Fénytani üveg
Fénytani üveg (optikai üveg). A fénytani lencsék előállítására erősen fénytörő ólomüveget (flintüveg) és kevésbé fénytörő kaliumüveget (koronaüveg és cseh kristályüveg) alkalmaznak, mert csak e két üveg összeillesztésekor nyerhetnek akromatikus lencséket. Tégebben a lencséket az üvegedények vastag fenekéből készítették, de mivel ilyenképen nagy és hibanélküli, minden részében egyforma sürüségü lencséket nem állíthattak elő, a francia akadémia már a mult sz. végén pályadijat tüzött ki az optikai üvegnek jó gyártási módjaira. A kérdést megoldotta Guinaud, svájci asztalos és óraház készítő, ki nagyobb, hibanélküli üvegdarabokat akképen készített, hogy az üveget olvasztás közben és lehütéskor többszörösen kavarta és ilyenképen megakadályozta, hogy az üveg sürüsége szerint rétegenkint ülepedjék le. Frauenhofer, ki az Utzschneider-féle optikai intézetet vezette és azt Münchenből Benediktbeurenbe helyezte át, 1805. Guinaudval egyesült és Guinaud eljárása szerint gyártotta az optikai üveget. Guinaud későbben elvált Frauenhofertől és Svájcban folytatta kisérleteit, hol 1816. meghalt anélkül, hogy eljárását közölte volna. Bontemps és Lerebours párisi optikus Guinaud fiát szerződtette, de ifj. Guinaud se ismerte atyjának eljárását teljesen, s csak hosszabb kisérletek után értek vélhoz. A francia akadémia 1837. itélte oda ifj. Guinaudnak a 10000 frkos dijat. Az optikai célokra szolgáló koronaüveg összetétele ugyanaz, mint a cseh kristályüvegé. A flintüveg pedig több ólmot tartalmaz mint a közönséges ólomüveg. Bontemps szerint a flintüveg következő arányok szerint készül:
A Merz-féle üveg nátriumot tartalmaz, mások boraxos üveget is használtak, Lamy pedig az ólomoxidot talliummal helyettesítette és oly üveget nyert, melynek fajsulya 5,625. A F. üveget a legtisztább nyers anyagokból készítik. Az olvasztására egytégelyes kemence szolgál. Olvasztás közben vasruddal, melynek végére agyaghengert tesznek, kavarják az üveget, és miután teljesen megolvadt és megtisztult az üveg, hülés közben addig kavarják, mig sürü nem lesz, a hengert ezután eltávolítják és a megmerevedett üveget több napig hülni hagyják. A tégelyt most levésik az üvegkupról. Az üvegkup csak ritkán marad egész, hanem rendszerint hülés közben megreped, azért a nagy lencsék aránytalanul drágák. Az üvegkupot megvizsgálják és akképen vágják szét, hogy minél nagyobb, hibanélküli darabok kerüljenek ki. Az üvegdarabokat a lencse alakjának megfelelő, mészporral behintett agyagmintákban felhevítik. A megpuhult üveget a mintába nyomják és lassan hagyják lehülni. Az ilyképen nagyjában idomított lencsét most csiszolják és kifényesítik. A csiszolásra használnak domboru rézkorongokat és homoru rézcsészéket, melyek a lencse radiusza szerint vannak készítve. Aszerint, amint homoru v. domboru lencsét csiszolnak, az üveget szurokkal a csészére v. a korongra ragasztják és előbb homokkal, későbben smirgellel csiszolják, végre pedig lemezzel bevont korongon fényesítik. Kis lencsét többet is ragasztanak egyszerre a csiszolókészülékre.
