Görög keleti egyház,
Görög keleti egyház, a görög szertartásu, a katolikus egyháztól elvált keresztények, kik a római pápa fönhatóságát és ezzel együtt több katolikus hitágazatot elvetnek. A történelem tanuságai szerint a kereszténység első századaiban a görög vagyis keleti egyház a nyugatival vagyis latinnal hitegységben élt, a két egyház a római püspökség joghatósága alatt egy és osztatlan egyházat képezett, egymástól csakis a nyelvben különbözött; a nemzeti műveltségből kifolyó némi sajátlagos szervezetet kivéve, mindenben megegyezett. Mikor Bizanc hajdani fénye letünt, a császári korona méltóságának megőrzésére Róma dicsősége lett volna szükséges. Nagy Konstantin császár székét Bizancba helyezte, mely város fényét és nevét tőle kölcsönözte. A püspöki szék felállítását némelyek (mint Metaphrates Simon, Cedrer György és Thessaloniki Simon) Sever és Caracalla idejére, a III. sz. elejére, mások ellenben Nagy Konstantin korába (307-317) helyezik. Ezen kortörténeti adat szerint Metrophanes az első konstantinápolyi püspök, és ennek hitelessége mellett szavatolnak a Photius idejéből származó kutfők. A konstantinápolyi püspökség a herakliai metropolita joghatósága alá tartozott. Nagy Theodosius császár zsinatot hirdetett Konstantinápolyba 381., mely azon határozatot hozta, hogy Konstantinápoly püspöke rangban és méltóságban a római püspök után következzék, minthogy Konstantinápoly az uj Róma (2. kánon). Már e zsinaton fölütötte hidrafejét a keleti püspökök szivében az irigység, a nyugatiak iránt való féltékenykedés és vetélykedés. A második egyetemes zsinaton hozott ezen határozat érvényességét sem a római, sem az alexandriai egyház el nem ismerte. A kalcedoni zsinat azonban a pápai követek és az alexandriai püspökök távollétében, a többi püspökök nagy részének távoztával, a konstantinápolyi papság sürgetésére kánont hozott (28), mely szerint Pontusz, Ázsia és Trákia a konstantinápolyi püspök joghatósága alá tartozzék. A pápai követek legott másik ülésre hivták össze a püspököket és a fölolvasott kánon ellen ünnepélyes óvást emeltek, melyet I. Leo pápa tekintélye egész sulyával semmisnek, érvénytelennek nyilvánított (Marcián császárhoz intézett levele 452 máj. 22., Pulcheria császárnéhoz és 453 márc. 21. a kalcedoni atyákhoz intézett levele). Photius előtt a fönt említett zsinat 28. kánonja nem is vétetett föl a zsinatgyüjteménybe. Mindazonáltal a konstantinápolyi püspök patriárkai jogokat gyakorolt Trákia, Pontusz és Ázsia fölött: különösen mióta Konstantinápoly császári székhelylyé és birodalmi fővárossá lőn, a többi három keleti patriárka fölött mint egyetemes patriárka főkormányzatot bitorolt. Teljesen Acacius patriárka bontotta föl azt a kapcsot, mely a Kelet püspökeit szent Péter székéhez, az egyház fejéhez csatolta. III. Felix pápa Acaciust kiközösítette már azért is, mivel jogtalanul beleavatkozott az antiokiai és jeruzsálemi patriarkák ügyeibe. A cacius pártján állottak a keleti püspökök és Zeno császár is; csakis az illiriai, kalcedoniai, nemkülönben az antiokiai püspökök és a Konstantinápoly környékén fekvő zárdák maradtak meg hűségben a római szék iránt. A szentszékkel egyességben maradt püspököket kinozták, bebörtönözték, székeiktől megfosztották. Sokan kivégeztettek, mások a pápánál kerestek menedéket.
