Elektromozó gép
Elektromozó gép (elektromos gép). Az E. az elektromosságnak nagy mennyiségben való előállítására szolgál. Efféle készüléket Guericke Ottó gondolt ki először, amennyiben egy öntött kéngolyót egy hajtókerék segítségével egy tengely körül forgatott; az egész ugy volt berendezve, mint a köszörüsnek a köszörüköve. Mialatt kézi erővel a gömböt gyorsforgó mozgásba hozták, más valaki a két tenyerét a golyó egyenlítőjéhez támasztotta; a surlódás a kéngömb felületén nagymennyiségü elektromosságot fejlesztett. A kisérletező erre a gömböt tengelyénél fogva kiemelte, s kisérleteinél közvetetlenül használta. 1740. Bose, wittenbergai tanár, a kéngolyót üveggolyóval helyettesítette s az elektromosságot egy fémtesten (konduktoron) gyüjtötte össze. E végből az üveggömb fölé selyemzsinórokra függesztett, tehát szigetelt bádoghengert alkalmazott. A henger egyik vége a golyónak függőleges átmérője fölött attól igen kis távolságra esett. A golyó s a henger közt szikrák ugrottak át s a henger ugyanoly elektromossággal telt meg, mint aminőt a surlódás az üveg felületén fejlesztett. Idővel ujabb és ujabb módositások a dörzsölő E.-nek megadták mai alakját. Az üveggolyó helyett üveghengert, majd pedig tükörüvegkorongot alkalmaztak. A kézzel való dörzsölés helyett posztó- vagy bőrvánkosokat alkalmaztak, melyeket ónlemezekkel, ón- vagy cinkfoncsorral vontak be. Kienmayer 1788. a következő foncsort ajánlotta: 2 rész higany, 1 rész cink és 1 rész ón.
Az 1. ábra egy modern Winter-féle dörzsölő E.-t ábrázol.
l. ábra. Winter korongos elektromozó gépe.
Egy köralaku üvegtábla üveghengerre van erősítve, mely körül forgattyu segítségével forgatható. Az üvegkorong két foncsorozott bőrlaphoz (párnákhoz, vánkoshoz) surlódik, s eközben mindkét felületén pozitiv elektromossággal telik meg. A bőrpárnákon keletkező negativ elektromosságot fémlánccal a földbe vezetjük, de egy a párnákkal vezetővel összekötött fémgömbbe is gyüjthetjük (a negativ elektromosság konduktora). Egy másik fémgömb (a pozitiv elektromosság konduktora vagy gyüjtője) két gyürüt tart, melyek a korongot a vánkosoktól kiinduló átmérő végén közbefogják. E gyürükön fémtűk vannak alkalmazva, melyeknek csucsai az üvegkorong felé állanak és mint mondani szokás, a korong elektromosságát felszivják. Valójában azonban az történik, hogy a korong elektromossága megosztólag hat a konduktorra s ebben azért gyülemlik össze pozitiv elektromosság, mert negativ elektromossága az említett tűkön át a korongra áramlik, és annak pozitiv elektromosságát közömbösíti.
A folyadékoknak szilárd testekhez való surlódása szintén felhasználható az elektromosság fejlesztésére. Ezt teszi a 2. ábrában feltüntetett Armstrong-féle gőz-elektromozó gép.
2. ábra. Amstrong gőzelektromozó gépe.
Üveglábakon szigetelt és lepárolt vizzel megtöltött kazán magas feszültségü gőzt fejleszt, ez egy sor nyiláson át a levegőbe tódul, miután nedves csepüvel telt vizes szekrényen való áthaladtában, mely a gőztvezető csöveket folyton áztatja, részben lecsapódott. Mielőtt a gőz lecsapódásából eredő vizgömböcskék a kiáramló nyilásokhoz érkeznének, nagy erővel surlódnak a puszpángfa-lemezhez, melyet megkerülnek, valamint a nyilásoknak ugyanabból a fából való falaihoz. Ily módon elektromosság származik; a kazán pozitiv s a gőz negativ elektromossággal telik meg. Ez utóbbinak összegyüjtése végett a gőzsugarak utjába szigetelt vezetőt állítanak, mely egy sor csucscsal van ellátva. A gőz-E.-k igen hatalmasak, de kényelmetlenek s emiatt ma már majdnem teljesen mellőztetnek. A leghasználtabb E.-ek a megosztáson alapuló influenciagépek vagy elektrogépek. Az ezen elven alapuló első E.-et 1865. Holtz, német fizikus találta fel, Piche, Bertsch és Carré Franciaországban, továbbá Toepler Poroszországban már a következő évben hasonló készülékeket szerkesztettek.
A 3. ábra a Holtz-féle gépet szokott alakjában mutatja.
3. ábra. Holtz elektromozó gépe.
A és B üvegkorongokból áll, melyek közös, vizsszintes tengelyre függőeleges sikban, egymástól csekély távolságban vannak felállítva. Az A korong, melynek átmérője valamivel nagyobb mint a másiké, szilárdul áll és közepén tág, köralaku nyilással van ellátva, mely a mozgó B korong forgástengelyét átbocsátja. Az álló korong vizsszintes átmérőjének végein ki vn lyukasztva; az üvegbe trapez-alakban vágott két nyilás papirfegyverzettel van ellátva, mely mindkét oldalra felhajtva és a nyilás egyik szélén fel van ragasztva. A szabad részbe, vagyis az álló korong ablakaiba két f f1 csucs v. egy nyelvecske nyulik. Két szigetelt gyüjtő két fésüt tart a korong előtt, melyeknek csucsai az ablakok papir-fegyverzeteivel éppen szembe vannak állítva. E gyüjtők derékszögben vannak meghajlítva és m, n golyókban végződnek, melyek egymáshoz tetszés szerint közelíthetők, s ha szükséges, egymással érintkezésbe hozhatók. Egy forgattyu segítségével a mozgó korong gyors, másodpercenkint 5-10 körülforgásu sebeséggel hajtható. A megindításnál először is a gyüjtő golyóit érintkezésbe kell hozni. Erre a mozgó korongot forgásba hozzuk, még pedig a papir-fegyverzet csucsaival ellentett irányban. Ezután az egyik fegyverzet megtöltetik, macskaszőrrel dörzsölt ebonit (keményített kaucsuk) lemezt közelítvén hozzá. Majdnem rögtön sercegés hallható annak jeléül, hogy a fésük csucsaiból elektromosság áramlik ki. A gép tehát működésben van s elektromosságot szolgáltat mindaddig, ameddig a forgó mozgás fenntartatik. A gyüjtők végein ülő golyókat távolítva egymástól, szikrákat látunk folytonos áramlásban közöttük előszökelleni.
A 4. ábra ugyanazt a gépet mutatja, csakhogy gyüjtőihez sürítők vannak alkalmazva.
4. ábra. Holtz-féle elektromozó gép.
Ez két lejdai palack. E és F, melyeknek külső fegyverzeteik külön közlekednek a két B és C véggel. E függelék hozzáadása mellett valamivel több idő kivántatik arra, hogy a két golyó közt kisülés létesüljön; de a helyett, hogy apró, majdnem folytonos szikrák vagy fényes pamatok jelentkeznének, most ritkább, de sokkal erősebb szikrákban megy véghez a kisütés.
