Futóbogarak
Futóbogarak v. futókafélék (Carabidae), a fedelesszárnyuak rendjébe és 5 lábtőizesek csoportjába tartozó igen gazdag bogárcsalád. Testalkatra, idomra nézve igen eltérnek egymástól. Majd hosszukásak, majd rövidek és keskenyek, tojásalakuak, lehetnek többé-kevésbé laposak v. domborodottak, ritkán henger-, sőt gömbalakuak is. Hasonlóan szinök is nagyon változó és jellemző, hogy a mérsékelt égöv alattiak és a magas hegyeken lakók többnyire élénkebb szinüek, mint a forró égöviek. Fejök nagy, de rendesen keskenyebb, mint a tor. Szemek a barlanglakóknál v. mélyen a földben fekvő kövek alatt élőknél hiányozhatnak is, amidőn azok helyén rendesen a testnél világosabb folt látható. Rágóik rövidek, de annál erősebbek, horgokkal és fogakkal ellátottak, ami világosan elárulja, hogy állati anyagok fogyasztására vannak utalva. Az állkapcsi tapogatók négyizüek. A szárnyfedők legtöbb esetben hátul lekerekítettek és a potrohot tökéletesen fedik. Egyes esetekben egymással össze is nőhetnek, amidőn a hátsó szárnyak durványosak. A szárnyfedő felülete rendesen hosszan rovátkolt, a rovátkák többé-kevésbbé pontozottak, egyes esetekben egészen sima. Lábaik általában hosszuak, vékonyak és a gyors futásra alkalmasak; csak egyeseknél - a nehézkesebb mozgásuaknál - rövidebbek és vastagabbak. A föld alatt élőknl a mellső lábak ásásra alkalmasak. A végbél mellett 2 alféli mirigy van, melyeknek vajsavtartalmu váladékát veszély idejében kilövelik. Álcáik megnyultak, mindkét oldalon 4-6 mellékszemmel, 4 izü csápokkal, sarlóalaku rágókkal vannak ellátva. Különben rejtett életmódjuknál fogva csak kevés fajnál ismeretesek. Bábjaik rendesen fehérek, rajta az előrehajlott fej, szájrészek, szárnyak, lábak stb. igen jól vehetők ki. Többnyire a földben, v. az álcák által purhás fában vájt gödröcskékben találhatók. Az egész átalakulás rendesen egy év alatt, a kisebb fajoknál rövidebb idő alatt is történhetik. A F. ugy kifejlődve, mint álcáik, kevés kivétellel, mind igen hasznos állatok, amennyiben ragadozók, más állatokból, főleg kártékony rovarokból, hernyókból és bábokból táplálkoznak, amiért is még Adephagi, Carnivora, Entomophagaknak is neveztetnek. Egyedül kártékony a Zabrus gibbus L. (drótféreg) faj, mely a gabonanemüek leveleit rongálja. Többnyire éji állatok, melyek a világosságot kerülik. Egyesek azonban verőfényes napon szeretnek röpködni (Cicindela). Körülbelül 600 nem és 8500 faj ismeretes, melyek az egész földön el vannak terjedve, legtöbb faj azonban a mérsékelt égövben él. A Magyarországban élőket Frivaldszky János (Magyarország téhelyröpüinek futoncféléi, Budapest 1874) állította össze, mely szerint hazánkban 499 faj él. Európában körülbelül 1500 faj él. Főbb alakjai: Igazi F. (Carabici), mint a bőr F. (Procrustes Coriaceus L.), fekete, összenőtt ráncos szárnyfedője van; a csigák pusztításával tesz hasznot. A zöld F. (Carabus Auronitens Fabr.), egészen aranyoszöld; 22 mm. szárnyfedőjén hosszan kiemelkedő fekete lécekkel. A kerti F. (C. hortensis L.), 2,5 cm., fénylő feketebarna, szárnyfedőjén három sor aranyoszöld gödröcskével. Erdőkben él. A kék F. (C. violaceus L.), 3 cm. fekete, kékes violaszinü szegélylyel. Erdőszéleken gyakori. A magyar F. (C. hungaricus Fabr.), mely hazánknak csaknem kizárólag sajátja, amennyiben Lajtán tul csakis a bécsi medencéig terjed. Fekete szinü, 2,8-2,6 cm. hosszu. Nappal többnyire homokba készített lyukakban tartózkodik. Az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta L.), mely a bucsujáró hernyóknak esküdt ellensége; a bronzos bábrabló (C. inquisitor L.) hasonló életmódu; cicindelák (Cicindelidae), ezeknek fejök nagy, szemeik kiöklelők, jó repülők. Homokos vidéken, folyók partjain, verőfényes helyeken szeretnek tartózkodni. Nálunk közönséges a mezei c. (Cicindela campestris L.), fémfényü, zöld szárnyfedőjén sárgás, pontszerü rajzzal. Az erdei c. (C. sylvestris L.), a parti c. (C. littoralis Fabr.), stb.; l. még Bábrablók.