A pápaság ezután 35 évig nem közlekedett Konstantinápoly püspökeivel és a keleti, vele egyességben álló patriarkákkal. 519 nagycsütörtökén megtörtént ismét az egyesülés; de Konstantinápoly püspökeit nagyravágyásuk és uralomvágyuk azon törekvésre sarkalta, hogy a pápával egyenlő joghatóságra és méltóságra törekedjenek. Minthogy nagy Leót a kalcedoni zsinaton maguk a Kelet püspökei is egyetemes patriárka cimmel illették, ezen cimet használták; különösen böjtölő János (J. jajunator) ragaszkodott ezen cimhez, ki a Gergely alexandriai püspök ellen szórt vádak megvizsgálása végett 589. a Kelt püspökeit egyetemes zsinatra hivta össze, mint valamely egyetemes patriárka. Nagy Szent Gergely minden tiltakozása dacára, noha ő Isten szolgái szolgáljanak alázatos cimét vette föl, a konstantinápolyi patriarkák nagy része azután is használta a cimet. A római pápa felsősége ellen nyiltan először Photius lépett föl. Photius utóda, István patriárka korától kezdve Kelet és Nyugat hitegységnek örvendett, mig Cerularius Mihály végzetes szereplése meg nem kezdődött. Mihály világi létére emelkedett a patriárkai székre. 1053. nyiltan szakított Rómával. A római egyházat és a pápát vádolta, mivel kovásztalan kenyeret használ a szent miseáldozatnál, papjainak szakállát borotváltatja, tisztátalan és fojtott állatok husának élvezetét megengedi, a negyvennapos bőjt első hetében a husétkek élvezetét megengedi, a keresztségnél egyetlen bemártást használ stb., mig végre az erélyes Kommenus Izsák 1059. elfogatá, s Proconnesos szigetére számüzé, ahol meghalt.
A pápák minden kedvező alkalmat felhasználtak az unió létrehozására, de hiába, II. Sándor pápa Péter aragoniai püspököt küldé Konstantinápolyba 1071. Az unió létrehozásán működtek VII. Gergely, Kommenus Emánuel császár, III. Sándor és III. Ince pápák. Midőn 1204. a latinok Konstantinápolyt bevették, az uj latin császár és patriárka alatt a görögök meghódoltak. Paleolog Mihály császár köreműködésével 1274. X. Gergely Lyonban zsinatot tartott, melyen a görög egyház a latinnal törvényesen egyesült. De az egyesülés kevés ideig tartott. 1283. meghalt Mihály császár, utóda Andronikus összehivatta a szakadár érzelmü püspököket, akik az egyértelmüleg hozott egyetemes zsinati határozatokat elvetették, az egyesülés hiveit üldözték és bebörtönözték. II. Paleolog János császár, Philotheos konstantinápolyi, Nyphon alexandriai és Lázár jeruzsálemi patriárka megujíták az egyesülést. VI. Kelemen fölvette őket az egyház kebelébe. Legnevezetesebb egyesülés-kisérlet volt az 1438. megujult ferrara-firenzei egyetemes zsinat. (l.o.).
A firenzei zsinat után sem volt állandó az unió. A görögök és keletiek közül sokan távozásuk után azonnal elváltak a római egyháztól. Különösen efezusi Márk erőlködött az egyesületet megsemmisíteni és iratában azt állította, hogy a görög főpapok, őt kivéve, az egyház hitágazatait elárulták. Egy másik iratában, melyet az összes kereszténységhez intézett, az uniót csak látszólagosnak mondá, melyet arany és ezüst kötött meg.
Segítőtársa Syropulos Sylvester volt. Sokan elváltak az uniótól, a jeruzsálemi, antiokiai és alexandriai patriarkák zsinatban akarták az uj konstantinápolyi patriarkát, Metrophanest, székétől megfosztani. Mammas Gergely, konstantinápolyi patriárka 1451. kénytelen volt Rómába menekülni. Midőn Paleolog Konstantin, az utolsó görög császár ujra értekezett az unió ügyében V. Miklós pápával s ez utóbbi Izidor bibornokot és az orosz metropolitákat küldé 1452. Konstantinápolyba, sokan ott hagyták a főtemplomot, melyben görögök és latinok közösen tartották az isteni szolgálatot. Midőn Konstantinápoly 1453. török kézre került, sokan a mohammedán hitre tértek, II. Mohammed szultán a görögöknek kiváltságokat és a keresztény hitnek szabad gyakorlatot engedett. A törökök is meghagyták az egyházi biráskodásokat és a konstantinápolyi zsinatot. Ez rendezi ma is a legfontosabb egyházi ügyeket. Tagjait a konstantinápolyi papságból és a püspökökből hivta meg a patriárka, v. patriárka-választás ügyében a konstantinápolyi papság hivja össze. A görögök saját egyházi ügyeiket sem rendezhették a viszálykodás szelleme miatt, mely köztük elharapózott. e miatt az 1453. megválasztott II. Gennadius patriárka öt év mulva leköszönt, Joasaph pedig vizbe ölé magát. A trapezuntiak ezer aranyat ajánlottak a szultánnak, ha Márk helyébe földijüket, Simon nevü barátot pátriárkává nevezi ki. A szultán hajlott kérésükre. Ez időtől fogva a patriárkaválasztás a szultán kezében volt, aki a zsinaton azt választatta meg, aki többet adott. 