Szontagh család. (Iglói és Zabari)
Szontagh család. (Iglói és Zabari)
Magyarország azon családainak egyike, * melyek hazánk történetében, szepesi vendég-szászok (hospites saxones de Scepus) neve alatt ismeretesek, és még az első korszakban a művészet, kereskedelem és bányászat emelésére behívattak. A lőcsei krónika szerint e családok már a tatár dúláskor a XXIV Szepesi városok neve és tulajdon szász grófjok vezérlete alatt Lithonkeo (Lapis refugii) Szepes megyei helységben magokat magas kőfalakkal bekerítvén, és így háznépöket s ingóságaikat megvédve, a feldult Szepesi városok, köztök Lőcse új felépítői lettek. *
Ezen egész családi ismertetésnek forrásául szolgált a következő könyvecske: Iglói és zabari Szontagh család származási története oklevelekkel. Irta Szontagh Dániel, nemzetsége és utódai számára, Pest 1864., mely fáradhatatlan szorgalommal összegyüjtve és szerkesztve, legcsekélyebb felhozott adatait hiteles idézetekkel támogatva és bizonyitva terjeszti elé.
Wagner C. Analecta Scepusii P. II. Cronic. Leutschovien. pag. 8. – És Rundschreiben der XVI priv. Kron und Zipser Städte u. s. w. Leutschoviae 1842. s. 61. u. f.
A családnak Magyarországban megtelepedését megelőző korszakáról, valamint künn a szász ős helyeken és egyébb német telepeken nevezetesen Weimarban, Oppurgban, Altdorfban, Brégában s több helyen vissza maradt ivadékok sorsáról és emlékezetéről más illetékes munkák szólanak. * Itt elegendő megemlítenünk, hogy a család bejövetele előtt már előbbi székhelyén is szász lovagi rangban állott, mint azt magyar királyaink által kiadott ősi czimereikről szóló okleveleik igazolják. *
Lásd. Gross. Universal Lexicon Leipzig u. Halle 1742. 32. köt. Allgem. Gelehrten Lex. v. Christian Gott. Jöcher. Leipz. 1751. IV. köt. 677. Kneschke: Adels Lexicon. stb.
Rudolf király adománylevele 1582. évről nemes Zontag Imre részére, II. Mátyás király czimerlevele 1610. évről, hol ez áll: „egregiorum Emerici et Christophori Sonntag secus etiam equitum Saxonicorum etc. iisdem equilis sui ordinis saxonica arma.”
Már a XIV. században hazánkban, nevezetesen a Szepességen és bányavárosokban találkozunk a Szontagh * családdal, a midőn bányászati tudományaik és érdemeik méltatásául a Körmöcz bányai telepeikhez közel eső Csernakou helységgel királyilag adományoztattak. Utóbb ezen birtokot a Zontag család a többi jog és vér közösségű Körmöczi bányász családokkal, névszerint Ivank, Palik, Kopech, Kubina stb. családokkal I. Lajos király kivánságára a cserébe adott Muthina és Csepcsin helységekért a kincstárnak vissza szolgáltatták, és ez utóbbiakra 1343. (5-to die festo paschae Dni) és 1349. (6-to kal. m. aprilis) kelt adomány leveleket kaptak. *
A család nevét a régi német irományokban Sonntag, a magyarországi levéltárak latin leveleiben Zontag, régibb magyar okmányokban Zontog és Zontok alakban találjuk írva. Az 1659. évi czímeres levélben Szontagh de Igló fordúl elő.
Lásd Regestrum de Turoch, Engelnél Monumenta Ungrica p. 108. Az eredetiek a közszerzők egyik utódánál a Buda családnál őriztetnek.
Ezen időtől egész addig, hol a család szakadatlan nemzékrendét megkezdhetjük, több egyes családtagot kell kiemelnünk.
Illyen volt János 1518-ban bélai plébános. * Utánna
Wagner Analecta Sceptus II. p. 139.
1522-ben szerepelt Bálint, mint Szepes-Béla koronaváros plébánosa, ki mindjárt, a mint 1519-ben a 24 szepesi kir. városi egyházak magok közt Luther-szövetséget (Fraternitas) alapítottak, egyházával Luther tanát elfogadván, annak terjesztése körűl kifejtett páratlan buzgósága folytán 1523-ban a bélai egyházban esperesnek választatott, és ő lett Hellebrand Lőrincz iglói lelkészszel e vidéken az egyház legfőbb reformatora. *
Cathalogus Presbiter orum scupesiensium etc. 4-rét Bartfae 1668. pag. 2. és 13. Melynélfogva téves Czwittinger Dávid állítása „Hungaria Litterata” czimű munkájában, mintha Serpilius (Quendel) Lőrincz bélai első lutheránus lelkész és Szepes megyei főreformátor lett volna. Serpilius csak Zontag után 1545-ben lett bélai lelkész, és 1557-ben lett esperes.
1533-ból ismeretes János Iglón, kinek e városban volt és máig fenálló családi kő háza kapuja fölött e felirat tartá fel emlékezetét: „HANES SVTAG. 1533.”
1556-ban élt Gáspár, Igló város birája, kit hivataltársával Kupferschmidt Jánossal együtt mint a XIII. szepesi város főnökét az akkori császári hadak biztosai Schreiber Farkas, és Khorn György vasba veretve Igló piaczán hevertettek egész éjen át, azért, mert közeledésök hirére ajándékokkal nem mentek eleibek, bizonyosabban pedig azért, mert Szapolyay hívei voltak. *
Wagner C: Analecta Scepusii az iglói krónikában.
Ezzel közel egykorú volt Imre, előbb Kesmárk kir. város jegyzője, azután 1570–1585-ben Laszki Albert sziridiai Palatinus titoknoka. * Mint ilyen 1593-ban a Szepességen hatalmaskodó Rueber János ellen a káptalan előtt tiltakozott. * 1580–1584-ben Tököly Sebestyén ellen Laszki Albert késmárki és schavniki jószágainak visszafoglalása iránt késmarki és rokuszfalvi saját házaiban tartott tanácskozmányokban az akkori közrend és csendháborítók ellen erélyesen föllépett, és ez által Rudolf király figyelmét is kiérdemlé, a kitől 1582-ben Rokusz és Kaczvink részbirtokaira jóváhagyó adományt nyert. Még bővebb elismerést aratott II. Mátyás királynál, kitől 1610. mart. 20-án czimeres nemeslevéllel diszítetett föl, melyben a Laszki-Tököly féle viszályok ügyében a magyar szent korona érdekében tett hasznos szolgálatai elismertetnek. * Nevezett birtokain kivűl még a Szepességen Farkasfalván 1573. 76. 79. és 81-ben Dubraviczky Györgytől szerzett birtokrészeket. * Nejétől Lángh Zsófiától, Lángh Ezsaiásnak, a bártfai reformátornak közelebbi rokonától voltak e utodai? nem tudjuk. Azonban közel vére volt Kristóf, az 1610. évben kelt czimeres levél közös szerzője, ki a most élő családnak közös törzsatyja lett.
Wagner Analecta Scepus II. 302.
Szepesi káptalan jegyzőkönyve 1570–1573-ig. pagina 135.
II. Mátyás király 1610. évi czímeres levelében többi közt ezek olvashatók: Servitiis Egregiorum Emerici et Christophori Sonntag secus etiam equitum Saxionicorum, quae tam evocati autenati ipsorum, quam et ipsi tum in expeditione Laszkiano Tökölyana, tum circa Cameras nostras montanas etc. exhibuerunt.
Szepesi káptalan 1582. lad. 5. fasc. 8. nro. 3. Protoc. 1573. pag. 135. item 1576. pag. 9. 28. 206. et 1590. pag. 147.
Kristóf 1570-ben a XIII szepesi koronaváros tanácsnoka, utóbb Igazgatója (Praefectus), végre a felső magyarországi bánya városok kamarása volt. Vérével fölebbi Imrével 1610-ben az általok használt régi szász lovagi czimernek (kék udvarban és a paizs fölötti sisakon is ragyogó napnak) családja számára megerősítését nyerte azon pótlással, hgoy a vértbeli nap ezentúl a magyarországi hármas hegy fölött is szétterjeszsze melegítő arany sugárait. Gyermekei közűl ismeretesek: Lajos és Pál, kik a családot utóbb a mai napig fenálló czímer különbségnél fogva két külön fő vonalra, mintegy külön álló, de együtt tartó családtömbre osztották, Lajos utódai czimerökről kétnapos, Pál utódai pedig sasos Szontagh-oknak neveztetvén.
1578-ban ismeretes lett János-György szepes-szombathelyi oskola tanár. * 1582-ban ifj. János, ki Wittebergben tanult * és Siderius név alatt lett ismeretes.
Klein S. Nachrichten von den Lebensumständen der evang. Prediger. II. 73. 14.
Klein S. Nachrichten von den Lebensumständen der evang. Prediger. II. 73. 14.
Ezek után azon korszakhoz jutottunk, honnan a családi izről ízre követhető leszármazása kezdődik. A fölebb említett I. Kristófnak, ki 1543-ban született, említett két fia Lajos és Pál által a család két ágra oszlik. Lajos ivadéka azért neveztetik két naposnak, minthogy ő az atyai 1610. évi czímeres levél nyomán, mely nagybátyja Imre kezén elveszett, 1632. május 18-án II. Ferdinánd királytól maga és Pál, Tóbiás, János és Lajos fiai részökre ismét két napos czimerlevelet szerzett: ellenben testvérének I. Pálnak utódai sasos-aknak neveztetnek, mert Pálnak mint hadi érdemei folytán külön czímerre érdemesnek, fiai Lajos, Kristóf és János 1661. mart. 25-én I. Leopold királytól régi nemességök megerősítése mellett a czimer vért kék udvarába a nap helyébe fekete egyfejű sast nyertek. *
Ezen 1661. mart. 25-én kelt czimeres levélben ezek olvashatók: „Eundem itaque Ludovicum Szontagh etc. qui alias ab antiquo nobilitari praerogativa gavisi esse perhibentur, de regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali ninc denuo, amissis injuria temporum prioribus privilegiis in coetum verorum nostri regni Hungariae et partium ei adnexarum nobilium duximus cooptandum, adnumerandos et adscribendos.”
A két napos czímer a túlnan látható ábra szerint következő: a fenálló hadi paizs kék udvarában hármas zöld hegy fölött kiható sugárokkal arany nap ragyog; a nyílt hadi sisak koronáján az előbbenihez szintén egészen hasonló nap ömleszti szét sugárait. Foszladék mindkét oldalról aranykék.
A sasos czimer itt láthatólag következő: az egyenes hadi paizs kék udvarában hármas arany bércz fölött aranycsőrű, egyfejű sas szét terjesztett szárnyakkal, jobbra foldúlva, lábaival a két szélső bérczre ereszkedve áll. A paizs fölötti sisak koronáján pedig az ősi czímer arany napja ragyog. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Kristófnak fia I. Lajos öt fiút nemzett, ezek utódai öt vonalra szakadtak: Pál legidősb fiúnak vonala azonnal két fiában Pálban és Gáspárban két ágra oszlott, Pál az úgynevezett belső-iglai, Gáspár pedig az igló-dobsinai ágnak törzse lett; ennek ifjabb Pál fia után keletkezett még a harmadik az igló-sáros-nógrádi ág. I. Lajosnak második és harmadik fia Tóbiástól és Jánostól ezeknek neveit viselő vonalak származtak; negyedik fia II. Lajos az úgy nevezett igló-árvai vonalat alapítá, végre az ötödik fiú a posthumus Zsigmond a Zabari vonalnak lett törzsévé. E szerint a két napos Szontagh család öt vonalra s több ágra oszlott.
A család második ikerfelében, vagy is a sasos Pálnak három fia Lajos, Kristóf és János által három vonal, és szintén több ág növé ki magát.
A család a reformatio óta az ágostai vallást követi, és annak Bálint szepes-bélai lelkész ősétűl kezdve buzgó hive, tagjai közűl többen mint az egyház páratlan buzgalmú védői, pártolói, nem különben mint egyházi férfiak a lelkészségtől kezdve a superintendensi és felügyelői méltóságokban fénylettek, * többen hittudori oklevéllel jeleskedtek, és vallásukért – mint alább említve leszen, a legnagyobb áldozatoktól sem vonakodtak. * A polgári pályán ős időktől a bányászat, tudomány, ipar, és főleg a jog terén működve, számos jeles hazafiakat mutattak.
Ide nem értve a nemzetségnek Németországban vissza maradt vonalaiból kitűnt nevezetes tagjait, kik közűl két Kristóf 1690. 1740. két Jeremiás 1692. 1720. Keresztély 1720. Károly-Gotlób 1791–1827. superintendensek, hittudorok, egyházi tanácsosok voltak.
