Genitivus
Genitivus (lat., magyar műszóval: birtokos eset), általában a főnévnek (vagy névmásnak stb.) olyan alakja, mely valamely más névszó közelebbi meghatározására, tehát jelzőjéül szolgál, p. «siralomnak völgye», «hajnal hasadása». Szorosabb értelemben a birtokos jelző esete: «a szomszéd háza, Arany Jánosnak munkái, az én könyven, az ő pénzük». A magyarban a G. v. ragtalan, v. pedig a dativusi -nek ragot veszi föl. De volt valaha (és több ugor nyelvben, p. a finnben ma is van) egy külön genitivusi -n rag, de ez csak némely névmási alakjainkban maradt fönn: «ten fejedre, min magunk» stb. L. még Eset.
