Betünemek
Betünemek, a nyomdászatban a fémből öntött különböző vésetü és nagyságu betük, melyeket a nyomtatáshoz használnak. Különbözők 1. nyelv, 2. nagyság és 3. alak vagy véset szerint. A különböző nagyságok bármely nyelvhez alkalmazhatók, alakjuknak és vésetüknek azonban határ van szabva. Ha valamely nemzet különös jellegü betüket használ, úgy ezeket e nemzet szerint nevezik. A magyar B. antiqua (l. o), a német B. fraktur (l. o) néven ismeretesek. A román népek, horvátok, tótok antiqua betükkel nyomtatnak. Az antiqua egyik másodrendü neme a kurziv (l. o). Általánosságban az antiqua és fraktur B-t különböző betük szerint osztályozzák, melyek könyv-, dísz-, cím- és falragasz-betüknek neveztetnek és az előbbieket inkább könyvek-, a dísz- és cimbetüket finomabb munkákra (l. Akcidencia), mint könyvcimek, borítékok stb. nyomására használják, míg a falragasz-betük már nevükkel elárulják céljukat. A dísz-, cím- és falragaszbetük alakja éppoly változó, mint elnevezésük, sőt a nevek sem mindig egyenlők, habár mint B. azonosak is, mert a különböző országok betüöntői, ha vésetük alig tér is el egymástól, más-más nevekre keresztelik azokat; csak néhányat említve: az általánosan ismert latin (antiqua) jellegü egiptien, groteszk, kőirás (block) elnevezésüek, vésetük-, szélességük- vagy kessenységükben azonosnak
2. ábra. Siemens-Halske betümutatós táviró-gépe
hagyva, majdnem minden betüöntő által más-más néven árusíttatnak. A közönséges irás- és rondirás-betük az utolsó két évtized alatt annyira elszaporodtak különféleségükben, hogy jelenleg mindazt, amit eddig csak kőnyomással és rézmetszéssel lehetett nyomtatni, a könyvnyomtató sajtóval gyorsabban, olcsóbban és sok esetben szebben is lehet
3. ábra. Wheatstone betümutatós táviró-gépe
előállítani. A betük nagysága, vagyis a betütörzs (l. o) hazánkban a francia pontrendszer elterjedése előtt csakis névvel jelöltetett, mely nevek eredetét kikutatni nem mindig sikerült. A fraktur másodrendü nemei a különböző alaku gót betük, melyek a középkori barát-irásból eredtek; valamint az u. n. Schwabacher, kerekded, az antiquához formálódó frakturbetü, mely Németországban a nyomdászat feltalálása után néhány évvel (1467 körül) jött használatba és sokáig nyomtattak vele. E betü ujabban divatosabb formában vésetett, de régi jellegében is árulják s könyvek nyomtatására sok esetben használják. Az antiqua és Schwabacher egyik közbenső neme a Middolin volt s mint dísz- és kitüntető betü jó szolgálatot tett, azonban a Schwabacher szebb formában való felujítása folytán teljesen háttérbe szorult. A B. elnevezései (megfelelő nagyságu betükből szedve) a következő:
Következnek még nagyságuk szerint: Tercia (16 pont), Text (20), Két cicero (24), Két mittel (28), Három cicero (36), Két text (40) Négy cicero (48), Öt cicero (60) Hat cicero (72). Franciaországban kizárólag a pont elnevezést használják (corps 3, corps 4 stb); ott a betük nevei: Diamant (3), Sédanoise (4), Parisienne (5), Nonpareille (6), Mignonne (7), Petit-texte (71/2), Gaillarde (8), Petitromain (9), Philosophie (10), Cicéro (11), Saint-Augustin (12 és 13), Gros-Texte (14), Gros-romain (15 és 16) stb. Angolországban most honosítják a pontrendszert de azért az egyes B-et névvel jelölik: Diamand, Pearl, Ruby, Nonpareil, Emerald, Minion, Brevier, Bourgeois, Long Primer, Small Pica, Pica, Englisch, Great Primer, Paragon stb. A dísz- és cimbetük nevei a Magyarországban használtaktól teljesen elütők és az ezek nagyságára vonatkozó szabályok sem oly pontosak, mint nálunk.