Budapesti szemle XLVI. XLVII. 464. – Magyarorsz. családai VI. 491. VIII. 209. és M. D. Klesch Treuherzige Wächterstimme. Jena 1679. 4.
Ezek után lássuk a család nemzékrendét, melyből a következő I. tábla az egész Magyarországban élő nemes Szontagh nemzetségnek több vonalra mikénti oszlását tünteti fel:
I. tábla.
Bálint sz. bélai lelkész 1522.; János (Hanes) iglói házépítő 1533.; Gáspár iglói biró 1556.; János-György sz. szombati tanár 1578.; E négynek elhelyezése nem tudható.; Imre 1570. 1610. titkár és késmárki jegyző (Láng Zsófia); Kristóf 1570. bánya kamarás 1610. czimer szerző Imre testvérével.; I. Lajos sz. 1569. † 1661. 1632. új czímerlevél (Zeusig Judit); Folyt. a köv. lapon.; Pál katona † 1650.; Lajos 1661. sasos czímer szerző; Folyt. VII. tábl.; Kristóf 1661. közszerző; Folyt. VIII. táblán.; János Iglón 1661. közszerző.; Folyt. IX. t.Pál Sziléziában; Márton megöletett 1660.;
I. Lajos, ki az előbbi lapon. sz 1569. † 1661. 1632. új czímerlevél (Zeusig Judit); I. Pál iglói biró sz. 1606. † 1682.; Tóbiás Gömöri vashámori birtokos Polomán (Czelser Éva); N. (Vachsmann); N. (Jóhny); János beszterczei vonal őse (1. N. Kata 2. N. Zsófia); Zsófia (Megander János); II. Lajos tanácsnok 1659. új czímert (1. Richter Róza 2. Horváth Judit); Zsigmond posthumus.; Folyt. VI. t.; utódai a II. III. és IV. táblán.; Dániel sz. Iglón 1646.; János sz. Iglón 1651.; Pál sz. 1653. (N. Anna Mária); Folyt. V. táblán.; Dániel sz. Iglón 1632.; Tóbiás sz. Iglón 1640.; Ágnes (Zabreszky Lászlóné); Judit sz. Iglón 1642. (Olmüczer János XIII. sz. v. grófja); Pál Iglón sz. 1700.; Mária-Zsuzsi (Hostódy János)
A táblázat homlokzatán állókról elmondottuk adatainkat, valamint azt is, hogy a családfa élén álló Kristófnak két fiától I. Lajostól és Páltól ered az egész mostani Szontagh nemzetségnek napos és sasos czimerű ivadéka.
I. Lajos szül. 1569-ben, mint kereskedő és városi tanácsnok több mint 70 évig hasznosan működött Igló városában; egyházának egyik legfőbbje, és a város temploma újra építésénél e vállalat vezetője és tetemes adakozással létesítője volt. 1632. maj. 18-án II. Ferdinánd királytól az idők viharai közt elveszett régiebb armális helyébe maga és fiai Pál, Tóbiás, János és Lajos fiai részére új nemesi kiváltság levelet szerzett. Meghalt Iglón 1661. mart. 4-én, kora 92. évében, eltemettetett az általa újjíttatott templomban, hol örökösei mart. 33-án a következő siremléket állíták:
Dem weiland Edelen
Ehrenvesten Herrn Ludovico Sonntag
Dem in Ehren gewesenen vornehmen Bürger
Und Handels-Herrn in dieser Königlichen
Freyen Bergstadt Igló, welcher im Jahr Christi
MDCLXI. den 4. mart. in XCII. Jahr
Seines Alters auf Christi Verdienste sanft
Und Selig eingeschlaffen ist, – haben
Seine hinderlassene Sőhne und Töchter
Dieses Epitaphium zu ewig werenden
Gedächtniss aufrichten
lassen. *
Ehrenvesten Herrn Ludovico Sonntag
Dem in Ehren gewesenen vornehmen Bürger
Und Handels-Herrn in dieser Königlichen
Freyen Bergstadt Igló, welcher im Jahr Christi
MDCLXI. den 4. mart. in XCII. Jahr
Seines Alters auf Christi Verdienste sanft
Und Selig eingeschlaffen ist, – haben
Seine hinderlassene Sőhne und Töchter
Dieses Epitaphium zu ewig werenden
Gedächtniss aufrichten
lassen. *
E siremlék e század első negyedében helyéből kimozdíttatván, töredékei a család tagjai által összeszedetve, nevezetesen a fölirás, mely egy öblös, közel 4 láb széles és 3 láb magas táblán aranybetűkkel díszlik, Dobsinára Szontagh Vilmoshoz, az oldal lapok Csetnekre Sz. Ádámhoz, a kőalapzata Iglón Sz. Mihályhoz kerültek és ott őriztetnek.
A hálás egyház község pedig az ő korában emeltetett templom tornyára család czimerét: az arany napot tűzte föl emlékűl.
I. Lajosnak fiától I. Páltól tovább terjedt a család, ennek vonalán I. Pál két fiától, II. Páltól és Gáspártól és egyik unokájától Páltól három ág veszi származását.
II. tábla.
I. Pál vonalán a belső-iglói-ág. I. Pál, ki az I. táblán. iglói biró sz. 1606. † 1682. (Grünblatt Erzse); Zsuzsa (Holleganz István); Kata (1. Modory György 2. Jelenik András Gömöri alispán); Dora.; II. Pál sz. 1636. (Szontagh Dora) belső-iglói ág.; Judit sz. 1640. Iglón.; János sz. 1643. Iglón.; Gáspár sz. 1649. † 1711. Szepes m. főbányász (Zabler Dora) igló-dobsinai-ág.; Folyt. III. táblán.; Erzse (Pfanschmidt Dani); Tóbiás sz. 1655. (Maléter N.); János sz. 1657. (Forschnell Zsuzsa); III. Pál sz. 1672. (Raisz Mária) 1690.; N. (Raisz Pál); N. (Roxer Pál); N. (Lipich); N. (Eisdorfer Mih.); IV. Pál 1727. (Riszdorfer Zsuzsa); Pál sz. 1687.; I. János-Mihály szül. 1688. (Hartsch Mária); Anna-M.; Dora.; Anna-Kata.; János.; II. Tóbiás; II. Mihály sz. 1713. (Kéler Zsófi-Mária); Pál sz. 1720.; Anna-M. (1. Benigni J. 2. Burián); János sz. 1740. † 1804. katona.; III. Mihály sz. 1751. † 1825. orvos dr. Iglón (Adámy Janka); Zsófia (Dirner Márton); Rozina.; III. Tóbiás sz. 1758. † 1816.; Lajos 1838. keresk. Iglón (Benigni N.); Ede sz. 1803. Iglón okl. mérnök (Thomann Emilia); IV. J. Mihály sz. 1780. † 1848. Gyámnok Iglón (Palzmann An. Kri.); Lajos ügyv. Iglón † 1864.; Anna †; Apolló (Pollák Rud.) Remetén.; Folyt. a köv. lapon.; Janka sz. 1819. (Goldbecher Ant. Eperjesen); Anna sz. 1820. (Lupkovics Tamás); Ágoston sz. 1821. † 1844.; László sz. 1822. N. Váradi hivat.; Vilmos sz. 1823. ügyv. Lőcsén (Steinhübel Natalia); Rudolf-Edm. sz. 1827. † u. a.; Eugenia-Paul. sz. 1827. † 1828.; Emma-Paul. sz. 1830. (Pap Istv.); Olga sz. 1856.; Irma sz. 1858.; Felix sz. 1859.
Ede, ki az előbbi lapon. sz. 1803. Iglón okl. mérnök (Thomann Emilia); V. Mihály sz. 1831. vasgyári hív. (Illés Tullia); Aurelia sz. 1832. (telegdi Kovács László); Alvina sz. 1834.; Augusta sz. 1835. † 1857.; Kálmán sz. 1837. elesett Magentánál 1859.; Olga sz. és mh. 1839.; Titus sz. és mh. 1839–40.; Titus sz. 1841. bányamérnök; Tekla sz. 1842.; Kornél sz. 1843. gyógyszerész.; Viktor sz. 1844. Cadet.; Frigyes sz. 1845.; Mária sz. 1846.; Pál sz. és mh. 1847.; Stephania sz. és mh. 1848.; István sz. 1849.; Paulina sz. 1850.(
I. Pál e vonal törzse, szül. Iglón 1606-ban (I. Lajos és Zeusig Judit szülőktől). Ő volt a XVII. század első felében Szepes és Gömör megyékben a bányaművelők és gyártulajdonosoknak Igló és Kis Veszverés határaiban a főbbike. Ő fedezte fel az iglói határban legelőször a Leuthausen utóbb Johannis-stollna bányát, mely millió pftnál már több tiszta jövedelmet hozott. Mint vallásának buzgó és rendíthetetlen híve a vallási üldözések korszakában 1678-ban borzasztó kínokat állott ki, forró szurokkal forrázva, hosszú szakálla égő fáklyával leperzselve, Igló város piaczára a felizgatott nép elé kipelengérezve, majd a város útczáin és árkain fel s alá hurczolva akarák kényszeríteni vallása megtagadására; * azonban ő rendithetlen maradt, és polgártársai őt Igló város főbirói székében tovább is megtarták. Már előbb 1664-ben Rosnyó város ellen, mely azon városban a Szontagh család kőházát vallási üldözések folytán elfoglalta, a szepesi káptalan előtt tiltakozott maga, János, Lajos és Zsigmond fivérei és Grünblatt, Zabreszky, Megander és Olmüczer sógorai nevében is. * 1676. sept. 10-én Szepes megye törvényszéke előtt nemességét igazolta. * Nejétől rosnyói Grünblatt Erzsébettől hét gyermeket nemzett: II. Pált, Jánost és I. Gáspárt és leányokat: Juditot, Dorát, Zsuzsit utóbb Hollegancz Istvánnét, és végre Katát előbb Modory Györgynét utóbb Jelenik András Gömör megyei alispánnét. Neje meghalt 1679. máj. 27-én, ő követte azt 1682. oct. 12-én az iglai temetőbe.
Klesch Dániel: Treuherzige Wächterstimme, Jena, 1679.
Szepesi káptalan 1656–60. jegyzőkönyv 488. lap.
Szepes megyei levéltár 1676. évi jegyzőkönyv 640. lap.
II. Pál szül. Iglón 1636. (dnica 3-ia trinitatis) 1683–1686-ban előfordúl Zsuzsa, Kata és Dora nővéreivel az atyja I. Pál végrendelete iránti tanuvallatásokban. * 1687-ben az ő, úgy Lajos és Gáspár részéről Szepes megye iránt kereste meg Gömör megyét, hogy mivel nevezettek mint országos ajánlatú illető armalisták ezt Szepes megyében fizetik, e tekintetben Gömör megyében meg ne rovattassanak. Neje sasos Szontagh Dóris volt, ettől hat gyermeke lőn: Tóbiás, János, Pál és leányok Pfanschmidt Dániel, Raisz Pál és Roxer Pál feleségeik.
Szepesi káptalan 1675–83. jegyzőkönyv 533. lap. és 1686. évi 3. füzet H. betű Nro 11.
János, II. Pálnak sasos Szontagh Dóristól fia, született 1657. (tertia trinitatis). Ennek kassai Forschneller Zsuzsitól fia I. Mihály szül. 1688. aug. 31-én, ennek Hartsch Máriától fia II. Mihály (szül. 1712. aug. 5.) ennek Kéler Zsófitól: fiai III. Mihály (szül. 1751. jul. 5-én), III. Tóbiás és János és leányai Anna-Mária előbb Benigni utóbb Burián neje, Zsófia Dorner Mártonné, és Rozália.
Lajos szül. Iglón 1733. nov. 17-én (Lajos és Anna-Mária szülőktől) 1753-ban maj. 16-án a jenai egyetemnél iratá be magát, ott 1755-ben theol. dr. lett, és hittani értekezést irt és adott ki. * Nagyobbára Németországban műkődvén, utódai ismeretlenek.
Commentatio, qua Christi humanae naturae etc. Jenae. 1755. Lásd Cathalog. Bibliothecae Széchenyianae II. 358.
III. Mihály (II. Mihály és Kéler Zsófia fia) szül. 1751. jul. 5-én Iglón. Orvosi pályára lépvén, 1771-ben a hallei, majd a lipcsei és végre a jenai egyetemen végzett, ott 1774-ben orvostudor lett * és vita értekezését ott ki nyomatta. * Haza térvén, orvosi gyakorlatán kivűl mint Igló városánál árva-gyámnok és a szepesi koronai kerületnél mint főpénztárnok és táblabiró működött. Mint növénybuvárt Kitaibel hagyományai is kiemelik. Meghalt Iglón 1825. maj. 5-én. Nejétől beszterczebányai Adámy Jankától fiai IV. J. Mihály és Ede maradtak.
