Boróka
Boróka (növ,, borsfenyő, apró fenyő, gyalogfenyő, fenyőtüske, pattogó, gúzsfenyő Juniperus L. a ciprusfélék örökzöld, bőgyantás cserjéje; levele hármastagu örvekben tűalaku, vagy ciprusnemü apró s keresztesen átellenes helyzetben az ágakra ránő, csak a csucsa szabad; virága kétlaki, némelykor egylaki s ilyenkor a hímvirágok többnyire-kurta hajtások tetején, a bogyótermő virágok pedig a levelek tövében vannak vagy a kurta ágakat tetőzik. Álbogyoja (tobozbogyó), mely a tobozpikkelykék elhusosodásából és összeforradásából támad, csak jövő őszre érik meg, azért a tavali meg zöld idei egy ágacskán is látható.
A borókának 27 faja terem az É-i földgömb mérsékelt és hidegebb vidékein, 6 nálunk is honos. Két alneme van: az igazi boróka (Oxycedrus Spach) tűlevelekkel meg a lóciprus (l. o. Sabina Spach, Säbenbaum, Sevebaum) apró tűkkel és ciprus-termettel. Az Oxycedrus alnem legközönségesebbike a gyalogfenyő B. (J. communis L., töviskes fenyő) 1-10 m. magas bokor v. cserjefa, tornyos termettel; mint fa egész 15 m. magasra megnő, piramis alaku koronája gyakran majd nem a földig leér. Tűjének szine gyengén csatornás, világoszöld, a közepén kékesfehér csik huzódik végig, a visszája zöld, a fán 4 esztendeig marad. Álbogyója gömbölyded, kékesfekete, deres, a tetején három, de nem mindig jól felismerhető emelkedése s három kemény, felfelé háromélü magja van. Közönséges száraz lejtőkön, erdők szélein, erdőkben, dombokon (sőt a homokon is hazánkban) egész Európában, Szibériában Kamcsatkáig, Észak-Amerikában, Grönlandon, a Kaspi-tó mellékén s É.-Afrikában. A hegyeken magasra felhat, de bizonyos magasságban a törpe B. váltja fel. Megnő a legsoványabb földben is s 6-800 esztendeig elél. Gyümölcse kesernyés édes izü, erős balzsamos szagot áraszt. Van benne elpárolgó olaj, gyanta, cukor bőven és viasz, ezért fűszernek, házi orvosságnak (roob, baccoe, aqua, spiritus et oleum juniperi) s füstölőnek (száraz ágával együtt, áltömjén, német szandarak, resina juniperi) is jók. A borovicskát (l. Borókapálinka) készítik belőle, bogyóiból meg a fájából elpárolgó olajat is állítanak elő. Vékonyabb hajtásaiból ostornyelet, furulyát, finom esztergályosmunkát, sétapálcát stb. csinálnak. Hullámos törzsgumó alakjában ügyesen fölmetszve remek asztalka-lapok összeállítására alkalmas. A fájából való kátrány mint népies fűszer nevezetes. Kertbe és sövénynek is ültetik, mert a bogár nem nagyon bántja. Mint szentelt barkát is használja a nép. Homokkötésre jó, Alföldünkön a télizöldek és fenyvek egyetlen képviselője. A törpe B. (J. nana.
1. A gyalogfenyő boróka ága kicsinyítve; 2. a bogyó keresztmetszete; 3. a hímbarka; 4. ennek örves pikkelyei a hímgömbökkel; 5. és 6. a boróka tűje és keresztmetszete.
Willd. J. Sibirica Burgsd.) földön heverő cserje kurtább, sűrűbb görbe tűkkel. Hazánk tengerparti vidékén szép piros bogyós B. terem; l. Cédrusboróka. Arceuthos.
