Erdei szellemek
Erdei szellemek. A régi pogánykorbeli erdőkultusz legutolsó maradványát azon néphiedelemben találjuk, mely az erdőt különféle képzeleti lényekkel népesíti be, majd óriási, majd törpe, majd pedig emberi nagyságot és alakot tulajdonítván nekik. A pogány istenek, kiknek erdőkben áldoztak, a kereszténység befolyása alatt erdei szellemekké alakultak át, kik az erdőben kóborló embert gyakran megsegítik, de gyakran bajt és szerencsétlenséget okoznak neki. E néphiedelem főleg Közép-Európa népeinél van kifejlődve. A muszkák Ljesije, a csehek Lesny panny, a németek Holz- vagy Waldleute, Fangen, selige Fräulein, a román népek Enguán, Diale; a dánok Ellkoner, a svédek Skognufar, a Délszlávok Vilák, a cigányok Kesályi, Dsiuklánus stb. név alatt ismerik az E.-ket. Elég számos E.-et találunk az erdélyi szász néphitben, mely az idevágó német hagyománynyal egészben véve megegyezik. Mindenekelőtt a Básgríz (erdei nagyanya) és a Básmóter (erdei anya) játszik nagy szerepet a szász néphitben. Borzas, repkedő haj, nagy tüzes szemek és szerfelett nagy fogak jellemzik e lények külsejét. Gyakran mint fehérbe öltözött nők jelennek meg a favágóknak és elüzik őket az erdőből, ha ott tisztességtelenül viselik magukat. A ki ezen lényeknek sürü erdőkben lévő lakásába téved, s ott leányaikat, az erdei lányokat mulattatja, annak gyakran sok pénzt vagy büvös szereket adnak. Ez erdőlányok, mint a német Waldfräulein, gyakran elrabolnak fiatal embereket és velük házasságra lépnek. Az erdélyi szász Básjéger (erdei vadász) is sürü erdőkben kóborol. Vad kinézésü ember, roppant testét hosszu szőr fedi. A vadászokat pártolja s velök találkozva, gyakran jó tanácscsal szolgál nekik. Ugyanilyen erdei szellem a katolaszegi magyar néphitben a vad öreg név alatt ismeretes. Ez is mindaddig végezte a favágók nehéz munkáit, mig ezek elkezdték bosszantani, mire aztán felhuzódott a rengeteg erdőbe és üldözi az odatévedt embereket. Ez a «vad öreg» a magyar és székely néphitben erdei csoda név alatt is előfordul. Hosszu szőrrel fedett zömök testü, vad tekintetü férfiunak képzelik, ki sürü erdőkben kóborol és a fák és vadak felett őrködik. Magyar vidéken a favágók az erdőben való munkájok befejeztével gyakran egy darab fát hagynak hátra működésük szinhelyén az «erdei csoda» számára, hogy ez őket hazatértükben ne bántsa. Azon szellemek közé, melyekkel a magyar nép az erdőket benépesíti, tartoznak meséink fanyövői, kőmorzsolói, hegyhengergetői, kik óriási erővel és alakkal birva, a mesehősnek segítenek. Általában meséinknek azon vasorru bába, vén banya és boszorkány-féle tündéries alakjai erdő közepett laknak; ott mondják jóslatukat s gyakorolják büvös mesterségüket. Rejtelmes távolságu, sürü erdőben, a hová még a madár sem ér, lakik a három büvösnő, kik a mesehőst eligazítják jártában. Arcukat és szemöldöküket mohosnak mondják, a mi nem az öregségök jele, hanem a nép hiedelmében a «mohosság», rendesen az erdei szellemek különös tulajdonsága. Mohos a német «Moosfräulein» s a finn nép sötétszakálu erdei örege, Tapio, lömbfőveget és mohködmönt visel. Ilyen öltönyben jár a finn hatalmas erdei szellem, a Retimo is, ki őrzi az erdőt és tiltja benne a favágást; ilyen a finn Lieckö is, ki csalóka képekkel mind mélyebbre csalja az erdőbe az eltévedő embert. Az erdő titokzatos voltát jellemzi a magyar néphiedelem is, midőn oly gonosz erdei szellemről beszél, ki az eltévedt embert hangos sirással, nyögő sóhajjal, majd harsogó kacajjal mindinkább az erdő mélyébe csalja. Csalóka képekkel ingerlő és az erdőben eltévesztő tulajdonsággal bir az oláh Naluca is. E név bizonyos rejtelmes keletkezésü képeket jelent, melyek különösen az erdő félhomályában mutatkoznak. Az erdélyi részekben az oláhok azt hiszik, hogy a Naluca az embert az «erdő leányaihoz» (fetele codrului) akarja csalni, kik őt kővé változtatják, ha nem tesz eleget kivánságuknak. A Nabreveluca-val rokon a Mama padura (erdő-anya). Majd vénasszonynak, majd gyönyörü hajadonnak képzelik; fehér ruhába burkolva, kóborog a havasi erdőben holdvilágos éjjeleken. Suttogó szavakkal figyelmezteti a vándort, ha veszedelem fenyegeti. Ha az ember hozzá közeledik, hamar elillan; a bokrok lehulló leveleinek zörgése jelzi távozásának irányát. Az oláh néphit és mesevilág majdnem minden démonikus lénye erdőkben, havasokon lakik; nemcsak a tündérek, sárkányok, hanem az ördögök és betegségi szellemek is, épp ugy, mint a cigány néphit lényei (l. Cigányok) itt birnak lakásssal. A hátszegi oláhok néphite szerint, mint a magyar «vad öreg», rengeteg erdőkben él a «rossz ember» (omu rebreveu), ki főleg télen szokta bántalmazni az elébe vetődő embereket. Zivataros téli estéken elhagyja az erdőt s a faluba belopódzva, nőket és gyermekeket rabol.
