Apulia
Apulia (olaszul: Puglia, gör.: Japygia), olasz vidék, mely a félszigetnek DK-i részét, a Fortore folyótól a Capo di Leucáig magában foglalja és ma a következő 3 tartományra oszlik: Foggia, Barri és Lecce, kiterjedése 22,115 km2 (Strelbitsky számítása szerint csak 20,510), 1,734,387 lakossal (1889). Nagyobbára legelőkkel takart sík föld, melyet az olasz Tavoliere di Pugliának hív. Az ország legrégibb lakosai illir néptörzsek voltak: a messzapiak vagy szalentinok, a peuceciusok, kik délre laktak az Aufidusig és a daunok vagyis apulusok a Garganusig. A samnit háboruban az apuliai törzsek eleinte a rómaiakhoz csatlakoztak, de később elpártoltak, minek következménye leigázásuk volt (317 Kr. e.). Még többet szenvedett a tartomány a II. pun háboruban, mikor Hannibal pártjára állott. A rómaiak nem nevezték az egész területet Apuliának, hanem csak azt a részét, mely Tarentumig és Brundusiumig terjed; a többi Calabria nevet viselt. A nyugatrómai birodalom bukása után Apulia keleti gót, később keletrómai uralom alá került. 568 óta az északi rész Beneventum longobard hercegséghez tartozott, a déli keletrómai tartomány maradt. 1059-ben a normann Guiscard Róbert foglalta el és hercegséggé tette. Guiscard Róbertnek egyik utóda II. Roger 1130-ig folytatott háboruban Sziciliát Apuliával s Calabriával egyesítette és királysággá emelte. Apulia további története egybeolvad Szicilia s később Nápoly történetével (l. o.).