Haan Lud. Jena Hungarica pag. 77.
De Causis Impotentiae etc. Jenae 1774. 4-r. Lásd Cath. Biblioth. Széch. II. 258.
IV. J. Mihály (szül. 1780. oct. 8.) Ősei nyomain a bányászatra lépvén Selmeczen végzett, és honn Iglón a bányaművelő és ércztermelő több társaság igazgatója lett, a városnál pedig mint árvagondnok és utóbb tanácsnok szolgált. Nejétől Palczmann Annától gyermekei: Vilmos, László, Ágoston, Janka Goldbecher Antalné, Anna Lupkovich Tamásné, és «»Paulina Pap Istvánné. Meghalt 1848. febr. 19-én.
Ede (szül. 1803. sept. 23.) okleveles mérnök, szintén Iglón a bányász társulatok igazgatója, és ott az evang. egyház felügyelője, sőt a városnak polgármestere is. Nejétől Thomann Emiliától öt korán elhalt gyermekén kivűl születtek: V. Mihály, Kálmán, Titus, Soma, Viktor, Frigyes, István, Aurélia, Alvina, Augusta, Thekla, Mária és Paulina férjezett Telegdy Lászlóné Debreczenben.
III. Lajos (II. Lajosnak Benigni leánytól fia) hites ügyvéd, 1848-ig a szepesi város kerület jegyzője, utóbb magányba vonúlva, meghalt Iglón 1864. jun. 27-én. Végrendeletében 2000 frtot hagyott özvegy és árva intézetre és iskolákra.
László (IV. Mihálynak Palczmann Annától fia) szül. 1822-ben. Jelenleg N. Várad város hívatalnoka. Testvére
Vilmos (szül. 1823. máj. 22. Iglón) 1845-ben ügyvédi vizsgát tévén, 1846-ban Szepes megye tiszt. aljegyzője, 1848/9-ben Igló főjegyzője. 1860-ban Szepes megyei törv. széki közbiró. Jelenleg ügyvéd Lőcsén. Nejétől Steinhűbel Natáliától gyermekei: Olga, Irma és Felix.
V. Mihály (szül. Iglón 1831. jan. 21.) Edének Thomann Emiliától fia. Selmeczen bányász Akademiát végzett; jelenleg Beregh megyében fr. Schönbronnak munkács-frigyesfalvi vas-olvasztó gyárában tiszt. Neje Illés Tullia. Testvére
Kálmán (szül. Iglón 1837. maj. 7-én) mint cs. k. hadnagy 1859-ben Magentánál elesett. Testvére
Titus (szül. Iglón 1841. jan. 10.) a bécsi műegyetemen végezvén, jelenleg bánya-mérnök. Testvére
Soma-Kornél (szül. 1843. febr. 25. Iglón) okleveles gyógyszerész. Végre Viktor (Győző, szül. ugyan ott 1844. april 19-én) cs. kir. cadet.
III. tábla.
I. Pál vonalán Gáspártól az igló-dobsinai-ág.
Gáspár, ki a II. táblán. sz. 1649. † 1711. (Zabler Dora); Erzse (1. Kubínyi Gásp. 2. Okolicsányi Józs. alispánok); III. Pál sz. 1673. † 1726. gyógyszerész (1. Aisdorfer Mar. 2. Klesch A. M.) igló-sáros-nógrádi ág.; II. Gáspár sz. 1675. † 1629. kir. urbur. s tbiró (1. Róth Charitas 2. Máriássy Julia); Zsuzsa (Schneider Mátyás); Folyt. IV. táblán.; Folyt a köv. lapon.
II. Gáspár, ki az előbbi lapon. sz. 1675. † 1729. kir. urbur. s tbiró (1. Róth Charitas 2. Máriássy Julia); I. Mihály sz. 1701. † 1760. Gömöri főpénzt. (1. Székely Klára 2. Székely Janka); Zsuzsa sz. 1703. † 1770. (Máriássy Ferencz); Gáspár sz. Lőcsén 1706. †; Dora sz. Eperj. 1707. (Jóny Ján. kir. urb.); III. Gáspár sz. 1711. † 1786. Gömöri követ (Czimermann Mária); 2-t. Miklós sz. Iglón 1720. † 1723.; Julia † 1750. (Syrmiensis Fer.); Erzse sz. 1724. (Berzeviczy Sándor); Éva sz. 1726. (Syrmiensis Kár.); Charitas sz. 1734. Rosnyón.; II. Mihály sz. 1735. Rosnyón.; Rákhel sz. 1737. Rosnyón.; Klára 1759. (Okolicsányi György Hunfalván); IV. Gáspár sz. 1745. † 1807. táblabiró Dobsinán. (1. Justh Éva 2. Pongrácz Róza); Klára (Czekus Lajos 1753.); Mária (Merse Zsigm. 1757.); III. Mihály sz. 1742. † 1813. Dobsinán (Kiszely Erzse); Dora (Görgey János 1768.); János sz. 1751. † 1825. Csetneken táblabiró. (Fejes Mária); Ádám sz. 1759. † 1840. Gömöri szbiró Hárkácson. (Bodó Zsuzsi); IV. Pál.; 2-tól Vilmos sz. 1776. † 1848. Dobsinán Gömöri számvevő (Langsfeld Anna); Klára (Dráskóczy Sámuel 1793.); Lipót sz. 1778. † 1832. cs. k. kap.; Guszt. Ád. sz. 1793. † 1858. cs. k. kapit. m. akad. r. t.; Ád. Tádé Gömöri szbiró (Abrahámy Jozéfa); Folyt. a köv. lapon.; Albert sz. 1823. Gömöri szbiró főjegyző (Torma Anna); Hermina (Cerva N.); Zoltán.; Béla.; Jolán.; Teréz (Tarcsányi Károly); Kata (Raisz Samu); István sz. 1777. † 1859. táblab. s felügy. Ráhón. (Fejérváry Zsuzsi); Julia (Both Tamás Asgúton); Anna (Okolicsányi Dénes); VII. Gáspár †; Frigyes †; Teréz (Kerepessy Jenő); V. Gáspár sz. 1786. † 1812. Dobsinai jegyző (Lányi Karolina); Krisztina (Raisz Kerest. mérnök.); Cheritas (Demián János ev. lelk.); Jusztina (Kupecz János lőcsei tanár); VI. Gáspár †
2-tól Vilmos, ki az előbbi lapon. sz. 1776. † 1848. Dobsinán Gömöri számvevő (Langsfeld Anna); Penthesilea sz. 1819. (ig. Szontagh Dániel kir. tan.); V. Pál sz. 1821. Gömöri t. ügyész, tbiró, gyár-igazg. (Madarász Paula); Márton sz. 1823. Dobsinán Pénztárn. (Nikl Karolina); Boldizsár. sz. 1827. Papirgyár igazgató. (Márton Erzse); Ábrahám sz. 1830. orvos tr. Pesten.; Bertalan sz. 1832. technikus.; László sz. 1836. bányaigazg. † 1864.; Emanuel.; Anna.; Gida. †; Margit †; «»Ilona sz. 1862.«»; Barnabás.; Andor.; Piroska † 1850.; VIII. Gáspár.; Erzsi.; Aranka.
I. Gáspár ezen ág törzse, szül. Iglón 1649. (feria 4. post Dnicam Adventus) I. Pál és Grünblatt Erzse szülőktől. Mint híres bányamívelő, herczeg Lubomirszky Szaniszlótól Lengyelország legfőbb marsalljától és a szepesség főkapitányától a bányászat emelése érdekében több rendbeli kiváltságlevelet kapott 1686-ban, ezek egyikében Gáspárt mint értelmes és szerencsés ércztermelőt minden hivatal elvállalásától a hatóságok irányában fölmenti, a másikban megadományozza az érczgyárak forgalmához szükséges szénégetési joggal az iglói erdőkben háborítlanul, egyszersmind négy évre díjmentesen arany és ezüstnél nemesebb előfordulható érczekre nézve is új bánya szabadalmat nyert. * Bánya telepeinek főbbjei Igló, Dernő és Veszverés községek határában léteztek. Mint buzgó protestans a dobsinai evang. egyháznak 1666-ban orgonát ajándékozott, a tiszolczi egyháznak pedig felszerelését tulajdon költségén eszközlé. Neje Zabelticzi Zabler Dora, Zabler Jóbnak egyetlen leánya volt. Ettől két leánya Erzsébet előbb Kubínyi Gáspár, utóbb Okolicsányi József alispánok neje, Zsuzsa Schneider Mátyásné, és két fia III. Pál és II. Gáspár maradtak, kik, miután atyjok 1711. sept. 22-én meghalt, 1712. jan. 4-én kelt osztály-levélben tetemes örökségi hagyatékon osztoztak. III. Pálról, mit külön a sáros-nógrádi ág alapítójáról alább a IV. tábla után leszen emlékezet. Most ez ágnak II. Gáspártól terjesztését lássuk.
E kiváltság levelek eredetben a Dobsinai családi levéltárban állanak.
II. Gáspár szül. Iglón 1675. jan. 1-én. Ezt bányászati kitűnő ismeretei s az érczgyárak körűl üzleti jártassága annyira emelték, hogy királyi urburariussággal bizatott meg; és e mellett terjedelmes tulajdon bányai vállalatait is hasznosan folytatta. Protestans vallásához ragaszkodásának váltságáúl 1700-ban 100 aranyat fizetett a Szepesi káptalan pénztárába. Meghalt Kassán 1729. nov. 17-én és ott a nagy templom melletti kápolna sírboltjába temettetett. Első nejétől pongyeloki Róth Charitástól születtek Mihály és Gáspár fiai, és leányai Zsuzsanna Mariássy Ferenczné, és Dorottya jamniki Jóhny Jánosné. Második nejétől Máriássy Juliától lett három leánya, u. m. Julia szulói Syrmiensis Ferenczné, Erzsébet Berzeviczy Sándorné, és Éva Syrmiensis Károlyné, és fia Miklós, ki 1723-ban gyermek korában elhalt. E Gáspár második neje után Lorántffy, Bakos-Petneházy leány jogon a Csetneki uradalom egyik főbírtokosa lett. Egyik fia
I. Mihály szül. Eperjesen 1701-ben. Kezdetben Gömör vármegye táblabirája, utóbb hadi főpénztárnoka, végre 1730-ban fölűl vizsgálati törvényszéke előkelő közbirája volt. * «»1711. febr. 13-án a rosnyói templomtól elmozdított evangelikusoknak maga házában Berzéthen nyujtott menedéket, hová a prot. hivek azután is egész 1784-ig * gyülekeztek. Meghalt Hunfalván 1760. aug. 18-án kora 59 évében. Eltemettetett a Késmárki evang. egyház alá. Feleségei egymás után dobai Székely Klára és Janka nővérek voltak. Gyermekei közűl csak első nejétől született leánya Klára ért nagykort, mint Okolicsányi György neje, kivel az a terjedelmes hunfalvi, hozeleczi és szent-andrási birtokot kapta. Testvére
Gömör megye 1730. évi jegyzőkönyv. 151. lap.
Bartholomaeides C. Gömör 978. lap.
III. Gáspár szül. Iglón 1711. sept. 8-án. Átalánosan elismert kitünő törvénytudományánál fogva neveztetett ki Gömör megye táblabirájának. * Többször mint helyettes alispánja is működött. 1765-ben pedig azon megye orsz. gyül. követévé választatott, és azt dicséretesen viselte. * Mint buzgó protestans, 1747-ben gróf Andrássy Ferencz vallási buzgalma ellenében a csetneki és dobsinai evang. egyházak mellett czáfoló nyomozásokat eszközöltetett. * 1743-ban a Gömör megyei esperesség felügyelője lévén, az akkor még két egyház-kerűletet képező úgy nevezett 6 királyi város és tiszai superintendentia egybe olvasztatásáról tulajdon inditványát érvényesiteni, és Ambrózy Györgyöt akkori saját egyháza lelkészét az egyesült kerület superintendenseül megválasztatni nekie sikerűlt. A dobsinai evang. egyházban tulajdon költségén oltárt állítatott. Meghalt 1786-ban. Nejétől Czimmermann Máriától, kivel 1736. Cselfalván kelt egybe, gyermekei lettek: Pál, IV. Gáspár, Mihály, János, Ádám, Klára Czékus Lajosné, Mária Szinyes Merse Zsigmondné, Dorottya Görgey Jánosné és Charitas. Ezek közűl
Bartholomaeides C. Gömör 409. lap.
Gömör megye levéltárában a követi jelentésről végzés 1765. april. 18-án.
Fabó A. Monumenta historica Evangelicorum II. 168. lap.
