Alagcsövezés,
Alagcsövezés, a csapadékvíz elvezetése céljából a földbe fektetett, égetett anyagból készült csőhálózat. Régebben a csöveket apróbb kődarabok helyettesítették. A kötött talajok az eső és hóvizet nem birják elnyelni s ha a fölszínnek nincs elegendő természetes esése, úgy a talaj elmocsarasodik. A csapadékvizeknek nyilt árkokban való levezetése szántóföldeken célszerütlen, mert akadályozza a gazdasági művelést. Ez okból szokták a földszin alá fektetett csőhálózatot alkalmazni, melynek az az előnye is megvan, hogy nem kell a növényzettől és a beleomlott földtől folyvást tisztogatni, mint a nyilt árkokat. A csövek a földszin alatt különböző mélységben, mely 0,75 m.-től 2 m.-ig v. ezenfölül is változhatik s leggyakrabban 1,25 m.-t tesz ki, rakatnak le. A lerakandó csövek helyén keskeny árkokat ásnak ki a meghatározott mélységig, melyek fenekére a rendesen 0,3 m. hosszu csöveket megfelelő szerszámokkal olyképen helyezik el, hogy a tompa csővégek közvetlen egymás mellé illesztetnek. E csővezetékeknek az egyik irányban eséssel kell birniok és a vizet v. közvetlenül vm. nyilt árokba v. patakba, vagy pedig előbb egy ugynevezett gyüjtőcsőbe vezetik. Gyakran több gyüjtőcső ismét egy főgyüjtőnek adja át vizét. A legkisebb átmérőjü csöveket, melyek semmi mellékágból sem kapnak vizet, szívócsöveknek nevezik. Az ilyeneknek rendes átmérőjük 3-6 cm.; minél csekélyebb esést lehet nekik adni és minél nagyobb területről vezetik le a vizet: átmérőjük annál nagyobbra veendő. Ugyanez áll a gyüjtőcsövekről is A vezetékek távolsága kötött talajban csekély: 8-10 m., laza talajban azonban ennek 3-4-szerese is lehet. Az A. haszna nem csupán a talaj kiszárításában áll. Az alácsövezett talaj melegebb s a kiszikkadás folytán megrepedezik és porhanyóbbá lesz; a csöveken át való szellőztetés által pedig a talajban levő anyagok korhadása segíttetik elő. Az .A. különösen Angliában rendkívül el-van terjedve; de ujabb időben-a kulturmérnökség buzgólkodása folytán hazánkban is, különösen az északi hegyes vidékeken örvendetesen növekszik az alácsövezett területek kiterjedése. V. ö. Kvassay E., Mezőgazdasági vizműtan, Bpest, 1881 és Rétművelés, különös tekintettel az alagcsövezésre, Budapest, 1877.
