzák azt, akkor laberdan-nak mondják s végre ha a besózott tőkehalat később megszárítják, akkor klippfisch-nek nevezik. A tőkehalkereskedelem emporiumai London, Havre, Amsterdam, Hamburg, Bréma és Lübeck. Mindezen és még más kevésbé fontos halkonzervek nem egy országra nézve képeznek igen nagy fontosságu jövedelem-forrást, sőt Skócia, Norvágia, Izland és észak-Amerika egyes partvidékeire nézve évszázadok óta egyedüli foglalkozási águl szolgál a lakosság tulnyomó többsége számára. Nagyon életkérdés lévén ennélfogva az illető vidékek lakóira nézve a tenger-halászati jog: a vizek apró lakói hosszas torzsalkodásoknak és háboruknak valának okozói.
Hazánknak a halkonzervekből évről-évre fokozódó behozatala van, melynek feltüntetésére álljanak itt 1893. évi áruforgalmunk következő adatai:
