Achájok,
Achájok, a görög nép egyik főtörzse, melynek eredetét a monda Achaiostól, Xuthos egyik fiától és Hellén unokájától származtatja. A hagyomány szerint eredetileg Phthiotisban (Tesszália) laktak, ahonnan előbb Argolisba, majd a Peloponnezusba költözködtek melyet a pelaszg Arkadia és a jón Egialeia kivételével elfoglaltak. Előkelő nemzetségekre oszoltak, melyekből királyok és vezérek származtak. Az Atridák királyi házának befolyása akkora volt, hogy Homeros a görögöket általában A.-nak nevezi. A dórok bevándorlása azonban megtörte hatalmukat, államaik tönkrementek. Egy részök megmaradt helyén a dór uralom alatt, mások a rokon eolokkal szövetkezve Kisázsia északnyugati vidékét lepték el, hol a dardanokkal vivott harcaik régi dicsőségüket új életre keltették, végül a harmadik rész kiszorította a jónokat Egialeiából, mely ezentúl Achcajának neveztetett. Az új foglalók a Peloponnézus ezen északi szegélyén 12 várost alapítottak, melyek mindmegannyi önálló és egyenjogu politikai államot demokratikus alkotmánynyal képeztek. Egyik közös templomuk, Zeus Homagyriosé Egionban, a másik Poseidoné Helikében volt. A dór Spártát annyira gyűlölték, hogy sem a persa, sem a peloponnezusi háboruban részt nem vettek. A chaironeiai ütközetben (338) a macedonok ellen harcoltak s Kr. e. 280. meghódították az achajai szövetséget Görögország függetlenségének megóvására. E szövetség különös jelentőségre csak 251 jutott, midőn Sikyon, melyet Aratos a zsarnok Nikokles uralmától megszabadított, a szövetségbe lépett. Acatos közbenjárására, kit a szövetség hadvezérnek választott meg, Sykion példáját követték a Peloponnezus legkiválóbb városai, nevezetesen Korint, Epidaurosz, Megalopolisz és Argosz, továbbá Megarisz, sőt Athén is. Belügyeiben mindegyik állam önálló volt, de a béke és háboru kérdésében csak közösen dönthettek. Minden évben kétszer, tavaszszal és őszszel Egionban összegyült a szövetséggyülés, melyben minden 30 évesnél idősebb polgár résztvehetett. Tavaszszal választották meg a fővezért (sztratégosz) s a 12 tagból álló tanácsot (bulé). Általában nagy volt a lelkesedés, mert Görögország függetlenségének biztosítékát látták benne. A régi ellenségeskedés és féltékenység azonban csakhamar megrontották e reményt. Spárta az etolokkal szövetkezett az A. ellen, kik elvesztették Megalopoliszt s több vereséget szenvedtek. Aratos ekkor a macedonokat hivta segítségül. Bár ezek a spártai hatalmat Sellasiánál 221-ben megsemmisítették, az A. szövetség e lépésével elvesztette nemzeti jelentőségét. 220-ban az A. ujra a macedonokhoz folyamodtak segítségért az etolok ellen s az első római-macedon háboruban a macedonokat segítették.
A második háboruban azonban Philopoimén vezérlete alatt már a rómaiak pártjára állottak. Jutalmul, a rómaiak győzelme után 196-ban megkapták a teljes függetlenséget. Mi több, Philopoimén Rómával szövetkezve 195-ben megverte Nabist, a spártai zsarnokot. Összetartás azonban ekkor már nem volt az egyes államok között. Az egyenetlenséget maguk a rómaiak szították. A harmadik római-macedon háboruban (171-168) semlegesen viselték magukat. Erre Kallikratés vádjára a legderekabb achaiok közül 1000-en Rómába hivattak s macedon érzületük miatt részben kivégeztéttek, részben fogságba jutottak. A rómaiak további erőszakoskodásai végre 146-ban az A. szövetséget hadüzenetre késztették. Kritolas vezérüket azonban Metellus Skarpheiánál, utódját Diaioszt Mummius Leukopetránál legyőzte s Korintot földig leromboltatta. Az A. szövetség feloszlattatott s egész Görögország Kr. e. 146-ban Achaia néven római tartománynyá alakíttatott át. (L. Görögország.) V. ö. Gerhard: Über den Volksstamm der A. (Berl. 1854); Klatt, Forschungen zur Geschichte des Achäischen Bundes 1. Thl. (ebd. 1877); Dubois, Les ligues Étolienne el Ach. (Paris 1885).