III. Mihály szül. 1742. febr. 13-án. Lakott Dobsinán az úgy nevezett „Szott-kerti” lakában. Mint Gömör és Liptó megye táblabirája és a dobsinai evang. egyház felügyelője ismeretes. A dobsinai egyházban emlékét fentartja az általa állított keresztelő medencze. Meghalt Dobsinán 1813. sept. 6-án. Nejétől benedekfalvi Kiszely Erzsétől gyermekei: 1. V. Gáspár utóbb Dobsina város főjegyzője és Lányi Karolina férje, 2. Charitas Demián Jánosné, 3. Jusztina Kopecz János lőcsei tanárné, és 4. Krisztina Raisz Keresztély mérnökné voltak. Testvére
IV. Gáspár szül. 1745. oct. 6-án. Ez is Gömör és Liptó megye táblabirája és a dobsinai evang. egyház felügyelője volt. Testvéreivel Mihály, János és Ádámmal Gömör, Szepes és Liptó megyében a czigányok állandó megtelepítéséről komolyan gondoskodott, és e végből dobsinai és csetneki birtokain egész utczákat építettek kisebbszerű, de csinos külsejű viskókból, hová szegkovácsolási kötelességgel és óhajtott eredménynyel számos czigány családot telepítettek. Az így állandó lakhelyhez kötött gyarmat az isteni szolgálatban is földes uraik egyházához ragaszkodván, midőn vallásokról kérdeztettek, magokat Szontagh-vallásuaknak lenni vallották, sőt ma sem ritkaság a Gömör megyei nép ajkáról az evang. vallásnak ilyen elnevezését hallhatni. Meghalt IV. Gáspár Dobsinán 1807. junis 6-án. Első neje neczpáli Justh Éva (1771.) a második óvári és szent-miklósi Pongrácz Róza (Baán József özvegye) volt. Ez utóbbitól Liptó Nádasfalván születtek gyermekei Vilmos, kiről alább, Lipót, cs. kir. kapitány, kiről alább, és Klára a legidősb (szül. 1775) Dráskóczy Sámuelné volt. Testvére
János szül. 1751. maj. 22-én. Gömör megye jeles táblabirája, és a kis-honti evang. esperesség és rozsnyói evang. nemzeti iskolának hosszú időn át tisztelt felügyelője. Lakott Ráhón, meghalt Csetneken 1825. oct. 15-én. Nejétől Fejes Anna Máriától gyermekei: István kiről alább, és Terézia Tarcsányi Károlyné és Kata Raisz Sámuelné. – Testvére
Ádám szül. 1759-ben. II. József császár rendszere után Gömör megye szolgabirája, utóbb a gömöri esperesség, majd a sajó-gömöri evang. nemzeti iskola felügyelője, valamint a megyei életben, úgy az egyházi kormányzat terén páratlan erélyességet fejtett ki. 1802-ben egyik tagja volt azon felső magyarországi prot. küldöttségnek, mely az 1791. évi budai zsinat által kidolgozott evang. egyház törvényeit szentesítés végett a trón elé terjeszté. Gömör emgye a keblebeli kereskedelmi vállalatok és vastermelő egyesületek keletkeztét neki köszöni. Meghalt 1840. mart. 17-én Harkácson unokaöcscsénél Dráskóczy Sámuelnél. Nejétől bodófalvi Bodó Zsuzsitól, kivel 1793. mart. 18-án kelt egybe, Csetneken születtek fiai Gusztáv, és Ádám, kikről alább.
Vilmos szül. Nádosfalván Liptóban 1776. nov. 6-án. Az 1800. és 1809. évi nemesi fölkelésben Gömör megye seregénél kapitány, utóbb hosszú évek során 29 évig Gömör megye érdemteljes számvevője volt; egyszersmind a dobsinai evang. egyház községnek felügyelőségét viselte halálaig, mely történt Dobsinán lakhelyén 1848. febr. 15-én. Mint kitünő és szenvedelmes kertészgazda 1829. sept. 14-én a bajor frauendorfi kertésztársulat által rendestagi oklevéllel tiszteltetett meg. Nejétől Langsfeld Annától következő hét gyermeke maradt: 1. Penthesilea Atalanta Leda Ifigenia szül. 1819-ben, neje iglói Szontagh Dániel kir. tanácsos és ker. táblai ülnöknek. 2. V. Pál szül. Dobsinán 1821. april. 16-án. Az ügyvédi vizsga letétele után 1840–44. Gömör emgye tiszti ügyésze s táblabirája volt, 1844-ben a csetneki réz és vasgyárak igazgatóságát vállalá el; e téren szerzett kitünő avatottságának az irodalmi téren is jelét adá. A tiszai evang. supenrintendentiának jegyzője, és a gömöri ev. esperesség felügyelője, lak. Csetneken. Nejétől Madarász Paulinától gyermekei a táblán láthatók. 3. Márton szül. 1823. april 1-én. jogi pályája után jelenleg Dobsina város pénztárnoka és a bányaművelésnek is gyakorlója. Neje s gyermekei a táblán láthatók. 4. Boldizsár sz. 1827. jun. 9-én. Előbb a jogi pályán haladva, 1846/7-ben Árva megyében esküdt, 1848-ban honvéd, 1850-ben besorozott cs. katona. Innen kiváltva, jelenleg a masznikói papirgyár igazgatója. Neje Ochtinai Márton Erzse. 5. Ábrahám szül. 1830. jan. 16-án. 1848-ban honvéd tüzér, honnan mint komáromi capitulans szabadulván, Bécsben az orvosi tudományra adta magát. 1856. maj. 6-án orvos tudori, 1857. mart. 5-én szülész-mesteri, 1857. april. 20-án hasonszenvi r. tagsági, 1857. maj. 4-én sebész tudori okleveleket nyert. Előbb több nagy háznak rendes házi, Pozsonyban 1861-ben választott szegénységi orvos, ez utóbbi évi octobertól Pesten egyik jelesb haszonszenvi gyakorló orvos, és itt a torna-egylet egyik fő alakitója. Irt több szakbeli tudományos értekezést is. * 6. Bertalan szül. 1832. febr. 18-án. A bécsi műegyetemen végezve, jelenleg Gömörben mérnök. 7. László sz. 1836. jul. 22-én. A selmeczi bánya Academián végzett és már a dobsinai érczbánya igazgatója volt. Meghalt 1864. aug. 24. és ott az evang. temetőben eltemettetett.
Lásd Sitzungsberichte der kais. Akademia der Wissensch. 1856. – Mediz. Wochenschrift. 1855. 57. – Zeitschrift des öst. homeopath Vereins 1857. Zschrift. f. homeop. Klinik. 1859. Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg. stb.
Lipót Vilmosnak testvére szül. 1778. Nádorfalván Liptóban. 1800-ban már a Ferdinánd főhzg. gy. ezredben kapitány. Az 1806. évi hadjáratban kapott súlyos sebek folytán nyugalomba lépett, és sokáig Bécsben előkelő ismeretségi körben élt. Utóbb Dobsinán lakott. Meghalt Rosnyón 1832. febr. 3-án nőtlenűl, és ott temettetett.
István (Jánosnak Fejes Máriától fia) szül. 1777-ben. Korának nevezetes jogtudósa és Gömör megyei táblabiró. A kishonti evang. esperesség buzgó felügyelője volt, és a rima-szombati evang. egyház és paplaknak felépítésénél egyik bőkezűbb adakozó. A rima-brezói vastermelő társaság igazgatóságának tevékeny tagja. Meghalt Ráhón 1859. dec. 8-án és ott temettetett. Nejétől komlós-keresztesi Fejérváry Zsuzsannától gyermekei közűl VI. Gáspár és Frigyes korán elhaltak; leányai Júlia Both Tamásné Asgúthon, Anna Okolicsányi Dénesné Rima-Bányán, Teréz Kerepessy Jenőné Csetneken.
Gusztáv-Adolf a híres magyar bölcsész szül. Csetneken 1793. april. 9-én. Elvégezvén a jogot, és már törvény gyakorlaton lévén, 1813-ban katonai pályára lépett, mely téren a franczia háborúban is részt vévén, 14 évet töltött főhadnagyságig emelkedve. Már ez időben a tudományos irodalommal foglalkozván, 1832-ben a m. akademia l. tagjáúl választatott. 1836-ban kapitányi ranggal nyugalomba lépett, és lakását előbb Rosnyón és Miskolczon, majd utóbb véglegesen Budapestre tevé, és szenvedelmes dinnyészete mellett magát egészen a tudományos, kiválólag pedig a bölcsészeti szaknak szentelé. 1839-ben a m. akadémia rendes tagúl választotta. Számos irodalmi művein kivűl, mint bölcsészeti iró e nemben kiadott önálló művei a „Propylaeumok” stb. által, úgy jeles értekezései nevét irodalomtörténetileg nevezetessé tevék. Mint iró, mint ember s hazafi általában a kitünők sorába tartozott. Meghalt Pesten 1858. jun. 7-én. Eltemettetett a kerepesúti katonai temetőben, sírja fölé az akademia, gazdasági egyesület s rokonai egyesülten diszes emléket állítottak. Képe az Akademia termében felfüggesztetett. * Testvére
Lásd életrajza Ujabb ismeretek tára VI. k. 307. Magyar Irók életrajza. I. k. 464. stb.
Ádám-Tadé szül. Csetneken 1794. nov. 2-án. Egykor Gömör megyének 1819-től a ratkói járásban, 1823–27. a serki járásban szolgabirája, utóbb özv. gróf Steinleinné jószágkormányzója. Meghalt 1830-ban Szászdon Hont megyében. Nejétől Ábrahámy Józéfától gyermekei: Hermina Cerva Sándorné és Albert, ki 1823. született. Az ügyvédi vizsga letétele után Gömör megye jegyzője, 1845-ben al-, 1848–50-ben főszolgabirája. Majd ismét 1861-ben azon megye főjegyzője volt. A sajó-gömöri nemzeti iskola felügyelősséget viseli. Lakhelye Királyi helység Gömörben. Nejétől Torma Annától gyermekei a táblán láthatók.
E nevezetes ágból megemlítendő még a XVII. századbeli vallási üldözések korából az eszélyes és buzgó nő Szontagh Erzsébet I. Gáspárnak Zabler Dorától 1671-ben született leánya. Nagyatyjának Pálnak, úgy Róth, Czimmermann, Czauner, Absolon stb. sógorainak kínoztatásait többnyire tulajdon tapasztalásából tudván, elhatárzá magát rokonai további megvédésére a vér ontó Caraffát megkérlelni, e czélra módos szülöitől tíz ezer ftot eszközölvén ki, * azt 1687-ben aug. hóban maga személyesen mintegy vérváltságul kézbesité a vérontó tábornagynak, melynek következtében a Szontagh család egész rokonsága és ezzel Árva, Liptó megyék egy nagy része megmenekűlt az eperjesi kegyetlen kinoztatástól. Első férje Kubinyi Gáspár Liptó-Nagy-Olasziban, a második Okolicsányi József Árva megyei alispány Mokrágyon, kik a nejök által lefizetett váltságdíj folytán nem kevéssé hatottak oda, hogy a nevezett megyebeli evangelikusok Caraffa kegyetlenségeit kikerűlték. Végre Árvában a pestis dühöngésekor pénz kölcsönzéssel segíté a szenvedőket.
Magazin für Geschichte, Statistik und Staatsrecht der oest. Monarchie Götting. 1808. II. 27. – Budapesti szemle. XLVI. 464. és e munka VI. köt. 491. VIII. köt. 209.
Következik e vonalon ifjabb Pál ága.
