Antifebrin,
Antifebrin, acetanilid, C6H5.NH . (C2H3O). Az anilidek (l. o.) közé tartozó, gyógyszerül használt szénvegyület. Előállítása ecetsavból és anilinből történik. Ezeket összeelegyítve, fordított hűtővel felszerelt lombikban több órán át hevítik. Eleinte ecetsavas anilin keletkezik, amely későbben vízvesztés folytán acetaniliddá alakul.
C6H5.NH2.C2H3O.OH = C6H5.NH.C2H3O + H2O
ecetsavas anilin acetanilid
A lombik tartalmát retortába öntik és hevítik; eleinte víz és ecetsav desztillál át, későbben, ha a hőfok 295°-ot elérte az acetanilid, az így kapott A.-t forró vízből való átkristályosítással megtisztítják. Színtelen és szagtalan, zsíros tapintatu kristálykákból áll; hideg vízben nehezen, forróban könnyebben, borszeszben és éterben könnyen oldódik. O. p. 112°, f. p. 295° C.
Az A. orvosi tekintetben lázellenes szereink egyik legkitünőbbike, melynek azonban, épp ugy mint az antipirinnek, csúz és egyéb fájdalmas bajok ellen való hatása is kiváló, úgy hogy p. vannak, akik a sok izületet megtámadó csúz ellen való használatát éppoly sikeresnek tartják, mint az antipirinét és a szailcilsavas nátriumét. Az ujabb lázellenes szerek sokaságának legkiválóbbika, az antipirin mellett leginkább azért szorul második helyre az A., mert mellékes hatásai gyakrabban mutatkoznak; a lázcsökkentő hatás ugyan az A.- nél sem következik be rohamos hőeséssel, mert a hatásnak tetőfoka, a legalacsonyabb hőállás, csak 3-6 óra mulva tapasztalható, gyakran azonban a hőmérsék ismét emelkedésével egyidőben kellemetlen borzongás sőt rázó hideg jelentkezik; olykor émelygés és hányás, fülzúgás, elkékülés sőt összeesés kiséri a hőcsökkenést, általában azonban ezek csak elszórt jelenségek, s a betegek rendesen jól türik, különösen ha nem egyes nagy, hanem inkább elszórt kisebb dózisokban kapják. Előnye egyéb lázellenes szerek fölött rendkivüli olcsósága, és az is, hogy már kis dózisokban képes csökkenteni a hőmérséket. Nagy dózisai sulyos mérgezést, sőt mint azt az állatkisérletek bizonyítják, halált is okozhatnak; ilyenkor az állat oldalára dől, izmaiban apró rángások jelentkeznek, lélekzete megritkul, hőmérséke erősen alászáll; ez a hőcsökkenés 8-10°-nyi is lehet. A hő esése onnan van, hogy az A. a testhő termelését korlátozza; főképen azáltal, hogy a mozgató idegvégződéseknek kisfoku bénulását okozza s így az izombeli hőképzést, mely oly kiváló forrása a test általános melegének, megszorítja; azonkivül az esetleg jelentkező izzadás által okozott nagyobb hőkisugárzás is hozzájárulhat a hőcsökkentéshez, melyet a bőr edényeinek (bár csak mérgező dózisokra) jelentkező bénulása méginkább növelhet. (Bókai.) Ugyancsak mérgező dózisokra methaemoglobin is képződik a vérben, s ez a vér levegőcseréjére gyakorolt korlátozó hatásánál fogva, szintén jelentékenyen hozzájárul a mérgezésekkor mutatkozó rendkivüli hősülyedéshez. A vérre való hatás azonban, épp ugy mint azt Binz a chininre nézve tapasztalta, még más alakban is nyilvánul, t. i. az A. a fehér vérsejtek amébaszerü mozgását megszünteti, a vörös vérsejteket pedig felolvasztják mint azt, általános protoplazmaméreg levén, várni is lehetett. Hogy az A.- nek mi a sorsa az organizmusban, még nem bizonyos; Cahn és Hepp szerint a. vizeletben egy része változatlanul jelenik meg; mások, p. Bókai ezt nem erősíthetik meg; ellenben kétségtelen, hogy a szervezeten való áthaladása közben anilin hasad le belőle, mely azután kénsavval párosul.
