Finn nyelv
Finn nyelv (saját nyelvén suomi, ejtsd: szuomi), rokona a magyarnak s vele együtt az ugor nyelvek családjába tartozik (illetőleg a szamojéd, török, mongol, mandsu nyelvekkel együtt a nagy ural-altaji nyelvcsaládba, l. Ugor nyelvek, Urálaltaji nyelvek). Hangzása erővel teljes, kiejtése tiszta és határozott. Kettős mássalhangzókban gazdag s e tekintetben a göröghöz s olaszhoz hasonlít, de mássalhangzója sokkal kevesebb van, mint a magyarnak, mert p. a mi z, zs, s, cs, b, g hangjainkat a nyugati finn kiejtés s az irodalmi nyelv nem ismeri. Hangsulyozása erősen trochaikus, ugyhugy többnyire feltünő szabályossággal váltakoznak a hangsulyos és sulytalan szótagok, s ez a verselésre kitünően alkalmassá teszi. Nyelvtani alakjainak, a ragos és képzős formáknak bőségével megközelíti a magyar nyelvet. Ragos névszói alakja (esetalakja) majdnem annyi van, mint a magyarnak; v. ö. kala hal, der Fisch, kalassa halban, im Fische, kalasta halból, aus dem Fische, kallala halnál, am Fische, kalalta haltól, vom Fische, kalana halul, als Fisch, kalatsi hallá, zum Fische stb. Ellenben igeragozása szegényebb a mienknél, már csak azért is, mert nincs tárgyas ragozása. L. még Finnek.
A F. eredete és története. A F. az ugor alapnyelvnek nyugati ágából vált ki, legközelebbi rokonai egyfelől a lapp, másfelől a mordvin és cseremisz nyelv. (A lapp nyelvet a finnel legtüzetesebben Budenz, Quigstadt és Donner Ottó hasonlították össze.) Már a finn nyelvnek külön életében, de legkésőbb a Krisztus születése körüli időben, nagy hatással volt fejlődésére a vele érintkezett balti (litván-lett) nyelvcsalád, mely különösen szókincsét nagyban gazdagította, nemcsak műveltségi cikkek neveivel, hanem a legmindennapibb fogalmak szavaival is, minők: kaula nyak, hammas fog, sisar nőtestvér, tytär leány. Legföllebb egy-két századdal Kr. u. germán nyelvekkel érintkezett tartósan a finn, még pedig egyrészt valamely gót nyelvjárással, mely a finn szóalakok tanusága szerint régiesebb volt a Vulfila nyelvénél is, másrészt valamely skandináv nyelvvel. Ezek is számos érdekes nyomot hagytak a finn szókincsben, p. kuningas király (v. ö. ném. König), kattila katlan (v. ö. Kessel), lammas bárány (v. ö. Lamm), pelto szántóföld (v. ö. Feld), kulta arany (v. ö. Gold). Utóbb az ujabbkori skandináv nyelvekből is sok szót vettek át a finnek, kivált a svédektől, de másfelől az orosz nyelv is nagy hatással volt rá s onnan sok olyan szláv szót kapott, mely a déli szláv nyelvek révén a mi nyelvünkben is meghonosult, p. pappi pap, risti kereszt, pakana pogány. A finn nyelvnek balti és germán elemeit Thomsen Vilmos mutatta ki két igen fontos munkájában: Beröringer mellem de finske og de baltiske (litauisk-lettiske) Sprog, vagyis «érintkezések a finn és balti nyelvek közt», dán nyelven, Kopenhága 1890 és Den gotiske sprogklasses indflydelse pa den finske (Kopenhága 1869, németül is: Über den Einfluss der germanischen Sprachen auf die finnisch-lappischen, Halle 1870). Mind a kettőről kitünő ismertetés van a Nyelvtudományi Közlemények 1893-i évfolyamában
A finn nyelvnek hangbeli fejlődését tüzetesen megvilágítja Setälä Emil Yhteis-suomalainen äännehistoria, vagyis «köz-finn hangtörténet» c. munkájában (Helsingfors 1890-91). Az egységes, vagyis köz-finn nyelv egymástól meglehetősen eltérő nyelvjárásokra szakadt; ezek sokkal inkább különböznek egymástól, mint a magyar tájnyelvek. Legfontosabbak: a nyugati finn, vagy tulajdonképi szuomi, melyből az irodalmi nyelv fejlődött, aztán északon a karjalai, mely a Kalevala tulajdonképi nyelve, továbbá a vót, vepsz és lív és az ujabban egész külön irodalmi nyelvvé fejlődött észt nyelv (l. o.). A finnek nagy gondot fordítanak nyelvjárásaik tanulmányára s e tárgyról egész kis irodalmuk van. Magának a finn irodalmi nyelvnek legrégibb emlékei csak a XVI. sz. közepéről valók. A finn irodalmi társaság 1893. adta ki egy finn nyelvemléktár 1. kötetét, mely Agricola Mihály püspök kézikönyvét és miséskönyvét foglalja magában (1546-ból). Ujabb alakját az irodalmi nyelv a XIX. sz. huszas éveiben öltötte, mert csak azóta van irodalmi élet; később különösen Ahlquist Ágost buzgólkodott az irodalmi nyelv érdekében.
