Függőszerek,
Függőszerek, a tornászatban azok a szerek, amelyek nem a földbe erősített állványon, szilárdan vannak elhelyezve, hanem állványukról mozgathatólag lefüggnek. A F. közül legnevezetesebbek: a) a mászókötél, mely akár kézzel-lábbal való mászási, akár karfüggeszkedési, akár pedig fejjel való lefüggési gyakorlatokra egyaránt alkalmas; b) a lengőrud hasonló gyakorlatokra; c) a gyürühinta (kengyelhinta), mely erős szijjakon két egymásmellé függesztett, bőrrel bevont nagy vasgyürüből v. kengyelből áll; e szeren ugy a függeszkedés mint az átfordulás mindenféle változata s ezenkivül igen sok támasz- és összetett gyakorlat mivelhető; d) a trapez, két kötél által tartott rud, különösen a francia tornászoknak kedves műszere, mely ugyszólván minden gyakorlatra alkalmas, de veszélyességénél fogva csak nagy elővigyázattal használandó; e) a kötélhágcsó, akár az egy szál kötélen átdugott szabad fokokkal, akár a kötelek közé fogott fokokkal, különösen kézifüggeszkedési gyakorlatra való; f) a motola, hordozható erős állvány, felső részén keresztbe áthuzott, csapon mozgó kézihinta, mely függeszkedő hintázási gyakorlatokra különösen a leányoknál igen alkalmas; végre g) a körhinta, körben forgó közös tárcsára aggatott kötelek rendszere, mely kötelek több magasságban huzódzkodókkal vannak ellátva s különösen leánygyermekek tornáztatásánál-, futó-, ugró, repülőgyakorlatok végzésére igen alkalmasak.