1546. a zsinat elhatározá, hogy csak az összegyült püspökök és a konstantinápolyi papság választhatja a törvényes patriárkát; az 1565-iki zsinat és II. jeremiás patriárka szigoru törvényeket bocsátottak ki a klérus zsarolása ellen. Mindez azonban mit sem használt. A benső viszálylyal egyenközüen növekedett a törökök zsarnoki önkénye; a jakobiták és muzulmánok egyik tartományt a másik után hódították el a keleti egyháztól. Innen van, hogy az alexandriai, antiokiai és jeruzsálemi patriárkátusok már hét század óta ugy szólván nyom nélkül tüntek el a történelemből és az egykor oly hires, népes püspökségnek pusztán neveikben élnek. A XVI. sz. végén az oroszok nagy része is elvált Konstantinápolytól. 1460. a három kelti patriárka Mózest, antiochiai főesperest küldé Rómába az unió megkisérlése végett. II. Niphon konstantinápolyi patriárka figyelmezteté József orosz metropolitát az egyesülésre. Jézus társaságának tagjai, kik francia pártfogás alatt kollegiumot alapítottak Konstantinápolyban, szintén nem megvetendő sikert tudtak felmutatni. A mult sz. elején VI. Cyrill antiokiai patriárka barátságos viszonyban állott Rómával. A pápa erősítette meg székében, de 1727. el kellett hagynia székét. Sokat veszített a konstantinápolyi egyház tekintélyéből, midőn 1589. az orosz patriárkátus megalakult, mely 1721. a pétervári állandó zsinat szervezése által egészen függetlenítette magát. hasonlót tettek az ujgörögök is 1833. az athéni zsinat szervezése által.
A magyarországi G. a különféle elszakadt vallásu népekből keletkezett, amelyek hazájukból kivándorolva Magyarországban telepedtek meg. Igy Sáros vármegyétől Erdély határáig oroszok v. rusznyákok; Bihar, Arad, Temes, Torontál vármegyében oláhok, hazánk délkeleti részén szerbek. A görög nem egyesültek vallásuk szabad gyakorlatának jogát csak az 1791. évi XXVII. t.-c. tartalmazza országos törvény formájában, de nem ugy mintha a görög nem egyesültek csak akkor nyertek volna vallásszabadságot hanem mint már létező tényleges és törvényes állapotnak szentesítését. Régibb törvényeink csak elvétve foglalkoznak a görög nem egyesültek ügyeivel, s a szabad vallásgyakorlat elismerését bizonyitják. Az 1792. X. t.-c. a karok és rendek kivánságához képest a különben csak rövid ideig fennállott illir kancelláriának eltörlésével egyuttal elrendelte, hogy a magyar kir. udvari kancelláriánál s a helytartótanácsnál görög nem egyesültek is megfelelő számban alkalmaztassanak. A metropolita s a püspökök pedig az országgyülésen ülési és szavazatjogot nyertek. Ülésük és szavazatuk minősége iránt az országos küldöttség által előterjesztendő vélemény alapján a legközelebbi országgyülésen kellett volna határozni, ami azonban meg nem történvén, a gyakorlat ugy fejlődött, hogy a görög nem egyesült érsekek és püspökök a felső táblánál a nádortól mint elnöktől balra az 1687. évi X. t.-c.-ben elősorolt zászlósurak után ültek. Az 1848. XX. t.-c. mint a hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül - tehát a görög nem egyesültekre is - tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapít meg; a görög nem egyesült vallásuakra is kiterjeszti az eredetileg csak a protestánsok és a katolikusok közötti viszonyra vonatkozólag a vegyes házasságok és áttérés kérdéseit szabályozó 1844. évi III. t.-c.-et. Szabályozza továbbá a tömeges áttérés folytán keletkezhető vagyonjogi kérdést is, oly értelemben jelesül, hogy ha valamely község görög szertartásu lakosainak bár nagyobb része hitvallását megváltoztatja, ily esetben a községi egyház az előbbi valláson hátramaradt lakosok birtokában hagyandó. Biztosítja egyidejüleg a görög nem egyesültek vallásbeli és iskolai ügyeiben az állam felügyeletét. Az 1844. III. t.-c. helyébe az 1868. LIII. t.-c. (a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról) lépett. A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885. VII. t.-c. 4. §-a szerint a görög keleti egyház egyháznagyjai: a szerb patriárka, a román metropolita és a megyés püspökök méltóságuk, illetőleg hivataluknál fogva, egyházi tisztük tartama alatt, a főrendiháznak tagjai.
