Bélyeg,
Bélyeg, általában az a jegy, irás, alak stb., mely által valamely dolog külön e célra szolgáló eszköz - bélyegző - segítségével megjelöltetik. E megjelölés nagyon gyakori árúknál. Különös jelentőségre emelkedtek az államgazdaság szempontjából a bélyeggel ellátott papirok, akár mint bélyegzett ürlapok, p. a váltónál, postai levelezőlapnál akár mint tisztán csak a bélyeget magokon hordó kis terjedelmü jegyek, minők p. a posta-bélyegek és az u. n. okirati bélyegek. A B. ezen alakjában az államra és a közönségre egyaránt kényelmes eszköze az illetékek és - bár kisebb mérvben - az adók lerovásának, amennyiben az állam részéről feleslegessé teszi az illeték vagy adó esetről-esetre való külön kivetését és beszedését, mi által nagy megtakarítást enged meg a pénzügyi hivatalnokok létszámában; a közönségre nézve pedig feleslegessé teszi az adóhivatalok gyakori felkeresését s igy időkimélő hatásu. Viszont ama körülmény folytán, hogy itt az illeték- és adófizetőre tartozik a felragasztandó B. értékének megállapítása: tévedésből is hiányos lehet a lerovás, mely esetben azonban a tévedés nem különböztethető meg az állam megrövidítésére irányuló szándéktól. Az állam szigou vagyoni büntetést szokott mérni a B.-csonkításra vagyis megleletezi a nem kellő értékü, vagy már használt, vagy nem kel ően alkalmazott (p. bizonyos esetekben keresztül nem irt bélyeggel vagy éppen bélyegtelenül kiállított, illetve beadott okiratoknál érdekelt bélyegköteles felet; hogy e büntetéssel utólérhesse a B.-csonkítót, közegeit a bélyegzés helyességének megvizsgálására kötelezi, mi a polgárokra kisebb-nagyobb zaklatással, a pénzügyi közegekre nem csekély munkaszaporitással jár. Szükséges azért, hogy a B. utján való illetek- és adólerovás eseteire, mérvére s a B.-ek használatánál követendő eljárásra a legegyszerübb, félre nem érthető szabályok állapíttassanak meg az állam által. Hazánkban a vonatkozó érvényes szabályok nagy része a B.és illetékügyet tárgyaló 1850. évi augusztus 2. kelt nyiltparancsban található; e rendelet honosította meg B. intézményét magyar földön. Érvényét az alkotmányos korszak több törvénye meghosszabbította: legutoljára az 1875. évi XXV. t.-c. a törvényhozás további intézkedéseig. Módosításokat, valamint a B.-kötelezettség kiterjesztését tartalmazzák az 1869. XVI., 1873. IX., 1875. XVI. és XXV., 1881. XXVI. és XXXVI., 1887. XLV. t.-c. és nehány rendelet. A magyar államnak a B.-elárusításból eredő bevétele az utóbbi években meghaladja a 10 milliót (1886-ban még csak 9,4 millió, 1890-ben 11.069.740 frt). L. még Illeték.
B. az állatok jegyzésénél bizonyos a bőrbe beégetett jegyek, betük és számok, részint hogy könnyen megállapítható legyen, kinek a tulajdonát képezik az állatok, részint hogy ott, ahol az állatok törzskönyveztetnek, azok azonossága kimutatható legyen. Bélyegezni csak a lovat és marhát szokták. Hajdanta a gonosztevőket és gályarabokat is bélyegezték, még pedig a homlokon vagy a vállon. Innen átvitt értelemben ma is a «megbélyegzett ember» elnevezés. - B. a növénycsoportoknak, növénygenuszoknak vagy növényfajoknak röviden kifejezhető karaktere, amely őket éppen a rokoncsoportoktól vagy közel álló v. szomszédfajoktól megkülönbözteti. - B., az érmek verésére használt negativ véset, puha vasra alkalmazva, mely technikai uton nyer kellő keménységet. Az érmek rendszerint két, elő- és hátlapi (avers, revers) B.-gel állíttatnak elő. A magyar s más középkori éremfajok változatának roppant mennyisége onnan származik, hogy a pénzverőben minden munkásnak megkülönböztetésül másmás jegyü B.-e volt, s mert a maiakhoz képest aránytalanul puhább bélyegeket bizonyos mennyiségü érem kiverése után javítani (utánavésni) kellett. - B. a művészi ipar termékein arra szolgál, hogy megjelölje a művészt vagy a gyárat, hol a mű készült, megjelölje a mű keletkezésének idejét és helyét, vagy végül, hogy bizonysága legyen a hivatalos ellenőrzésnek. egy, Monogramm, Kőfaragó jegy L. Mesterjegy, Monogramm, Kőfaragó jegy.
