Angol kisasszonyok
Angol kisasszonyok (voltakép Mária-intézetek), női társulat, mely az 1534-ben alapított Angelikák női szerzetével össze nem tévesztendő. Az A. társulatának eredete Ward Máriá-ra, nemes angol családból származó kat. leányra vihető vissza, ki miután hazáját vallása miatt kénytelen volt elhagyni, 1609-ben a németalföldi St.-Omer városban kolostort alapított, melyben ő és néhány hasonló gondolkozásu társnője, fiatal leánykák nevelésével foglalkozott. Nemsokára több jámbor szűz csatlakozott hozzájuk, mire Lüttichben, Löwenben, Trierben, Kölnben, Münchenben, Bécsben, sőt Rómában is uj társulati házak alakultak. A társulat tagjai jezuitinák-nak nevezték magukat és egészen a Jézus társasága formájára voltak szervezve. Ward Mária, hogy megnyerje a szentszéktől társulatának elismerését, személyesen utazott Rómába; itt azonban időközben súlyos panaszokat emeltek az uj intézmény ellen; nevezetesen, hogy egyes tagjai a megyés püspökök jogait semmibe sem veszik és hogy magának a társulatnak szervezete a tridenti zsinat határozataival ellentétben áll. Nem tartozik ide, hogy volt-e és mennyiben volt alapja ezeknek a vádaknak; annyi azonban áll, hogy midőn a dolgok ily állása mellett Ward a szentszék intézkedéseivel is szembe szállt, VIII. Orbán pápa 1630-ban közzétett: «Pastoralis Romani Pontificis» bekezdésü bullájával a Ward M. által szervezett jezuitinák társulatát apostoli teljhatalmával megszüntette, a nagyobb exkommunikáció büntetése alatt meghagyván tagjainak, hogy házaikat elhagyják, rendi öltönyüket letegyék és uj tagokat többé fel ne vegyenek. A buzgalmában könnyen túlságokra hajló, heves véralkatu Ward Mária társulatának feloszlatása után Angolországba tért vissza és itt 1645-ben meghalt. Minthogy azonban a feloszlatást elrendelő pápai bulla egyik helye megengedte, hogy az eltörölt társaság ama tagjai, akik föltétlen és minden eshetőségre kötelező fogadalmakat tettek, ezeket a megyés püspöknek alávetve, a világban is megtarthassák: többen a volt jezuitinák közül ujra társaságba leptek és eredeti rendeltetésüket, a leánykáknak nevelését és oktatását már nem mint valóságos szerzetesnők, de mint egyszerü fogadalmu szüzek a megyés püspök joghatósága alatt, ismét gyakorolni kezdték. Ezeket kell tehát az A. intézetének tulajdonképeni alapítóiul tekinteni.
Számuk és házaik, kivált Bajorországban, mindinkább gyarapodván, bizonyos életszabályokat fogadtak el, melyeket Miksa Manó bajor választófejedelem kérésére XI. Kelemen pápa 1703-ban jóváhagyott, anélkül azonban, hogy magát az intézetet approbálná. Később e szabályokhoz még más, a társulat belső szervezetét rendező konstituciók is járultak, de ezek a szentszék jóváhagyását nem nyerték meg. Midőn ezeknek a konstitucióknak az általános főnöknőre vonatkozó intézkedései miatt az augsburgi püspökök és az A. között ujabb viszályok merültek fel és az ügy a szentszék elé került, XIV. Benedek pápa 1749-ben ujabb bullát adott ki, melyben a többi között elrendelte, hogy 1. VIII. Orbánnak a jezuitinák intézményét eltörlő bullája teljes érvényben fenmarad; 2. hogy az A. a jezuitinákkal nem azonosak; 3. hogy egyéb konstituciók elvetésével kötelesek magukat a számukra XI. Kelemen által jóváhagyott szabályokhoz tartani; 4. Ward Mária alapítójukul nem tekinthető, annál kevésbbé szabad őt mint «boldogot» tisztelniök és segítségül hívniok, mint itt-ott az A. tették; 5. nem igazi szerzetesnők és fogadalmaik legfeljebb egyszerüek; 6. egyes házaik a püspökök joghatóságának vannak alávetve, akik részükre lelki igazgatókat és gyóntatóatyákat neveznek; 7. az általános főnöknők maradjanak ugyan meg, de hatalmuk csak «a vizitációra, a nevelés ügyét illető felügyeletre és a kisasszonyok elhelyezésére» szorítkozzék és e jogaik gyakorlása mindig az illető püspököktől függően történjék. Ezzel a béke helyre állott és az A. intézete a XVIII. század folyamán főleg Németországban, Ausztriában (hol St.-Pölten lett a főhelyük) és Angliában mindinkább elterjedt. Hazánkban eddig négy zárdájuk van, ú. m. Budapesten, Veszprémben, Eperjesen és Egerben, amelyekben a nőnevelés körül nagy érdemeket szereznek. A magyarországi A. a st.-pölteni általános főnöknő alatt állanak.