IV. tábla.
I. Pál vonalán Gáspár fiától III. Páltól az igló-sáros-nógárdi-ág. Gáspár,
ki a III. táblán. sz. 1649. † 1711. (Zabler Dora); III. Pál, ki a III. táblán. sz. 1673. † 1726. gyógyszerész és birtokos (1. Aisdorffer Anna M. 2. Klesch A Zsuzsanna); II. Gáspár stb. az igló-dobsinai-ág törzse a III. táb.; Dora pestisben †; Erzse (Jóhny Tóbiás); Róza (1. báró de Bois de Valler 2. Braumüller katonatiszt); I. Sámuel sz. 1704. † 1765. orvos doctor Eperjesen (Halligansz Anna-Róza); IV. Pál jesuita.; Anna-M. (Schober Márton); 2-t János-Lajos (Beer Zsuzsi); János-Gáspár (b. Splényi Karolina); M. Erzse (Ganczaugh Pál); Zsuzsa (Rauentz Frigyes); Éva-Róza (Tomáry Márt.); II. Sámuel sz. 1736. † 1822. Siperintend.; Mihály sz. 1738. † 1822. Jogkormányzó (1. Okolicsányi A. Mária 2. Gedey Janka); Anna-Mária (Weiserné Rosnyón); I. István sz. 1779. † 1851. fejed. udv. tan. lak. Szécsény. (Veres Anna mh. 1859.); Lajos sz. 1782. † 1848. jogkorm. (róseneggi Wekker Anna); III. Sámuel sz. 1788. † 1842. ur. ügyész Eperj. (Mártonffy Janka); Albert sz. 1818. ügyv. Miskolcz. (Dubraviczky Julia); Zsuzsai sz. 1820. (Sarlay János tanár); Gusztáv sz. 1825. tüzér főhadn. (Párniczky Fáni); Tamás.; Miklós.; Aranka.; Janka sz. 1807. † 1859. (Kheberich Pálné); IV. Sámuel sz. 1810. lak. Brüssel. (1. Szontagh Antonia 2. Sréter Éva); Mihály sz. 1814. †; Erzsi sz. 1816. (Tolnay János); 1-től Tivadar sz. 1832. (Szontagh Blanka); Ágnes sz. 1861.; Sára sz. 1862. †; Antal sz. 1864.; Mária sz. 1812. †; Antonia sz. 1810. (Szontagh Sámuel elvált); Ferencz sz. 1814. volt nógrádi szbiró. (Darvas Ágnes); V. Pál sz. 1820. v. városi követ 1847. lak. Horpács.; II. István sz. 1839.; Blanka sz. 1841. (Szontagh Tivadar); «»Mária † 1851.; Ágnes sz. 1857.
Ez ág törzse III. vagy ifjabb Pál, I. Gáspárnak Zabler Dorottyától 1673-ban született fia, Igló városában mint bányatulajdonos, Bártfa és Eperjes városában mint gyógyszerész és földbirtokos ismeretes. Meghalt Eperjesen 1726. majus 28-án. Kétszer nősűlt, első neje ns. Aisdorfer Anna-Mária, a második Klesch Anna-Zsuzsanna volt. Az elsőtől születtek gyermekei: 1 Dora, mh. pestisben, 2. Erzse jamniky Jóhny Tóbiásné, 3. Róza előbb báró de Bois de Valler, utóbb Braunmüller katonatisztek neje, 4. I. Sámuel, kiről alább, 5. IV. Pál jesuita, 6. Anna-Mária Schober Mártonné; a második házasságból: 7. János-Lajos Beer Zsuzsi férje, és 8. János-Gáspár, báró Splényi Karolina férje, kiknek részére atyjok 1723. oct. 27-én kelt végrendeletében tetemes vagyont hagyott.
I. Sámuel szül. 1704. A német egyetemeken tanúlt 1727–31-ben, ez utóbbi évben a Hallei egyetem előtt orvosi tudorságra emeltetett, és „De Metastasi Morborum” (nyomt. Halle 1731.) értekezett. Mint Eperjes városa fő orvosa 34 évig szerencsés eredménynyel működött. Meghalt ott 1765-ben és ugyan ott april. 21-én eltemettetett. Nejétől nemes Halligansz Rózától négy leánya és két fia II. Sámuel és Mihály maradtak.
II. Sámuel Eperjesen szül. 1736. febr. 26-án. Miután Eperjesen és végre Pozsonyban iskoláit bevégzé, 1760-ban a kormánytól kiadott útlevél mellett előbb az altdorfi, utóbb a jenai egyetemeken a hittan rendes hallgatója lett. Ezután a göttingeni egyetem látogatásától a kormány visszahívó rendelete folytán elüttetvén, haza tért, és a szakmájához tartozó nevelési téren báró Podmaniczky László és József vezetője lőn 14 éven át a hazai és német fő iskolákban. 1776-ban a kassai evang. német egyházközség lelkészeűl hívatott meg, és miután időközben még is a Göttingeni egyetem előadásait hallgatá, onnan vissza térvén és dec. 16-án felszenteltetvén, advent 4. vasárnapján Kassán hivatalába beiktattatott. Itt működött 1806-ig, mídőn e hivataláról leköszönt. Időközben 1791-ben a pesti zsinatnak egyik kitűnő tagja volt. Végre 1807-ben Superintendens-nek választatott, és april. 27-én beiktattatott. * 1817-ben a göttingeni egyetem hittani tudori oklevéllel tisztelte meg. Meghalt 1822. jul. 7-én, kora 86. évében Eperjesen, és ott az általa alapított sírboltba eltemettetett. Összes vagyonát az evang. egyház anyagi felsegéllésére fordítá. Ő szerzé azon telkét, melyen 1804. máj. 8-án a kassai ev. egyház alapja megvettetett; tőle ered a tiszai evang. egyházkerűlet pénztára, tőle az elemi tanitók és ezek özvegyei gyámalapja, valamint a szerencsétlen és szűkölködő egyházak segedelmi tőkéje is. Ő alapítá ama 60 pftnyi ösztöndíjt, mely a német egyetemeken hittanhallgató magyar ifjak egyikének szánva van. A fancsali ev. egyházat orgonával látta el. És ezeken kivül még más 13,000 forintra menő kegyes alapítványok is tőle származnak. Dolgozatai közűl szószéki beszédein kivűl említést érdemel „Occasionalia Chronostica és Epigrammata” czímű kéziratának egy kötete. Testvére
„Sermones occassione electionis et inaugurationis Reverendissimi Dni Samuelis Szontagh Districtus Tibiscani A. Evangelicorum Superintendentis.” Eperjesini 1807. – Amici Cassovienses viro Dei Reverendissimo etc. Samueli Szontagh etc. gratulabundi erexerunt. Cassoviae 1808. – És Oratio impedimenta salutis Evangelicorum in Hungaria sincere recensens. Auctore Joan. Fejes.
Mihály szül. Eperjesen 1738. aug. 4-én. Jelesűl bevégzett jogi folyam és ügyvédi vizsga urán 1765-ben gr. Amade Thadé r. ügyésze, majd hamar herczeg Eszterházy Miklósnak előtt a véglesi, utóbb a bujáki uradalmában r. ügyésze, végre a herczeg uradalmai jog-igazgatója, és midőn hzg Eszterházy Miklós az Edelstetteni uradalom megvétele által a német birodalom fejedelmi herczegeinek sorába lépett, ennek udvari tanácsosává neveztetett ki. Az 1790. évi országgyűlésen mint b. Calisch János képviselője vett részt, 1792. és a köv. években a budapesti evang. egyházközség felügyelőségét viselvén, az 1811. évi egyetemes ev. gyűlésen 500 ftal járult az evang. iskola segedelmi alapjához. Nógrád megyében szép birtokokat szerzett, melyeket utódai jelenleg is birnak. Meghalt 1822-ben. Első neje Okolicsányi Anna Mária, a második Mesko János özvegye gedei Gedey Janka volt. Az elsőtől maradt csak három fia: István, Lajos és III. Sámuel. *
Kik Nógrád megyétől 1836. jul. 15-én 1088. sz. a. kaptak nemesi bizonyítványt.
István szül. 1779. febr. 3-án. A törvényes pályát dicsérettel végezvén, előbb hzg Eszterházy r. ügyésze, majd gróf Forgách József és hzg Koháry Ferencz uradalmaik igazgatója, végre pedig Szász-Coburg Góthai Ferdinánd fejedelmi hzg magyarországi uradalmainak főigazgatója lett és 1827. febr. 1-én Szász Coburg-góthai Ernő fejedelmi hzg által udvari tanácsosúl neveztetett ki. 1828. nov. 9-én a fejedelmi ház által nyugalmazva lőn, de azon meg külömböztető megtiszteltetéssel, miszerint a m. urodalmak úriszéki elnökségét a fejed. hzg. részéről továbbá is ő vigye. Páratlan eszélye és erélyessége úgy a megyei életben, mint föleg pedig azon kivűl is az ország minden hatóságainál is intézeténél jótevő és hatályos befolyással birt. Örökségét maga is szerzeményekkel gyarapítá. Meghalt 1851. sept. 11-én lakhelyén Szécsényben és 15-én a családi sírboltba Szirákon eltemettetett; hová őt özvegye Veres Anna 1859. majus 4-én követte. Gyermekei következők:
1. Mária sz. 1812-ben. Meghalt hajadonan.
2. Antonia szül. 1810-ben, unoka testvérének Szontagh Sámuelnek első elvált neje, Sz. Tivadarnak édes anyja.
3. Ferencz sz. 1814-ben febr. 27-én. Az ügyvédi vizsga letétele után 1836–1842. Nógrád megye alszolgabirája, 1849-ben egy ideig főszolgabiró volt. Szép birtoka kezelésében, melyre nézve még ifju korában 1834/5-ben a magyar-óvári gazdászati intézetben készűlt, mint kitünő gazda ismeretes. Lak. Lapujtőn. Nejétől nagyréti Darvas Ágnestól egy fia István és két leánya Blanka (kétszeresen unokatestvérének Szontagh Tivadarnak neje) és «»Ágnes él, mint a táblán láthatni.
4. Pál szül. 1820. sept. 11-én. Jelesen végzett ügyvédi vizsgája után kora ifjuságában 1842-ben Nógrád megye szolgabirája 1847-ig, a midőn le mondván, mint Libetbánya sz. kir. város követe vett részt az utolsó pozsonyi országgyűlésen. 1848-ban Bécsben a magyar külügy ministeriumnál fogalmazó, utóbb Bem tábornoknak Bécsből kimenekülése előmozdításával vádoltatván, két évi vasra elitélt várfogoly Csehországban, honnan azonban 1850. jul. 27-én kelt császári kibocsátvány mellett megszabadulván, nem sokára birtokára Horpácsra telepedett. A politikai pályára alapos és kiterjedt készültségének, valamint előbb a polgári és egyszersmind az irodalmi téren, ugy jelenleg a viszonyok jelen állásában főleg az evang. egyházi egyetemes gyűlésen és azon kivűl is fényes jelét adván, általában mint a hazai intézeteknek anyagilag is hő pártolója ismeretes.
Lajos szül. 1782. febr. 8-án. A jogi pályát, és egyszersmind az idelsburgi gazdasági intézet tanfolyamát is vizsgatétellel bevégezvén, előbb hzg Eszterházy urodalmi igazgatóságánál titoknok, majd 1806-ban ugyan ott uradalmi igazgató, 1818-ban gr. Erdődy József urodalmi és jogigazgatója és több megye táblabirája volt, átalános tiszteletet aratva mindenütt. Meghalt Eperjesen 1848. nov. 14-én, és ott a családi sirboltba eltemettetett. Mint az egyház ügyének buzgó előmozdítója, Trencsin megyei Kohanóczi birtokán az egyház felügyelőséget is vitte, és ott a lelkész fizetését 400 ft. alapítványával gyarapítá. Nejétől roseneggi Wecker Annától a táblán látható négy gyermeke közől fia
IV. Sámuel szül. 1810. maj. 29-én Zólyom megyében Nagy-Szalatnyán. 1831-ben ügyvédi vizsgát tévén, nógrádi megyei Kis-Szalatnyai pusztai birtokára telepedett, és 1842-ben Nógrád megye fő úti igazgatójává választatott, az maradván 1843-ig. – 1848-ban az eperjesi nemzeti őrség parancsnokának segéde, majd honvéd kapitány, utóbb a nagyváradi forr. vésztörvényszék közbirája, végre a 13. huszár ezred őrnagya, és kormányzói hadiosztályi titkára. A fegyver letétel után Aradon várfogoly, a cs. hadi törvényszék elé állítva, azonban 1849. nov. onnan kiszabadúlt, de 1850. jan. 1-én ismét a pesti cs. k. hadi törvényszék elé idéztetvén, mint meg nem jelenő, halálítéletben marasztaltatott. Ő az alatt, mint külföldre menekűlt, végre Brüsselbe telepedett. 1862. aug. 31-én Pesten megjelenvén, maga bejelentése után ismét letartóztatott, azonban nov. 19-én megkegyelmezés mellett kiszabadult. Mint a Richeféle bankárház ügynöke jelenleg a Vág völgyi vasút érdekében működik. Első, elvált nejétől Szontagh Antoniától fia Tivadar (szül. 1832. jul. 1.). Iskolái végeztével a m. óvári intézetben a gazd. tanfolyamot is bevégezve, jelenleg mint nős, gazdasággal foglalkozik; gyermekei a táblán állanak. IV. Sámuelnek második neje szandai Sréter Éva özvegy Dubraviczkyné, kitől gyermekei nincsenek.
