Atyai hatalom,
Atyai hatalom, azoknak a jogoknak és kötelezettségeknek összege, melyek az atyát törvényes, törvényesített (l. Törvényesítés) és teljes hatálylyal örökbefogadott (l. Örökbefogadás) gyermekeivel szemben megilletik, ill. terhelik. A régi római jogban az atyai hatalom a személyegység eszméjén alapult melynél fogva az atya gyermekének úgy személyével, mint vagyonával feltétlenül rendelkezhetett. A családapa (paterfamilias) gyermekét eladhatta, megházasíthatta másnak örökbe adhatta, sőt életétől is megfoszthatta (jus v itae el nacis). Az A. alatt álló gyermeknek nem lehetett saját vagyona, amit szerzett: azt atyja számára szerezte; kivévén az ú. n. pekuliumokat, melyekre nézve a későbbi törvények biztosították a külön vagyonszerzés lehetőségét. Az A. a római jog szerint csak a formaszerü felszabadítás (l. Emancipáció) tényével szünt meg. A régibb német és a magyar jogban is sokkal szélesebb alapja volt az atyát megillető hatalomkörnek, mint ma; mindazáltal kétségtelen, hogy az A. körvonalozásánál eleitől fogva az a felfogás volt irányadó, hogy a gyermek az A. alatt is a személyiség jogát élvezi s hogy az atyát gyermekének személye és vagyonára nézve csupán a gyámsági hatalom egy szélesebb körü neme illeti meg.
Nálunk az A. jelenleg az 1877: XX. t.-c.-ben van szabályozva. E szerint az atya kiskoru gyermekeinek törvényes képviselője, gyermekei részére gyámot nevezhet v. valakit a gyámságból kizárhat, gyermekeinek neveltetéséről a közoktatásra vonatkozó törvények korlátai közt, s a mennyiben a gyermek törzsvagyonát nem veszi igénybe szabadon intézkedik. A gyermek életpályáját az atya jelöli ki, a 16. évét meghaladott kiskoru azonban ha az életpálya választására nézve atyjával egyet nem ért a gyámhatósághoz fordulhat, mely a kiskoru társadalmi, vagyoni és egyéb viszonyai figyelembe vételével határoz. Az atya a hatalma alatt álló kiskorunak vagyonát rendszerint számadás kötelezettsége nélkül kezeli. úgy azonban, hogy a vagyon jövedelme első sorban a folyó terhek viselésére és a kiskoru tartásának és neveltetésének költségeire fordítandó. A felesleg az atyát illeti, kivévén, ha a kiskoru vagyonát adósság terheli, mely esetben a jövedelem feleslegének kétharmad része az adósság törlesztésére fordítandó. Mindazokra a cselekményekre nézve, melyek a törvényben foglalt részletes felsorolás szerint a kiskoru vagyonának állagára és személyi állapotára nézve lényeges befolyással lehetnek az atya a gyámhatóság jóváhagyását tartozik kikérni. Egyebekben az A.-ban foglalt jogok összeesnek a gyám- és gondnoki hatalom tartalmával. A rendes megszünési eseteken kivül (halál v. a gyermek teljeskorusítása) az A. véget ér, ha azt a gyámhatóság, s amennyiben az atya a gyámhatóság határozatában meg nem nyugszik: a biróság megszünteti. Az A. megszüntetésének helye van: ha az atya gyermeke tartását és nevelését teljesen elhanyagolja, ha gyermeke erkölcsiségét, testi jóllétét v. vagyonának állagát veszélyezteti. Az atyai hatalom ideiglenesen felfüggesztendő: ha az atya gondnokság alá kerül v. ha bűntettért v. vétségért 1 évnél hosszabb szabadságvesztés büntetésre itéltetett. Az atya csőd alá jutása esetén az A. gyakorlása a csőd tartama alatt annyiban módosul, hogy az atya a vagyon kezelése tekintetében számadás tételére kötelezhető, vagy a körülményekhez képest a vagyonkezelés jogától megfosztható.
A nevelésnél az A. befolyása akkor szünik meg, amidőn a növendék saját akaratát, belátásán alapuló elhatározása következtében érvényre emeli. A nevelés sikerét igen sokszor kétessé teszi a már bátran mellőzhető atyai gyámkodás, mely nem elégszik meg pusztán a tanácsadással hanem még az érettebb gyermekeknél is feltétlen engedelmsségre számít.
