Georgia,
Georgia, 1. az orosz Transzkaukázia vidéke, amely a Kur felső, a Rion, az Ingur völgyeiet, az Adsara-hegyeket és a Fekete-tenger partvidékét foglalja magában Trebizondig. E vidék nagyrésze az ókorban Iberia nevet viselt; az oroszok Gruziának Kartvelinek hivják. Területe mintegy 60 000 km2. Éghajlata általában szelid és mélyebben fekvő helyeken pamuttermelésre is alkalmas; a magasabb hegyekben azonban zord és a Fekete-tenger partjain egészségtelen. A lakosok, akik közt a legtöbb a G.-i, nem nagy gondot fordítanak a föld megművelésére, buzán kivül termesztenek csekélyebb mennyiségben kukoricát és kölest, továbbá dohányt, szezamot és egyéb olajos növényeket, szőllőt (legjobb a kakethi-i bor) és különböző gyümölcsöket. Az állattenyésztésnek a nagy kiterejedésü legelők kedveznek; a selyemhernyótenyésztés szintén meglehetősen elterjedt. Az ércek közül csak rezet bányásznak. Az ipar még igen primitiv. G. jelenleg (1868 óta) két kormányzóságra oszlik; ezek Tiflisz és Kutaisz. Az előbbi hat járásra oszlik: Szinyak, Telav( a benszülöttek Kakethije), Dusety, Tiflisz, Gori, Tyonety (D-i Karthli). Kutaisz járásai Saropa, Racsa, Kutaisz (a régi Imeretia), Szenak, Zugdid (Mingrelia), Ozugerti (Gurjel) és Lecskum (Szuanetia). G.-hoz tartozott még Batum 3 járása: batum, Artvin és Adsara (a régi Lazisztan). G. történetéből az első némileg megbizható adat N. Sándor korából való, amidőn ott Farnabazusz nevü király uralkodott. A Kr. e. II. és I. sz.-ban Parthia és Pontus királyainak befolyása alatt állott. A Mithirdates elleni háborukban Pompejus mint győző fordult meg G.-ban s ez idő óta az ország a rómaiaktól némi függésben maradt. Az V. sz.-ban Vachtan-Gurgaszlan nevü király meghódítja Mingreliát, Abchaziát és Ossetiát, megalapítja a Mzcheti patriárkatust és Tiflisz városát. A VI. sz.-ban a Guramidák dinasztiája uralkodik G.-ban; az első tagja, Guram király, a bizanci Kuropalatesz rangot is viselte. 788. a bagratuni ág nyeri el az uralmat. 1048. szeldsukok kezdik az országot pusztítani; 1064. Tifliszt is elfoglalják, de 1123. végleg kiüzetnek. 1184-1212. Thamar nevü királyné ült a trónon, aki birodalmának határait tetemesen kiterjesztette és emlékét, amely G. lakói között most is él, számos műemlék fölállításával örökítette meg. halála után birodalma romlásnak indult, amit főképen a mongolok, különösen Timur betörései okoztak. Midőn G. e csapásokat kiheverte s ujabb virágzásnak indult, a XV. sz.-ban I. Sándor király fiai közt 3 részre osztotta, amelyek már a következő sz.-ban az oroszok védelmét keresték, mig végre 1801. I. Sándor cár egész G.-t birodalmába kebelezte be. V. ö. Descr. de la G. par Wakhoucht (trad. p. Brosset, 1841); Villeneuve, G. (1870); Brosset, Hist. de la G. (1850-59).