III. Sámuel (Mihálynak harmadik fia) szül. 1788. febr. 15-én. Mint okleveles ügyvéd gr. Forgách József s mások r. ügyésze volt 33 év során. Az országgyűlésen mint gr. Zichy és b. Lusénszky képviselője vett részt. A felső m. országi bányászati társulat r. tagja, s Eperjes és Kassa sz. k. városoknál ez ügyben képviselője, a felső kemenczei és ránki evang. egyházak felügyelője s több megye táblabirája volt. Meghalt rozgonyi birtokán 1842. april. 6-án, eltemettetett Eperjesen a családi sirboltban. Nejétől Mártonffy Jankától gyermekei: Albert, Zsuzsi Sarlay János szarvasi ev. tanár neje, és Gusztáv maradtak. Ezek közűl:
Albert szül. 1818. nov. 7-én. Okleveles ügyvéd, 1841–46-ban hzg Eszterházy urod. gtiszt. 1847–1855. az ozdi vasgyár pénztárnoka, 1860/1-ben Borsod vármegye aljegyzője volt. Jelenleg lak. Miskolczon. Nejétől Dubraviczky Juliannától gyermekei a táblán láthatók.
Gusztáv szül. 1825-ben. A katonai pályáról mint a 7. sz. tüzérezredben hadnagy vissza vonult. 1863-ban nőűl vette Tótgyörkről Párniczky Francziskát.
V. tábla.
II. Lajos vonalán fiaitól Jánostól az igló-árvai ág, III. Lajostól a rozsnyói, Jakabtól a tornai ágakkal. II. Lajos,
ki az I. táblán. senator Iglón 1659. ujított czímerlevél szerzője (1. Richter Róza 2. Horváth Judit); I. János sz. 1650. XIII. szepesi v. Praetor (Fink Zsuzsi Kata Lőcséről); Mátyás sz. 1652. Iglón.; Margit (Groch János Kesmárkról); Rozina (1. Neumann Jakab 2. Szendy Gábor); III. Lajos sz. 1654. Gömöri tbiró (N. Mária); Judit (1. Modory Kéler Ján. 2. Tóth Szabados Márt.); Erzse (Günther Samu); 2-t. Jakab sz. 1675. Iglón (Ujházy Zsuzsi); rozsnyói-ág.; tornai-ág.; Zsuzsi (Szentmiklóssy Godof. Primóczon); György sz. 1700. Iglón.; János sz. 1679.; Márton sz. 1690. Iglón, lak. Késmárk; Márton 1746. passaui tanár.; János sz. 1692. Rozsnyón.; Luidgard sz. 1692. Rosnyón.; György 1739.; János (Szolkovicz Erzse); János.; Anna-Mária.; Kata 1702–1749 Gánóczon s Ábrahámfalván (Venkóczy Dán.); Judit (Graub Márton); II. János sz. 1697. Iglón † 1750. Késmárk. (Spóner Ágnes); Sámuel Rozsnyón; Zakariás Darmstadtban.; János-György 1763. Iglón.; Janka-Zsuzsi (Mauks N.); Rozina (Fischer N.); III. János sz. 1724. Késmárk. (Szontagh A. Mária Sz. Szombatból); I. Sámuel sz. 1751. † 1815. (Grodkovszky Éva); Anna-Mária (Marczy János); Erzse 1807. (Palesch Ján. Mih. Beszterczén); Anna-Mária 1808–1825. (Máriássy Zsigm.); II. Sámuel sz. 1782. † 1847. Zaszkálon (Belányi Ilona); IV. Lajos †; Zsófia 1720. (Menk N. Sáros-Szebenben) Folyt. a köv. lapon.
II. Sámuel, ki az előbbi lapon. sz. 1782. † 1847. Zaszkálon. (Belányi Ilona); III. Sámuel sz. 1806. † 1855. Oláhországban (Burgh Erzse); János-Mih. sz. 1807. †; Dániel sz. 1809. kir. tanács ker. t. üln. (Szontagh Penthesilea); Anna-M. sz. 1810. †; Károly sz. 1812. †; Julia sz. 1814. (fancsali Joob Pál) Csernotán Baranya v.; János sz. 1816. †; Máté sz. 1818. †; Mátyás sz. 1820. mérnök Baranya Csobokán (Madarász Hermina); Pál sz. 1822. Árva v. uti igazg. 1861. (Lilge Zsuzsi); Mihály sz. 1823. †; Geiza sz. 1841. akad. festész.; Zsuzsi sz. 1847.; IV. Sámuel. sz. 1848. Zaszkálon.; Ilona sz. 1839. A.-Kubinban.; Szaniszló sz. 1841. jogász.; Miklós sz. 1843. orvos tan.; Móricz sz. 1845. tűzér.; Livia sz. 1847.; Dónát sz. 1848.; Húgó sz. 1850.; Anna sz. 1855.
Ez ág törzse II. Lajos (I. Lajosnak Zeusig Judittól fia) az 1632. évi czímeres levélben benfoglalt közös szerző. Azonban 1659. nov. 12-én ama czimeres levelet I. Leopold királytól ő újra megerősíteté fiai I. János és III. Lajos neveikre is, és így ágának mintegy különfejévé vált. Ezen ujabbi megerősítő cz. levél világosan tartalmazza a családnak iglói előnevét, és e ns. levél 1660-ban Liptó, 1667-ben pedig Turócz vármegyében is kihirdettetett. * II. Lajos a felső m. orsz. bánya mívelők és kereskedőknek korában egyik föbbike volt. * 1669-ben Csetneken is közbirtokosnak olvassuk, * mint ilyen Pál testvére és Tóbiás testvérének leánya Ágnes között osztály kiegyenlítést eszközlött. 1675-ről mint Igló város tanácsnoka szerepelt, és innen „Senator” melléknév ragadt rá és családjára. * Első neje ns. Richter Róza, kitől négy leánya és három fia I. János, Mátyás és III. Lajos maradtak, második nejétől Horváth Juliától lett fia Jakab.
Liptó várm. 1660. évi Protocol. Sz. György ünnepe utáni 3-dik napon; Turócz megyében 1667. Protocol. XVI. köt. 181. lap.
Az 1659. évi nemes levél mondja: consideratis Ludovici junioris Szontagh de dicto Igló ect. quae ipsi ect. pro locorum et temporum varietate praeprimis vero ad cameras nostras montanas et in promotione commercii fideliter exhibuerunt etc.
Gömör megyei Protoc. 1669. évi 486. lap.
Szepesi káptalan 1643. évről protocol. pag. 104. – Gömör várm. jegyzőkönyv 1669. évi 486. lap és 1686. évi 73. lap.
I. János sz. Iglón 1650. sz. háromság 15. vásárnapja után szerdán. Iskolái befejeztével az Iglói határban neki osztályképen jutott ősi bánya birtokok mívelését vette át. Ekkor a Szontagh család bánya és ércz-termelési telepei Kis-Veszverés, Dernő, Hosszúrét, Csetnek és Dobsina Gömör és Szepes megye területeire terjedtek. Szerencsés vállalatai és a szepesi szász nép előtt tanusított közügyi buzgalmánál fogva a XIII. szepesi városoknak is helyettes főnöke (Praetor) lett. Nejétől Lőcséről nemes Finck Zsuzsa Katától három fia maradt: Sámuel, ki Rozsnyóra, Zakariás, ki Darmstadtba telepedett, és II. János, ki honn maradt, és két leánya Kata és Judit, mint a táblán láthatók. Testvére
III. Lajos szül. Iglón 1654. (Dnica Exaudi). Őt 1722-ben Gömör megye táblabirájának olvassuk. * Nejétől N. Máriától gyermekei Zsuzsanna, György, János és Márton Iglón születtek, és a rozsnyói ágat alapíták. Ezek közűl nevezett Mártonnak fia II. Márton, ki 1746-ban a jenai egyetemen tanúlt, * Passauba tanátnak meghivatván, ott maradt; utódai, valamint nagy bátyjának Zakariásnak, ki Darmstadtba telepedett, ismeretlenek. I. Mártonnak testvére György nemzé Györgyöt, ki 1739-ben Jenában tanúlt. *
Gömör várm. jegyzőkönyv. 1722. évi 273. lap.
Haan, Jena Hungarica pag. 62.
Haan, Jena Hungarica pag. 59.
Jakab (II. Lajosnak Horváth Judittól fia) szül. Iglón 1675. jul. 25-én. Nejével Ujházy Zsuzsannával két fiat nemzett: Jánost szül. 1692. oct. 23. és Luidgardot szül. 1695. jul. 6-án, kik a tornai ágat képezik.
II. János (I. Jánosnak Finck Zsuzsitól fia) szül. 1697. oct. 19-én Iglón. Festőségre adván magát 1712-ben Késmárkon, 1719-ben Rozsnyón, utóbb haláláig 1750. aug. 15-ig Késmárkon lakott. Neje volt Ágnes, Spóner Bazil leánya, ez utóbbinak és általa Késmárki utódai kezébe jutott II. János arczképe, melyen ily körirat olvasható: „Grosus Joannes Szontagh de Igló natus anno 1697-die 19. octob. Igloviae, delegatus antistes rei evangelicae inter Saxones scepusiacos”, miből az evang. vallás iránti lelkészszerű buzgalmára következtethetni. A táblán látható két leánya * maradt és egy fia
Késmárk város Házadásvevési jegyzőkönyv 1759. aug. 3-ról.
III. János, ki Késmárkon szül. 1724. dec. 15-én. Atyja iparágának folytatója 1770-ig Késmárkon * utóbb Sz. Szombathelyen. * Midőn 1764-ben a tized megtagadása végett a felsőbbi helyről indított nyomozás folyt, sokat szenvedett azon okból, mert ő egy ótalmi levéllel birt gróf Brühl Henriktől a szepesi kerület akkori főkapitányától, ki az evang. vallásuaktól szedett papi tizednek nem volt barátja. Megtiszteltetései közé tartozott, hogy a szepesi lándzsás csapat vezetője volt. 1748. febr. 26-án nőűl vette Szepes Szombatból Szontagh Anna-Máriát, kitől egy leánya, és egy fia I. Sámuel maradt.
Késmárk város Házadásvevési jegyzőkönyv 1770. jun. 28. napról.
Szepes Szombati Házadásvevési jegyzőkönyv. 1770. jan. 8. 803. lap.
I. Sámuel szül. Késmárkon 1751. jul. 29-én. Atyjának ipar vállalatában utóda, egyszersmind Szepes megyei Tóhtfalu, Krig és Dravecz helységben közbirtokos. 1780–1799. Szepes-Szombathelyen, * utóbb Késmárkon és Tóhtfaluban székelt. Meghalt Eperjesen 1815. nov. 10-én. Nejétől ns. Grodkovszky Éva-Rozinától a táblán álló három leánya és két fia: a korán elhalt IV. Lajos és II. Sámuel maradtak.
Szepes Szombati Házadásvevési jegyzőkönyv 1790. évi 1035. és 1797 évi 1085. l.
II. Sámuel szül. Sz. Szombathelyen 1782. jul. 28-án. Kezdetben gyógyszerész, utóbb festő. Árva megyében Zászkal helységben birtokot szerezvén, 1804. aug. 19-én nőűl vett ns. Belányi Ilonával oda telepedett, és ott halt meg 1847. april. 15-én. Mint köztiszteletben és bizalomban álló többször a zászkali közbirtokosságnak teljhatalmú igazgatóságát viselte. Nemességét Árva megye előtt 1835. jun. 30-án kihirdetteté. Tizenegy gyermeke közűl a többi korán elhúnyván, csak leánya Julia, ki fancsali Jóob Pálhoz ment nőűl, és négy fia III. Sámuel, Dániel, Mátyás és Pál élték túl.
III. Sámuel szül. Zászkalon 1806. jan. 20-án. A pesti egyetemnél 1829-ben gyógyszerészi szigorlat után oklevelet nyervén, 1831-ben Oláhországban, előbb Bukurest, utóbb Kalarasba telepedett. Itt az orosz hadak által gyógyszertárával együtt Szilisztriába hurczoltatott, és az orosz beteg hadi legénység ápolására szoríttatott. 1832-ben onnan megszabadulván, Pitesten telepedett meg, és Bukurestben Burgh Erzsébetet nőűl vette. 1840-ben haza térvén Liptó-szent-Miklóson vett gyógyszertárat, itt töltött ideje alatt született Geiza 1841. sept. 18-án. 1842-ben visszatért Oláhországba és az Oltmelléki Rimnikben végképen megtelepedett. 1850-ben ott ausztriai cs. k. ügynöknek és Rimnik állomási sztarosztának is kineveztetett. Ott él halálaig, míg 1855. jan. 9-én az ott dühöngött forróláz áldozata lett. Eltemettetett a helybeli temetőben. Fia a bécsi cs. festész Akademián tanúl.
