Életközösség
Életközösség, életkölcsönösség, együttélés (symbiosis ) névvel kétféle élőlénynek ama szorosabb összetartását értjük, melyben könnyebben élhetnek meg, mint külön-külön. Ezért különbözik az élősködéstől (parasitismus), mely a megszállott gazda kárát vonja magával. Kettejök közt átmenetképen a hulladékszedés (mutualismus) áll, aminővel p. az állat a gazdának bőr, faggyu v. más hulladékát fölemésztve, azt tisztán tartja. Az É. számos esetét három főcsoportba foglalhatjuk: 1. csupán növényfajok, 2. csupán állatfajok, és 3. állat- és növényfaj közt lévőt. Amarra leginkább az alsóbbrangu növények, kivált a zuzmók szolgáltatnak példát. Azonban virító növény is használja az É. alkalmát. Egyes cserépbeli növényről (p. Erika, Rhododendron), a bükkről, meg a legtöbb fenyőről tudjuk, hogy csak gyökérlabdástul átültetve fogamzanak meg, megnyesett gyökérrel és dugványról pedig a legjobb kerti földben is tönkremennek. Magjuk sem csirázik ilyenben ki, hanem csupán nyirkos korhadékban vagy nyirföldben. E megfogamzott egészséges növények gyökerének végső falain mindig gombamolyhot találtak, sőt azt vették észre, hogy a moholy eltávolításával a gyökér elsorvadt. Még feltünőbb a Monotropa Hypopitys, melyet fenyőgyökéren élősködő növénynek tartottak, de a behatóbb vizsgálat arról győzött meg, hogy saját gyökere nem mélyed a fenyőébe, tehát nem is élősködhetik rajta, hanem hogy éppen az ő gyökérszakállán élősködik egy gomba (mycelium), amely neki kölcsönképpen nitrogénes vegyületeket szolgáltat. Ez a moholygyökér (mycorrhiza) tehát az É. eszköze és helye, ahova a virító növényből szénviz-vegyületek jutnak. A táplálékcserének más esete egyes hüvelyeseink gyökérgubacsaiban nyilatkozik, ahol bakterium táplálkozik a gazdából és ennek sajátjából juttat. A bakteriumgubacs és a moholy-gyökér tehát az É. nagyon feltünő esete, megérthetjük belőle, mért nem sikerült az illető virító növényeket ásványi nitrogénes trágyával eltartani.
Állatok közt fennálló E. már ember-emlékezet óta ismeretes. Az ajtónálló rák (Pinnotheres veterum) bizonyos selyemkagyló (Pinna) teknőjében tartózkodik. Feltünőbb a remeteráknak, az aktiniáknak az aquariumban is megfigyelt összebarátkozása. A rák lakásán, valamely csigaházon meg t. i. aktiniák telepednek meg s ha az aktiniákat más üres csigaházra telepítjük át, a remeterák is utána odaköltözik. Ennek kettős oka az, hogy az aktinia csipő csalánkorbácsai a ráktól legnagyobb ellenségét, a Sepia csigát távol tartják, a rák lakmározása alkalmával pedig az aktinia is kap egy-két koncot. Szárazföldi állataink sorából a katókák és levéltetvek, a hangyák és levéltetvek É.-e ismeretes, továbbá a hangyazsombékban éldegélő Claviger vagy a rózsabogár esete. A krokodilus fogai közül madár (Pluvianus aegyptius) szedi ki a maradékokat, ami azonban inkább hulladékszedés. Állat és növény közt kétféle É. lehet, aszerint, amint az egyik vagy a másik a szállásadó. Ilyen a vizben, amint főkép Entz Géza és mások kutatásaiból tudjuk, sok van. Az első kék, az édesvizi Hydra fajai, a tengeri polipusok, sőt a férgek teste belsejében zöld vagy más szinü algák élnek, szaporodnak és szállásadójukat táplálják, aki ennélfogva növény módjára a világosságot keresi föl és oxigént bocsát ki, holott az ő kilélegzését, a széndioxidot az alga használja föl. Egyes szárazföldi növényben is élnek állatok, p. sodróállatkák, a májmohák aljszin-levelei között s a növény kibocsátotta oxigént belehellik és a gazdájukat cserébe megtrágyázzák (l. Domatium). Az É. akárhányszor nem egy időben nyilatkozik, p. a lepke a virág beporosodását segíti elő, a hernyó meg a levelekből él. A viráglátogató állat és a virág alakja is összeidomulnak mindkettejük kényelmére. A kártékony állatok sorából akárhány az É. törvényének hódol. Az É. egyes eseteit számos tudós még vitásnak tartja, de hogy egyáltalán van ilyen, azt senki sem tagadja. Széles értelemben a virágoknak a látogató bogarakhoz, valamint a bogaraknak a méz és virágpor összegyüjtésére való alkalmas szervezetét is ide számíthatjuk, l. Beporzás. V. ö. De Bary, Die Erscheinung der Symbiosis (Straszburg 1879); D. Hertwig, Die Symbiose (Jena 1883); Huth, Ameisen als Pflanzenschutz (Berlin 1886); ugyanattól Myrmekophile und myrmekophobe Pflanzen (u. o. 1887); Schimper, Die Wechselbeziehungen zwischen Pflanzen und Ameisen im tropischen Amerika (Jena 1888).
