Árverés,
Árverés, valamely dolog nyilvános eladása az által. hogy közhitelü személy közbenjöttével vagy a nélkül az a legtöbbet igérő részére leüttetik (általa megvettnek nyilváníttatik). Tárgya lehet ingó (ekkor: auctio), vagy ingatlan dolog (subhastatio mivel a rómaiak a farumon, ahol az Á. történt, a hivatalos hatalom jeléül lándzsát-hasra tüztek ki). Az Á. ott alkalmaztatik, ahol áruk vagy más tárgyak haladéktalan eladásáról van szó, mely rendes elárusítás útján csak lassabban v. nem oly teljesen, habár magasabb áron volna eszközölhető. Az A. mint nem önkéntes művelet föleg a zálogházak és zálogintézetek részéről eszközül telik ha az adós az elzálogosított tárgyat a kikötött határidőn belül be nem váltja. A nem önkéntes Á.-ek különös osztályát képezi a birói Á. Ezt készpénzbeli követelés behajtása végett, mint végrehajtási árverést ingóságra a biróság kiküldöttje (végrehajtó), ingatlanra pedig a biróság, mint telekkönyvi hatóság rendeli el és mindkét esetben a kiküldött foganatosítja. A leütés joga ugyanezt illeti.
A végrehajtási Á.-nél az ingóságok rendszerint azonnali fizetés mellett adatnak el és az igért ár megfizetése után a vevő birtokába adatnak és föltetlenül, még az A. birói megsemmisítésének esetére is, annak tulajdonává válnak. Ingatlanoknál a birtokba vétel módozatai, a vevő kötelezettségei, a vételár fizetese s ennek ideje esetről-esetre külön meghatározás tárgyát képezik (Á.-i feltételek) és a vevő tulajdonjogot csak akkor nyer, miután az Á.-i félteteleknek eleget tett. Addig is jogainak megóvására szolgál az ingatlannak zárlat alá és esetleg birtokba vétele. A végrehajtási Á.-n eladott ingatlan a vevő tehermentes tulajdona lesz; reá csak az általa netalán átvállalt és a vételárba beszámított jelzálogos terhek mennek át. A vételári a jelzálogos hitelezők között a követelések zálogjogi elsőbbségének sorrendjében a biróság felosztja és a követeléseket, ha ki sem telnek, az ingatlanról hivatalból törülteti. Az úgynev. fedezeti elv, amelynél fogva az Á.-en csak az olyan ajánlat fogadtatik el, mely által a végrehajtató hitelező követelését a rangsorban megelőző követelések teljes fedezetet nyernek (mint Porosz-, Bajor-, Szászországban), a magyar végrehajtási eljárásban (1881: LX. t.-c.) nem érvényesül.
A magyarjog több követeléssel terhelt ingatlannak elárverezésénél a részleges csőd elvét követi és az ingatlan a legtöbbet igérő részére, tekintet nélkül az igért ár összegére, az Á. kitűzött határnapján leüttetik. Az ebből keletkezhető megkárosodások elhárítására szolgál az utóajánlat (surenchére, Nachbot) intézménye, mely szerint ha a megtartott Á. ütáni 15 napon belül valaki a legnagyobb igéretet 10 százalékkal meghaladó ajánlatot tesz, a biróság a leütést hatálytalannak nyilvánítja és ujabb Á.-t rendel. A vevő ellen, aki az Á.-i feltételeket nem teljesíti, a biróság új Á.-t rendel. Az ez alkalommal elért vételártöbblet a korábbi vevőt nem illeti; ellenben ha a tárgy kisebb áron adatik el, a különbözetet megteríteni köteles. Ebbe azonban a bánatpénz (l. o.) beszámíttatik. A bírói Á.-k közé tartoznak az ingatlanra maga, a tulajdonos által kért és padi, v. végrehajtási A. hatályával bíró v. anélküli A., továbbá az a nyilvános Á., mely a kereskedelmi jog többnemü rendelkezéseinél fogva foganatosítható, végre a lefoglalt, zárlat alá vett v. más okból bizonyos személy rendelkezése alá nem tartozó ingóságok elárverezése azért, mert azok nagy értékcsökkenés v. aránytalan költség nélkül el nem tarthatók. önkéntes Á.-t úgy ingókra mint ingatlanokra a közigazgatási hatóságok is (p. árvaszék) elrendelhetnek és foganatosithatnak, valamint némely követelések megvétele végett (p. adó) végrehajtási Á.-t is az ingóságokra. Az ingatlanokra azonban ilyen követelések miatt is a végrehajtási A.-t csak a biróság mint telek
könyvi hatóság rendelheti el és ennek kiküldöttje foganatosítja. Némely országban az A.-ekkel bizony os személyek iparszerüleg foglalkoznak aukcionátor. Ezek, mint Németországban, ingatlanokra is foganatosítják az árverést ha aukcionátoroknak ki vannak nevezve. A Code Napoleon szerint az aukcionátorok külön hatósági megbizást nyernek és az ingóságok nyilvános elárverezését csak ezek foganatosíthatják.
Az Á.-sel rokon intézmény az árlejtés Vlinuendo Licitation), melynél meghatározott nemű v. fajú ingóságok szállítása v. meghatározott munka teljesítése arra bizatik, aki erre legkisebb árért vállalkozik. Az Á. célja az, hogy a vevők versenyének előidézése által minél magasabb vételár éressék el, mig az árlejtés ellenkezően azt célozza, hogy a szükséges ingóságok szállítása v. a munka előállítása minél kevesebbe kerüljön. Az árverésnél a vevők, az árlejtésnél a vállalkozók versenye nyilvános igéretek útján idéztetik elő. Az eredményt azonban sokszor veszélyezteti a vevők és a vállalkozók összebeszélése, és ezért az A. és árlejtés főleg amikor csak kisebb számú vevőkre v. vállalkozókra lehet számítani, gyakran zárt irásbeli ajánlatok (Offert) elfogadásával v. egészen helyettesíttetik, v. ilyen ajánlatok az Á. v. árlejtés mellett is elfogadtatnak. Az Á. eredménye meghíusitható összebeszélés, a nyereségben való osztozás vagy más jutalom, III. előny igérete által. Aki ilyen célból nyereségi részt, jutalmat vagy előnyt elfogad, két hónapig terjedhető elzárással és 300 frt-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (1899: XL. t.-c. 128. paragrafusa.)