Dániel szül. Zászkalon 1809. jan. 3-án. Sáros Patakon a hires Kövy alatt 1829-ben bevégezvén a jogi tanfolyamot, 1830/1-ben Árva megyénél, az eperjesi ker. táblánál, a kir. Kuriánál, és az országgyülésen gyakornokoskodván, 1832. april. 4-én ügyvédi vizsgát tett, és azóta, sőt 1830. jul. 31-én már mint Árva megye aljegyzője a hivatalos pályát megkezdve, tiszti-ügyészi, főszolgabirói minőségben 1849-ig Árva megyénél hivataloskodott. 1850–61-ig mint Árva megyei törv. széki közbiró, majd urbéri törvényszéki elnök Trencsinben, majd megye törvényszéki elnök Árva-Liptó-Turóczban. 1861-től pedig a Dunán inneni kir. kerűleti itélő tábla közbirája mostanig. 1861. mart. 29-én pedig m. kir. tanácsosi czímmel is feldiszítetett, a kinevezési oklevélben foglalt azon különös érdemeinél fogva, melyek szerint az 1831. évben Árvában uralgott cholera idejében rendkivüli buzgó áldozatokat tett, 1847-ben ugyan ott az éhség dúlásakor az általa létesített Bori nevű ingovány lecsapolása által az inségeseknek keresetmódot nyitott, az 1849. évi hadjáratkor az A. Kubinba szállított sebesültek részére az emberiség érdekében a magáéból ingyen minden jutalom nélkűl kórházi belső felszerelésre és ápolásra szükségelt tetemes szereket kiállított. – Kitünő érdemei közé tartozik Árva megyében a Csaplovics közkönyvtárhoz általa tervezett tudományos társulat létesítése, mely társulatnak ő volt buzgó elnöke és úgy szólván melegítő lelke, mely azt virágzó gyarapodásra emelte. Hivatalos teendőin kivűl a tudományokkal foglalkozva és mint átalában a hazai közmüvelődés buzgó barátját nem csak több közintézet pártolói között találjuk, hanem mint főleg jogi és történelmi és ebben a családtörténeti szaknak mivelője * az időszaki lapokban is több alapos értekezéseket írt és adott ki. * Az egyházi téren pedig mint az Árva megyei evang. egyház esperesség jegyzője és a zsaskói egyházközség felügyelője buzgólkodik. Nejétől Szontagh Penthesileától, nyolcz élő gyermek atyja lőn; kik közűl Szaniszló a jogi pályára adta magát, Miklós a bécsi Egyetemen orvosi tanuló, már is a füvészet terén több rendbeli dolgozatai által ébresztett maga iránt figyelmet, * Móricz pedig mint cs. k. tüzér a közel multban az egész Slesvig-Holsteini hadjáratban részt vett.
E részben a felső megyékből, főleg Árva és Trencsin megyék levéltáraiból gyüjtött adatainak közlése által e munka irájót is szives hálára kötelezte le.
A Világ, Pesti Napló, Zeitschr. für Gesetzgebung etc., Presburger Zeitung, Sürgöny, Temesvári Delejtű stb. lapokban.
Az Oest. botanische Zeitschrift 1862. évf. 287. l. – Jahrbücher der zoolog. botan. gelehrten Gesellschf. 1863. jul. Heft.
Mátyás szül. Zászkalon 1820. febr. 20-án. A pesti egyetemtől 1843. aug. 28-án mérnöki oklevelet nyervén, dec. 5-én a magyar kir. országos építészethöz Budán mérnöknek kineveztetett, s ott működött 1849-ig. Utóbb s jelenleg Baranya megyében a csobokai pusztán gazdálkodik. 1856. mart. 14-én Árva megyétől kiadott nemesi bizonyítványát Pest megye előtt 1844. jun. 4-én kihirdetteté. Neje Madarász Hermina.
Pál szül. 1822. maj. 13-án Zászkalon. Németországban tett utazási tapasztalatai folytán főleg a közlekedési eszközöket tanúlmányozván, és mint vállalkozó gyakorlatilag is érvényesítvén, 1861-ben Árva megye fő uti igazgatójául választatott. Nejétől Lilge Zsuzsannától a táblán álló két gyermeke van.
VI. tábla.
Zsigmond (posthumus) utódai, vagy is a Zabari vonal. Zsigmond,
ki az I. táblán. sz. 1661.; Jakab (Radványi Zsuzsi Rosnyón); I. Lajos Szepes váraljai biró 1700. körűl.; Judit sz. 1688. Rosnyón (1. Cornides N. 2. Sándorffy N. 1713-tól); János (Husz Zsuzsi) Rosnyón; II. Lajos (Trop Mária) 1756. együtt szerzi a Zabari birtokot,; Zsuzsa sz. 1697. Rosnyón.; Zsuzsa sz. 1690. Rosnyón.; János sz. 1721. (Röttlich Zsuzsi) Rozsnyón.; III. Lajos Rozsnyón sz. 1723. (Bogár Ráchel); Jakab Rozsnyón sz. 1726.; Mihály Rozsnyón sz. 1737.; Bora sz. 1741.; Mária (Sztrányi Mátyás); Zsusza (Viday N.); Zsuzsi sz. 1752. (Záborszky Imre); Mihály sz. 1754. Gömör v. főjegyző (Lautsek Bora); Mátyás sz. 1757.; Lajos sz. 1761. †; Lajos sz. 1765.; Julia sz. 1773. (tolcsvai Nagy Gedeon); I. Sámuel sz. 1745. † 1813. Torna v. tbiró (Czékus Bora); János sz. 1782.; Folyt. a köv. lapon.
I. Sámuel, ki az előbbi lapon. sz. 1745. † 1813. Torna v. tbiró (Czékus Bora); Károly sz. 1775.; Janka.; II. Sámuel sz. 1777. † 1845. Gömöri főpénzt. (Bajchy Krisztina); Borbála sz. 1779.; József sz. 1780. tbiró s. ügyvéd Rozsnyón (Mayer Janka); Mária sz. 1782.; Zsuzsa sz. 1784.; Károly sz. 1786.; IV. Lajos sz. 1793. † 1863. b. Coburg r. ügyész (1. Máriássy Ágnes 2. Malatinszky Julia); Imre sz. 1798. h. ügyvéd (Dulovich Anna); Jozefina (Aranyhalmy Ádám); Bora (Hámos Pál); József jogász 1863.; 1-től Kálmán jogtudor pesti ügyész (Prokopius Gizella); Emilia (Stümmel Sámuel); Elemér sz. 1860.; Géza sz. 1862.; Apollónia.; Gyula 1842–49. Gömöri főszbiró Kir. Lehotán (Lehoczky Florentina); Miksa Gömöri t. ügyész (Fabricius Adél); Petronella (Sebök N.); Ottilia (Rochfalussy Manó); Emilia (Fabricius Valér); Ede †; Etelka.; Irén.; Aladár.; Melánia.
E vonal törzse azon Zsigmond, ki a családban „posthumus” név alatt ösméretes. Noha I. Lajos, az eddig elősorolt vonalak közös atyja 1661. évi mart. 4-én kora 92. évében nagy korú utódai közt Iglón halt meg, és halála idejékor Zsigmond fiáról nincs emlékezet, az azonban tény, hogy 1664-ben, midőn nevezett I. Lajos egyetemes örökösei a vallási üldözések miatt Rozsnyón a piaczon fekvő házoknak erőveli elfoglalása iránt a Szepesi káptalan előtt tiltakoztak, akkor a többi mind nagy korú örökösök között már Zsigmond is előfordúl. * Zsigmondnak két fia maradt, Jakab és Lajos, kit e vonalon megkülömböztetés végett ismét I. Lajosnak jelölnek. Ez Szepesvárallyára költözött és ott 1700. körűl a város biróságát viselte. Testvére
Szepesi káptalan levéltárának 1656–1664. évre szóló jegyzőkönyvének 488. lapján. – Magán véleményem szerint e Zsigmond posthumus nem lehetett, és mint látni fogjuk, nem is születhetett 1661-ben, hanem előbb kellett születnie; valószinűleg azonban valamely okok miatt 1664-ig t. i. a szepesi káptalan előtti tiltakozásig a családi közösségből ellehetett távolítva. Nem születhetett pedig 1661-ben, hanem előbb kellett születnie azért, mert már 1688-ban Judit nevű unokája született, pedig ha 1661-ben született volna, úgy 27 éves korában lett volna nagy apa.
Jakab a rozsnyói birtokot megtartá és tartják utódai maiglan is. Nejétől Radványi Zsuzsannától négy gyermeke közűl
II. Lajos örök emléket hagyott családára az által, hogy ő elvévén Tropp Jakabnak leányát Máriát, sógorával Mauks Tobiással Tropp Borbála férjével, továbbá másid ízi sógoraival Pruszkay Ferenczczel, Bényey Mihálylyal, és Trocsányi Ferenczczel mint Tóth Szabados János leányainak férjeikkel a Gömör megyei Zabari * jószágnak közös szerzője lett, és arra utóbb 1756. octob. 19-én gr. Batthyány Lajos nádortól kir. jog megynyerése mellett közösen adományt szerzett, melynél fogva azon jószágot a család ma is birja. Nevezett nejétől hét gyermeke volt, kik közűl csak János, és III. Lajos terjeszté a családot; ez utóbbinak egyik fia
Zabar helységet hajdan a Zabary család birta, ennek fiágon magva szakadtával Zabary Zsuzsannával ennek férjére Tóth-Szabados Jánosra szállott, ennek négy leányait nőűl vették: Tropp Jakab, Pruszkay Ferencz, Bényey Mihály és Trocsányi Ferencz, ezekből Tropp Jakab leányait Máriát és Borát Szontagh Lajos és Mauks Tóbiás vették el, kikre szállván a zabari jószág, az 1756-ban nádori adományzásúl szolgált.
Mihály sz. 1754. sept. 9-én Rozsnyón, előbb ügyvédkedett, utóbb Gömör megyének jeles al- majd főjegyzője volt e század elején. * 1814-ig a gömöri evang. esper. felügyelője, utóbb a rimai vas term. egyesület igazgatója lett. 1807-ben oct. 16-án unoka öcscsével II. Sámuellel az 1756. évi adomány alapján családi vonala részére a „Zabari” előnév használatára királyi kíváltságlevelet nyert. Nejétől Lautschek Borbalától utódja nem maradt. Testvére
Bartholomaeides Not. C. Gömör 409. 766. és az előszó végén.
János szül. 1721-ben Rozsnyón. Feleségűl vévén Röttlich Zsuzsannát, ezzel nemzé fiait Jánost és I. Sámuelt.
I. Sámuel szül. Rozsnyón 1745-ben. Gömör és Torna megyék táblabirája, Rozsnyó püspöki város tanácsnoka, az ottani evang. egyháznak előbb gondnoka, majd felügyelője volt. Ő volt a rozsnyói papirgyár első alapítója. Meghalt 1813. april 13-án. Nejétől ns. Czékus Borbálától tiz gyermeket nemzett, ezek közűl II. Sámuel, József, IV. Lajos és Imre hagytak utódokat.
II. Sámuel szül. Rozsnyón 1777. jul. 12-én. E század elején Pesten ügyvéd, utóbb honn megyéjében a megye pénztárnokáúl választatott és az volt hosszabb ideig. Később gr. Andrássy, Sturmann, Peltrich stb. családok képviselője, és egyszersmind a Murányvölgyi és Concordia nevű vastermelő társulatok tevékeny tagja, a Csetneki urodalom administratora, nem különben a rozsnyói evang. nemz. iskola és 1814–19. a gömöri esp. ker. felügyelője volt. Meghalt Csetneki birtoklakhelyén 1845. dec. 7-én. Nejétől geczelfalvi Bajchy Krisztinától hét gyermeket nemzett, ezek közűl Gyula 1833-ban ügyvédi vizsgát tévén, Gömör megye t. jegyzője, majd t. alügyésze, 1837–41. al-, 1842–49. és ismét 1861-ben főszolgabirája volt. Viselte egyidőben a Redova evang. egyház község felügyelőségét is. Jelenleg Kún-Taplóczai birtokán él. Nejétől Lehoczky Florentinától három gyermeke a táblán olvasható. Testvére öcscse Miksa Gömör megyének volt tiszti ügyésze. Jelenleg lak. Csetneken, hol a közbirtokosság igazgatóságát viseli. Fabricius Adéltól leánya Etelka.
József szül. Rozsnyón 1780. nov. 19-én. Mint okleveles ügyvéd hzg. Eszterházy Miklós, gr. Gyulay Ignácz bán, és gr. Andrássy József jogi képviselője, és Gömör és Torna vármegyék táblabirája volt. A rozsnyói nemz. iskolának is felügyelője volt, és a csetneki urodalmi igazgatósága jegyzőségét is kezelte. Nejétől Mayer Jankától egyetlen leánya Jozefina maradt, kit Aranyhalmy (előbb Goldberger) Ádám Coburg hzg uradalmi igazgatója vett nőűl.
