Gyöngy,
Gyöngy, néhány, különböző családokba tartozó kagylónak terméke; szine rendesen kékesfehér, alakja gömbölyded. A legszebb, legnagyobb és legbecsesebb Gy.-öket a valódi Gy.-termelő kagyló (Meleagrina margaritifera) termi (l. Avicula), de a folyami kagylók között is akad Gy.-termő s névszerint a Margaritana margaritifera, de ennek Gy-.-ei rendesen értéktelenek. A kagylóktól termelt Gy.-ök amelyeket régebben keleti Gy.-öknek is neveztek, ugyanazon anyagból állanak, amiből a kagylóknak belső rétege, azaz Gy.-házból s a kagylók köpenye és a Gy.-házréteg közé került idegen testeknek, homokszemeknek, vizi atkáknak stb. Gy.-házzal való körülnövése utján keletkeznek. Áruk a nagyság, alak, simaság, fény szerint különbözik; a legnagyobbak és a legbecsesebbek a parangon-Gy.-ök, a gömbölyüek a szám-Gy.-ök, a kisebbek a lat-Gy.-ök, a legkisebbek a por-Gy.-ök, a szabályos gömbölyüek a cseppek, a szabálytalanok a barokk-Gy.-ök. A Gy.kagylókat Gy.-halászok, illetőleg buvárok halászszák (l. Avicula). - Gy., botanikai értelemben l. Fagyöngy.
A mesterséges Gy.-t fehér vagy szines, könnyen olvadó üvegből készítik. Megkülönböztetünk: Repesztett Gy. (Schmelzperlen). Ez hosszukás üvegcsődarabkákból áll. A különböző alaku üvegrudakat a szecskavágóhoz hasonló késsel rövidebb-hosszabb darabokra vágják szét. A repesztett Gy. szélei élesek. Hosszu Gy. széleit egyenként a fuvólámpa előtt olvasztják meg. Velencei Gy. (himzőgyöngy.). A repesztett Gy. módjára vágott, rövid csődarabkákat szenes agyagporral összekeverik és ezt a keveréket a kávépörkölőhengerhez hasonló hengerekben forgatás közben addig hevítik, mig a csődarabkák élei meg nem olvadnak. A szénagyagpor megakadályozza a Gy.-ök összeolvadását. Lehülés után a Gy.-öket szitálják és zsákban először homokkal, későbben korpával rázogatják, hogy fényt kapjanak. Fuvott Gy. Ezeket üvegcsövekből a fuvólámpás előtt egyenként fujják és pedig minta nélkül, ha csak gömbalaku Gy.-öket készítenek, vagy kis fémminták segítségével, ha más alakut akarnak készíteni. A fuvott Gy. vékonyfalu és igen könnyü. Sajtolt Gy. Ezeket üvegrudakból préselik. Az üvegrud végét felmelegitik és egy fogóval, melybe a sajtolandó Gy. alakját vésték, lecsiptetik a lágy üveget. A fogóban acéltű van, mely sajtoláskor a Gy.-öket át is lyukasztja.
A sajtolt Gy. felszine nem fényes és a formavarat nyomai is látszanak rajta. A formavarratnál kidudorosott felesleges üveget letördelik és ezután egyenkint csiszolják a Gy.-öket; kevésbé finom árut nyernek, ha a Gy.-öket annyira felhevítik, hogy az üveg felszine megolvad (tüzben fényesített Gy.). Az olvasókhoz való nagy tömött Gy.-öket aképen is készítik, hogy az olvasztott üveget hegyes vasrudra csavarják, miáltal gyürüszerü üveggyöngyöket nyernek. A finom Gy.-öket rendszerint cérnára füzve hozzák a megfelelő szines üvegből készítik, vagy a szintelen üvegből készített Gy.-öket szines lakkfestékkel töltik meg. Ezüstös Gy.-öket lakkal kevert fehér fémfestékekkel töltik meg; ha ezzel a festékkel sárgaszinü üveggyöngyöt festenek meg, aranyszinü Gy.-öket kapnak. A valódi Gy.-utánzat fuvott üveggyöngy, melyet a fehérhal pikkelyeiből leválasztott és zseletinnal kevert fémfényü anyaggal, az u. n. Gy.-esszenciával töltenek meg. A himző Gy.-öket leginkább még Velencében, Murano szigetén készítik, a többi gyöngyfélék legnagyobb része Gablonzból (Csehország) kerül a kereskedelembe, melynek vidékén a Gy. u. m. a mesterséges drágakövek és az üveggombok készítése (Quincaillerie) háziipar, l. Drágakövek és Üveggombok.
