Elektromos mértékegységek
Elektromos mértékegységek, az elektromos hatások nagyságára befolyással levő tényezők egységei. Ezek, mint minden fizikai egység, vagy önkényesek, vagy abszolutak (leszármaztatottak, l. Abszolut mértékrendszer); jelenleg csaknem kizárólag az utóbbiak használatosak, és ha gyakorlati mérésekben a régebbi önkényes egységeket az esetleg nyujtott kényelemnél fogva még használják is, a mérések eredményeit abszolut egységekre szokás átszámítani. Az ellenállásnak általánosan használt és igen jól definiált önkényes egysége a Siemens-egység (jele S. E.); ez 1 méter hosszu és 1 mm2. keresztmetszerü, tiszta higanyszál ellenállása az olvadó jég hőmérsékleténél; az áramerősség egysége, vagy mint röviden mondják, az áram egysége azon áram erőssége, mely 1 perc alatt 1 cm3. 0° -ú és 76 cm. nyomáson levő durranó gázt fejleszt (Jacobi-féle egység); az elektromindító erő önkényes egysége a Daniell-elem elektromindító ereje. De mivel az elektromosságnak és az erre visszavezethető mágnességnek tüneményei oly hatásokban nyilvánulnak, melyek hossz, tömeg és idő szerint felbecsülhetők, az abszolut E. tömeg-, hossz- és időegységre vannak visszavezetve, és pedig a British Association for the Advancement of Science ajánlatára alapegységekül a centiméter (cm), a gramm (g) és a másodperc (sec) vannak elfogadva, miért is az ezen alapegységekre visszavezetett abszolut egységek centiméter-gramm-secundum-egységeknek, vagy röviden C. G. S.-egységeknek is neveztetnek. Ezek az E. szoros kapcsolatban vannak a mekanikai mennyiségek C. G. S.-egységeivel, nevezetesen a sebesség, gyorsulás, erő, munka stb. egységeivel, melyek az illető mennyiségeknél vannak tárgyalva; hasonlóság szoros és egységes összefüggésben vannak a mágnesi egységekkel, melyekről itt fogunk szólani.
Mágnesi egységek. Coulomb törvénye szerint azon erő, melylyel két mágnessark egymásra hat, a bennük koncentrálva gondolt mágnességek mennyiségével egyenes viszonyban, kölcsönös távolságuk négyzetével pedig fordított viszonyban van. A mágnesség mennyiségének egysége (röviden a «mágnesség» vagy a «sarkerősség» egysége) azon mágnesség, mely ugyanannyi mágnességre 1 cm. távolságból 1 din (vagy 1 cm. g. sec-2) erővel hat. Ezt elfogadva és a mágnesség egységét q-val jelölve, Coulomb törvénye szerint, ezen egységek kölcsönhatása 12q2: 12cm2 = 1cm. g.sec.-2, honnét a mágnesség egysége 1q = 1cm3/2g1/2sec-1.
Mágnesi nyomaték (vagy pálcamágnesség) alatt a mágnes egyik sarkának erősségéből és a két sark közötti távolságból (a mágnesi tengely hosszából) alkotott szorozmányt értjük; a mágnesi nyomaték egységével tehát az a mágnes rendelkezik, melynek egymástól l cm. távolságban levő két sarkában 1 C. G. S.-egységnyi szabad mágnesség van; ezen egységet tehát 1cm3/2g1/2sec-1 × 1cm = 1cm5/2g1/2sec-1 fejezi ki. A fajlagos mágnesség a mágnesi nyomaték viszonya a pálca tömegéhez, egysége tehát 1cm5/2g1/2sec-1: 1g = 1cm5/2g-1/2sec-1. A mágnesi potenciál és kölcsönös potenciál egysége éppen ugy van meghatározva, mint az elektromos potenciál és kölcsönös potenciál, a meghatározásokban csak az «elektromos» jelzőt a «mágnesi» jelzővel kell felcserélni. A mágnesi tér intenzitása a tér valamely pontjában az ebben a pontban levő mágnességre ható erőnek viszonya ugyanezen mágnességhez; egysége tehát azon intenzitás, mely a mágnesség C. G. S.-egységére 1 din erővel hat, vagyis 1 din: 1 mágn. egység = 1cm-1/2g1/2sec-1. A földmágnesi tér intenzitását és összetevőinek intenzitását (röviden a «földmágnesség» intenzitását) ugyanezen egységgel mérjük, melyet az elektrikusoknak 1884-iki kongresszusa Gauss tiszteletére gauss-nak nevezett. Budapesten a földmágnesi tér vizszintes összetevőjének intenzitása egyre-másra 0,2 gauss, vagyis a szabad mágnesség egységére ható erő vizszintes összetevője 0,2 din; a teljes intenzitás a föld felületén mintegy 0,3-0,7 gauss.