2. G. (rövidítve: Ga) az É.-amerikai Egyesült Államok egyike, nagyságra nézve a 10-ik, a Blue-Ridge, illetőleg D.- és É.-Karolina, Tennessee, Alabaman, Florida államok és az Atlanti-oceán közt, 154 030 km2, (1890) 1 837 353 lak. (köztük 973 462 fehér és 863 891 szines bőrü), egy km2-re 12 esik. 1880-90. a lakosság 19%-kal szaporodott. Partvidéke olyan mocsáros (swamp) vidék, amely az esős évszakban erdős szigetekkel teleszórt tengerré alakul. A legnagyobb ilyen mocsát Florida szélén az Okee-find-kee, D.-Karolina szélén pedig a Tibeland. A part előtt apró szigetek sora terül el, amelyek közt a hajók csak nehezen evezhetnek keresztül. A mocsáros vidéket Ny-ról homokos, fenyőkkel benőtt terrasz, a Pine barrens szegélyezi. Még belebb 200-250 km.-nyi szélességben terül el a harmad- és negyedkori képződményekből álló, u. n. Atlantic slope, szelid lejtőjü, különböző termékekben gazdag vidék; innen tul a vidék dombos és lassan emelkedik a Blue Mountains nevü hegyekig, amelyek a Sitting-Bullben (1533 m.) érik el G.-ban a legnagyobb magasságukat. A főbb folyók: a D.-karolina felőli határon a Savannah, az Ogeechee, az Oconee és Ocmulgee, amelyek egyesülve az Altamahát alkotják és Santilla; a Ny-i részekben a legnagyobb folyó ugyancsak a határon a Chattaoochee a Flinttel; ettől K-re az Oclockonee és a Suwanee, továbbá a Tennessee mellékvizei, a Toccoa és Hiwassee és az Alabama forrásvizei, a Tallapoosa, az Etowah, a Coosawattee és a Coosa. Az éghajlat a partok mentén meleg és egészségtelen, itt a sárgaláz nem ritka; a száraz belsejében és a magasabb vidékeken egészséges, a tél gyakran hideg is. Az Augustában és Savannahban megejtett megfigyelések szerint az évi középhőmérséklet 18-19°; juliusé 28, januáriusé 9°. A mezőgazdasági termékek közül legfontosabb a sik vidékeken a pamuttermelés (évenként átlag 1 millió bushel, legjobb a Sea-Islands pamutja), azután a rizs, különösen a folyók völgyében, a kukorica és gabonanemüek (átlag 3 millió bushel), végre a batáta. Az erdők nagy felületet borítanak. Az állattenyésztés el van hanyagolva; a halászat ellenben jövedelmező. A bányászat, különösen amióta a kaliforniai bányák már gyengébben fizetnek, jelentős gazdasági ág. Az állam ÉK-i részében a Chattahoochee és Savannah forrásvidékein van a legtöbb bánya: e környéken Dahlonegában némely évben (1852., 1853) 11-12 millió frank értékben vertek ki aranyat; ezen aranygazdagság ma sokkal csekélyebb; aranyon kivül bányásznak ezüst-, ólom-, vas- és cinkérceket, szenet (mintegy 1/2 millió dollár értékben) és különösen gránitot, gipszet, kaolint is. Az ipar igen kezdetleges; a forgalom sem jelentékeny. 1890. még csak 6436 km. volt a vasuti vonalak hosszuságra. Jelentékeny a parti kereskedelem. G. 137 countyra van fölosztva. Fővárosa Atlanta. A kormányzóját és 165 képviselőt 2, a 44 szenátort 4 évre választják. a kongresszusra 10 képviselőt küld; az elnökválasztásnál 13 szavazata van.
Történelem. Az állam eredete 1732-re vezethető vissza, amikor is II. György angol király a junius 9-iki rendeletével a G. gyarmat alapját megvetette. Az első telepeseket ide Oglethorpe nevü angol ember vezette; ezek első lakóhelye a mai Savannah környékén volt. Három évvel későbben német és skót kivándorlók telepedtek be. A spanyolok azonban a földet egészen az é. sz. 33°-ig maguknak követelték; e háboruk a gyarmatosok erejét annyira kimerítették, hogy magukat az angol koronának alávetették. Akrik és cserokiz indusok kitartással védelmezték itten birtokaikat és ellenök a háboruk csak 1838. értek véget, midőn közülök az életben maradottakat az egyezségek dacára átköltöztették a Misszisszippi balpartjára. G. az É.-amerikai szabadságharcban tevékeny részt vett; az angol csapatok végleg 1780. hagyták el. Ugyanoly hévvel küzdöttek lakói a rabszolgaháboruban is a D.-i államok pártján. A rabszolga-intézmény megszüntetése G. mezőgazdaságának jelentékeny károkat okozott, amelyeket azonban mér kihevert. V. ö. Avery, The Hist. of G. from 1850-81. (1884); Jones, The Hist of G. (1883).
3. G. (Strait of G.), Vancouver szigetét Brit-Kolumbiától elválasztó tengerszoros az é. sz. 49 és 50° közt. Nagyobbára magas, erdős, de számos iszlettől (szigetekkel teleszórt fjordoktól) szaggatott partok övezik; gyors áramok és változó heves szelek teszik benne a hajózást veszélyessé. D-i végében betorkollik a Fraser folyó; ugyanitt van a San Juan szigetcsoport. D-en a Juan de Fuca-szoros, É-on pedig a Queen-Charlotte-sund vezet ki belőle. Hossza 250, szélessége 25-50 km. Legnagyobb szigetek benne a Voldes és Texada.