IV. Lajos szül. 1793. aug. 8-án. letévén 1815-ben az ügyvédi az vizsgát, több nagy család r. ügyésze, 1828-tól hzg Koháry Ferencznek, majd ennek utódának szász Coburg Ferd. hzgnek 1849-ig a murány völgyi és garami uradalmakban r. ügyésze. Gömör megye köz ügyeiben élénk részt vévén, többször váalsztmányi elnökséggel és helyettes alispáni megbizással is megtiszteltetett. 1851/2-ben az urbéri viszonyok tárgyában Bécsben a ministeri tanácskozmányokban is részt vett. Mint egyházának buzgó hive, 1818-ban már a rozsnyói evang. egyház jegyzője, a helybeli elemi iskola, és 1836-tól a gömöri esperességnek, majd 1848-ban a tiszai superintendentia felügyelője. 1861-ben az evang. egyház törvényszékének közbirájáúl választatott. Meghalt Rozsnyón 1862. nov. 16-án. Emlékét és érdemeit az ágostai vall. egyházi egyetemes gyülés Pesten 1863. sept. 23-án jegyzőkönyvileg örökité. Nejétől Máriássy Ágnestól gyermekei Emma Stümmel Sámuelné Rozsnyón és Kálmán, ki 1857. febr. 1-én jogtudor lett, 1861. aug. 27. köz- és octob. 8. váltó ügyvédi vizsgát tett, mint illyen Pesten ügyvéd, 1862. óta a helytartóság által az állam-vizsgálati bizottmány tagjáúl is kinevezve, és egyszersmind az evang. egyház egyetem részéről a m. kir. helytartóságnál egyházi ügynökűl is megválasztva. Neje s gyermekei a táblán.
Imre 1820-ban ügyvédi vizsgát tévén, mint több neves család ügyvéde működik. Egyszersmind előbb a rozsnyói evang. egyház és iskola, «»jelenleg pedig a Gömör megyei esperesség felügyelője. Neje s gyermekei a táblán láthatók.
VII. tábla.
Sasos czímerű Pál vonalán fiától Lajostól a kesmárk-borsodi ág.
I. Pál, ki az I. táblán. katona † 1650.; I. Lajos vulgo Besteller 1661. sasos czím. szerzője (Kayser Zsuzsi); Kristóf 1661. közszerző 1675. Hosszúréten bánya birt.; János 1661. közszerző lak. Iglón. (N. Zsuzsi); Pál Sziléziában; Márton megöletett 1660.; Folyt. VIII. táblán.; Folyt. IX. táblán.; Ágoston.; Tóbiás sz. 1649. Iglón (1. Roxer Zsófi 2. Hauser Mar. Margit); Gottfried.; 1-től I. János sz. 1672. Sz. Szombathban. (1. Toperczer Zsuzsi 2. Maléter Zsuzsi); 2-tól II. Lajos (Róth Mária); III. Lajos jogtudor Hollandban kapit. végre Rigában.; II. Pál 1732. public, † 1745. Késmárk. (Váradi Szakmáry N.); II. János (Perliczy Eleonora); Zsuzsa (Szakmáry Zsigmond); Jakab † 1750. Borsodi t. alügyész (Bükk Kata); Zsófi (Lányi Józs.); A. Mária (Kéler Zsigm. pozs. lelkész); III. János (Guttsmittel N.); IV. János-Dán. alezredes Serbelloni ezredben.; III. Pál (Hentschel N.); Gottfried Eperjesen; László 1771–79. Borsodi főpénzt. és főszbiró (Czauner Anna); Zsuzsa (Véges Károly helyt. hiv.); Katalin (1. Palugyay István 2. Simonyi József) Babán.; V. János-Sebest.; VI. János-Dán.; Mária-Kat. (Meissel Adolf kap.); Pál † 1821. Miskolczon (Roxer A.-Mária); Mária 1808. (Tallián Ignácz Vattán); V. Pál keresk. Miskolczon. 1863. Brassóban.; Amália (Veresmarthy László Igmándon); Zsuzsa (Bajkor József Miskolcz); Anna-Janka (Szombathy Sámuel Miskolcz); Ludovika hajadon.
E vonal törzse Pál mint katona távol lévén az atyai háztól, sem atyja I. Kristóf és nagybátyja Imre által 1610-ben, sem testvére I. Lajos által 1632-ben, sem a II. Lajos által 1659-ben nyert czímeres nemes levelekbe be nem iktattatott, igy minden irott kitüntetés nélkűl csupán személyes hadi érdemeivel szállott 1650-ben sirjába. Fiai azonban, úgymint Lajos a Besteller, II. Kristóf és János 1661. octob. 21-én atyjok érdemei alapján is a már előbb birt és időközben elveszett kiváltságlevél pótlásáúl is I. Leopold királytól ujjitó czímeres nemes levelet nyertek, azon a család többi vonalától különbözű czímerrel, hogy a vért kék udvarában az arany nap helyébe hármas arany hegy fölé egy fejű fekete sas adatott, mely czímerlevél 1662. april. 13-án Lőcsén Szepes megye közgyűlésén kihirdettetett. *
És jelenleg Miskolczon V. Pál által őriztetik.
Pálnak fiai lehettek a nevezett háromon kivűl még azon Pál is, ki Sziléziában kereskedő volt és Pőlitz város polgára, és Márton, kit 1660-ban Horváth máskép Balogh György megölvén, testvére Pál 1663-ban a gyilkos ellen Szepes megye előtt bünvádi pert indított és azzal testvérét megboszúlta. *
Szepes megyei 1663. évi jegyzőkönyv 149. lap. és Szepesi káptalan 1656. évi Protocol. 238. és 406. lap.
Pálnak a katonának fia I. Lajos a Besteller *, kinek Selmeczbányáról való nejétől Kayser Zsuzsannától fiai Ágoston, Tóbiás és Gottfried 1661-ben már éltek, és az érdeklett czímeres levélben is bentfoglaltatnak. Közűlök
„Besteller” bányavállalkozót jelent, milyen volt I. Lajos és előtte rokonai Pál és János mindnyájan Iglón, hol a keresztelő könyvben is a többi családbeliektől megkülönböztetés végett „Besteller” névvel különböztetnek.
Tóbiás Iglón szül. 1649-ben. Ennek két nejétől két fia maradt; a második szülött II. Lajos a rigai ágnak lett eldőde; az elsőtől született 1672-ben I. János, ki Szepes-Szombatban lakott, kinek ismét kétszeri házasságából hat gyermeke maradt, ezekből három fiú II. Pál, II. János és Jakab ágaik terjesztői lettek.
II. Pál a gazdag Váradi Szakmáry családból nősűlt. 1732-ben Szepes megye előtt nemességét igazolta. Meghalt 1745. Kesmárki lakhelyén. Fiától III. Jánostól ága jelenleg – mint a táblázat mutatja – kis unokáiban él.
II. János Perliczy Eleonorától nemzé többi közt IV. János-Dánielt, ki a Serbelloni ezredben alezredes volt, és a csatamezőkön szerzett érdemeket; egyik testvérének Gottfriednek, ki utóbb Eperjesen lakott, fia lehetett azon Márton, ki 1794-ben ugyan ott evang. tanitó volt.
Jakab ügyvédi vizsgálatot tévén, Borsod megyébe telepedett, és ott nőűl vette ns. bükki Bükk Katalint. 1737-ben Alsó-Szalontán mint szerző már birtokos, 1741-ben csabai, utóbb mint babai és harsányi közbirtokost találjuk. Borsod megyének t. ügyésze volt. Meghalt 1750-ben. Özvegye utóbb Lőcsey Zsigmondhoz ment férjhez. A táblán látható gyermekei közűl fia László 1768-ban Borsod várm. aljegyzője, 1772–1778. főpénztárnoka, 1779–82. főszolgabirája volt. Egyetlen leánya Mária Vattára Tallián Ignáczhoz ment férjhez.
Jakab egyik nővére Anna-Mária 1741. nov. 23-án Besztercze-bányára Kéler Zsigmond odavaló, utóbb pozsonyi ev. lelkészhez ment férjhez.
Ez ág, – kivévén a netán Livoniában Rigában letelepedett utódait, kik ismeretlenek – kihaláshoz közeledik, miután belőle V. Pálon kivűl, ki Miskolczon székel, és Brassóban is van kereskedése, – több férfi tag nem él.
VIII. tábla.
A sasos vonalon Kristóftól a Késmárk-Sz.-Szombati ág. I. Kristóf, ki a VII. táblán.
1661. közszerző. 1675. Hosszúréten.; I. János sz. 1647. (Studnicz Anna); II. Pál sz. 1654.; I. András sz. 1694.; György sz. 1702. 1737. public. (Grosz N.); II. János sz. 1697. 1737. public.; II. András sz. 1719.; III. János sz. 1727.; II. Kristóf sz. 1730.; János-Mih. † Sz.-Szomb.; IV. Pál sz. 1732. Sz.-Szomb.; IV. János †; V. János (Hentschel N.); VI. János.; III. András.; III. Pál sz. 1728. Sz. Szombat (Schwarz N.); György.; V. Pál.; Sámuel Kesmárkon (Hecker Zsuzsi); János-György (Than N.); Tóbiás Kesmárkon (Rainisch Zsuzsa); Lajos.; Károly Kesmárkon 1839. Szepes v. ügyész (Smith Kovách Anna); Hermina.; Ilona.; Gyula.; Gejza.; Imre.; Anna.
Ez ág törzse I. Kristóf 1661-ben a sasos czímer közszerzője, mint bánya mivelő és kereskedő működött. 1675-ben többek közt a Gömör megye Hosszúréthi vasgyárt is birta. * Kereskedelmi üzletei Iglón kivűl kiterjedtek Szileziába Brigáig. Két fia maradt: I. János, kinek utódai a Kesmárki, és II. Pál, kinek ivadéka a Szepes-szombati ágat képezi. * Amannak fia György, II. Pálnak fia II. János 1737-ben Szepes megye előtt igazolták nemességöket.
Gömör megye 1675. évi jegyzőkönyve 278. lap.
Szepes megye 1785. évi jegyzőkönyv 38. és 44. lap.
Említett II. János (szül. 1697.) négy fiat nemzett, ezek közűl IV. Pálnak fia volt ismét V. Pál, ennek János-György, kinek fia Lajos most ez ágat képviseli.
Nevezett Györgynek fia volt III. Pál szül. 1728. Szepes-Szombatban, ennek fia Sámuel Kesmárkra telepedett, unokája a most élő Károly 1839-ben Szepes megye tiszti-ügyésze, utóbb több családok rendes ügyésze. Lakhelye Késmárk. Gyermekei a táblán láthatók.
IX. tábla.
Sasos czímerű Pál vonalán fiának Jánosnak ága. I. János, ki a VII. táblán.
1661. közszerző lak. Iglón (N. Zsuzsi); II. Pál sz. 1687. Iglón † 1745. Késmárkon; I. Mihály sz. 1688. Iglón.; III. Pál.; II. János 1714.; III. János.; II. Mihály.; IV. János 1731.; III. Mihály Beszterczén.; V. János 1749. Beszterczén (Maszjár Judit); I. Tóbiás 1770. Beszterczén. (Schleimer Rebeka); II. Tóbiás 1793. (Rell Zsuzsi); IV. Pál N. Becskereken †; I. Dániel 1811. Beszterczén. (Horeczky Zsuzsi); Janka (Krsko N.); Zsuzsa.; Karolina.; Anna.; József 1858.; II. Dániel Radványban 1860.
I. Jánostól a sasos czímer közös szerzőjétől mint származik ez ág le mostanig, a tábla mutatja. Róla, mert az egész ág teljes nemzékrendét s történeti viszonyait kevésbé ismerjük, keveset mondhatni. Iglóról, illetőleg Kesmárkról II. János gyermekei által ezen ág Zólyom megyébe Beszterczére szakadt, és ott és a közel Radványban most is I. Dániel fiaiban élnek.
Mi a család idegen nevét illeti, az sokkal emlékezetesebben összeforrt a család ősi történetével és ezen név alatt régi meghonosodása, úgy szólván megtörzsökösödése óta szerzett érdemei és kitüntetései oly ragaszkodóvá tevék e családot ősi nevéhez, mint régi próbált hazafisága ezen századok előtt eljegyzett édes szülő hazához, hol a családfa derék terebélyes virágzó szét ágazását elérte. És különben is daczára idegen hangzásának a nemzetségi név maga is oly meghonosodott és megszokott hangzású lőn, hogy az ujonnan megindúlt névmagyaritások közepette 1862-ben Pollák József rima-szombati polgár személyében akadt ember, ki felsőbb engedély mellett nevét „Zontagh”-ra változtatva, * ez által azt mintegy honosabbá tenni igyekezett.
Vasárnapi Ujság 1862. évi sept. 14. 37. szám. 443. lap.
