Gége,
Gége, a nagy elülső részének a közepén van elhelyezve, a nyelv gyökere és a szakcsont alatt, aláfelé a légcsővel áll összefüggésben, nyugalmi állásában a 3-ik és 6-ik nyakcsigolya előtt foglal helyet. Hátfelől a garat, oldalt pedig az ér idegtörpök által van határolva. A gége (l. az 1. ábrát) oldalfelé könnyen mozgatható, azonkivül légzés, hangoztatás és nyelés alatt is végez mozgásokat. A gége vázát páratlan és páros porcok alkotják, még pedig: a gégefedő, a pajzs- vagy feszítőporc, a gyürü- vagy alapporc, a kanna- v. beállító porcok, a Snatorin-féle porcok, a Wrisberg-féle porcok. A gégefedő rendesen szivalaku, vékony, rugalmas porc, aláfelé meghosszabbodott csúcscsal, máskor alakja falevélnek felel meg lefelé nyuló szárral. A gégefedő állása az élő emberben különféle; mig gyermekeknél inkább vizszintes állásu, addig felnőtteknél rendesen majdnem vertikális. A pajzsporc a gégeporcok legnagyobbika, a gégének főleg elülső felső részét képezi és a nyak közepén, mint az ugyenevezett Ádám csutkája emelkedik ki. A gyürüporc gyürüalaku, innen ered elnevezése. A gyürüporc tulajdonképen az egész gégeváznak alapja (innen másik elnevezése: alapporc). A gyürüporchoz kapcsolódnak a többiek. A kannaporcok melyek által a légzés és hangoztatásra szükséges mozgások eszközöltetnek, igen könnyen mozgatható, egyenlőtlen háromoldalu porcok. A Santorin-porcok rugalmas kis porcok, melyek a kannaporcok csúcsán mozgékony függelékként vannak elhelyezve. A Wrisberg-porcok az aryepiglottikus redő lemezei közt foglalnak helyet. A szorosan vett gégeszalagok közül, melyek a laringoszkopikus vizsgálatnál fontos szereppel birnak, megemlitendő a középső nyelv gégeszalag, mely a gégefedő fék mélyében halad a nyelvgyökérhez. Azáltal, hogy a nyálkahártya a garat oldalsó faláról a pajzsporc belső felszinén lefelé és ismét felfelé halad, az u. n. kanna-gégefedőredők v. szalagok keletkeznek. Ezen redők két szára közt képződött bemélyedést vagy árkokat gégegarat-ároknak nevezik. Idegen testek leggyakrabban itt ékelődnek be.
1. ábra. A gégeporcok egymással való összefüggésükben (Luschka); gf gégefedő, pp pajzsporc, gyp gyürüporc, l légcső, gypsz gyürüpajzsporcszalag.
Kétségtelenül legfontosabbak a felső hangszalagok és az alsó v. valódi hangszalagok (l. a 2. ábrát). A felső hangszalagok, melyek nyálkahártyaredőbe ágyazva, a tasak v. álhangszalagokat képezik, a valódi hangszalagok felett feküsznek, kötőszövetből és rugalmas rostokból állanak. Az alsó hangszalagok vagy a valódi hangszalagok a gégeműködés leglényegesebb képleteit képezik. Erednek közel egymához a pajzsporc szögletén és hátrafelé haladva a kannaporcok hangnyujtványaihoz tapadnak. A valódi és álhangszalagok között mindkét oldalt egy hosszukás vak tömlő, az u. n. Morgagni-tasak található. a geizmok részben olyanok, melyek megfelelve az élettani működéseknek, a légzést közvetítik az által, hogy a gége üregét a levegő áthaladására nyitva tartják; részben olyanok, melyek a hangoztatáshoz, illetőleg hangképződéshez szükséges hangrészáródást és a kellő feszítést hozzák létre. A légzést közvetítő izmok, vagyis a gégerést tágítói a hátulsó gyürükannaizmok. Ezen izmoknak igen fontos szerep jut, mert helytelen működésük az életet veszélyezteti. A hangrésszükítő- vagy záróizmok számosabban vannak (oldalsó gyürü kannaizom, haránt kannaizom, ferde kannaizom, ferde kannaizmok pajzskannaizom). A gége erei: a felső gégeütér, a gyürü pajzsütér és az alsó gégeütér. A gége vivőerei a belső torkolat vivőérbe ömlenek. A nyirokerek kiválólag és elterjedten a gége oldalsó falának nyálkahártyájában találhatók fel, még pedig a tasakszalagok felett. A gégét a felső gégeideg és az alsó gégeideg v. visszafutó ideg látja el. Mindkettő a bolygóidegtől ered.
2. ábra. A gégetükri kép. gf gégefedő; mt Morgagnitasak; áh álhangszalag; vh valódi hangszalag; hny hangnyujtvány; Wp Wrisber-porc; Sp Santorin-porc; kp kannaporc; kgr kannagégeredő; ggá gégegaratárok; hg hangrés.
A gégének két feladata van: közvetíti a légzést, azaz szabad utat nyit a levegőnek a tüdőbe juthatására és eszközli a hangképződést. Mindez a megfelelő izomműködések folytán jő létre, a mennyiben képes a hangszalagoknak egymáshoz közeledését, érintkezését és feszítését, továbbá azoknak egymástól eltávolodását létrehozni.
3. ábra. A gége nyugodt légzéskor.
4. ábra. A gége mély belégzéskor.
Nyugodt légzéskor (l. a. 3. ábrát) e hangrés (hangszalagok közötti rés) tág és a Ziemssen-féle hullaállásnak felel meg. Légzéskor a hangrés egyenszáru háromszög alakjával bir. Erőltetett légzéskor, illetőleg mély belégzéskor (l. a 4. ábrát) a hangszalagok még inkább távolodva egymástól, a hangrész mondhatni ötszögü nyilást képvisel. Kilégzéskor az egymástól eltávolodott hangszalagokat ismét egy keveset közelednek egymáshoz. Hangoztatáskor (l. az 5. ábrát) az izmok működése folytán a hangszalagok egymáshoz majdnem az érintkezésig közelíttetnek és megfeszíttetnek. A gége egyszerü csőből nyelves sippá változik. A légzés közvetítésére tehát a hangrés tágítása, a hangoztatáshoz pedig a hangrés szükítése szükséges. A hajtóterőt, a légáramot, mely a hangszalagokat rezgésbe hozza, a tüdők szolgáltatják. A tüdők a légcsövön át a megszükített hangrés felé légáramot hajtanak és a hangszalagokat rezgésbe hozzák. A fuvó szerepét a tüdők, a szélládáét a hörgők és légcső, s sipét a gége játsza. A hangot a két valódi hangszalagnak rezgése hozza létre.
5. ábra. A gége hangoztatáskor.
