Egyházkelés,
Egyházkelés, v. avatás, a gyermekágyból felépült nőnek és gyermekének első látogatása és megáldása a templomban. Katolikus felfogás szerint az E.-ben csak kat. és pedig oly anyák részesíttetnek, a kik törvényes házasságban szültek. Eredete az ó-testamentom (Móz. III. 12.) ama törvényére vezethető vissza, hogy a gyermekágyból felkelt anya, a meghatározott napon csecsemőjével a templomban megjelent, hogy az előirt áldozatot bemutassa. Igy mennek a kat. anyák is a templomba, hogy Istennek hálát adjanak, s gyermeköket neki felajánlják. Az egyházkelést közönségesen avatásnak is hivják. Az ev. ref. egyházban, a gyermekágyból felkelt nő az isteni tisztelet rendes idején kivül megy föl a templomba, vagy istentisztelet után benmarad, s az általa előre fölkért lelkész vele egy imádkozásból s nehány rövid intő szóból álló szertartást végez. Igy megy ezen, egyházkelésnek nevezett szertartás a magyar ev. ref. egyház némely részeiben. A luteránus egyházban a gyermeket szült asszonyok egyházkelését az egész gyülekezet nyilvános hálaadása helyettesíti.
E szokásnak a mózesi törvény elég világos vallomása szerint azon igen általános elterjedésü antropologiai felfogás az alapja, amely szerint a gyermekágyas nő teljes felépüléséig tisztátalan. A tisztátalanság idejének különböző tartamát aszerint, amint fiut, vagy leányt szült a nő, szintén több helyütt megtaláljuk a mózesi törvényen kivül is, sőt Hippokrates magyarázatát is próbálta adni. Összefügg e felfogással az a sok babona is, ami a nő havi tisztulására, viselős állapotában való tisztátalanságára, szóval nemi életének összes jelenségeire vonatkozik. Mindezekről igen bőven és a földkerekség minden részéről idézett példákra hivatkozva értekezik Ploss, Das Weib in der Natur- und Völkerkunde c. müvében (különösen II, 340-366.). A magyar népnél, kivált a földmivelő népnél a gyermekágyból felkelt nő rendesen már a szülés után 12-14. napon megy avatásra, sőt elég gyakran még ennél korábban is, aminek az a babona a főoka, hogy e templomlátogatás előtt nem igen szabad még a ház körül sem mutatkoznia. Sok visszaélésnek és a nőre végzetes megbetegedésnek is vált e hit az okává, amennyiben az elgyengült s még teljesen fel nem épült nő, gyakran szigoru téli időben a néhol távolabb is fekvő templomba vánszorog, hogy e szokás szentesítette vallásos kötelmének eleget tegyen. Némely helyütt az ily E.-t utána következő lakomával is ünneplik, igy régebben Magyarországban is, amint Csaplovics (Gemälde v. Ungarn) tanusitja.
