Szent-Iványi család. (Iklód-szent-iványi)
Szent-Iványi család. (Iklód-szent-iványi)
Doboka vármegyében jelenleg puszta Iklód-Szent-Ivány, * hajdán B. Szolnok megye nyugoti szélén feküdt. Erről irja ezen Szent-Iványi család előnevét. Őseit a XIV. században mutatja fel, midőn 1380-ban Zenth-Iváni Miklós és fiai Gergely és János és ennek leánya Erzsébet és mindkettőnek fiai, (kik az oklevélben meg nincsenek nevezve) a hűtlenségi vád alól, mellyel vádoltatva László akkori erdélyi vajda és szólnoki főispán által, Szent-Iványi birtokuktól megfosztattak, – fölmentvén, azokba Erzsébet és Mária királynénak és az ország tanácsának 1380. évi Pál fordulása utáni hatodik napon Visegrádon kelt és a kolosmonostori konventhez intézett iktató parancsa folytán vissza helyeztettek. *
Hodor, Doboka várm.
Kolosmonostori konvent Török Antal közlése szerint.
1492-ben Zent-Iváni György özvegyét Potentianát és fiait Imrét és Jánost a kolosmostori convent által evocáltatni rendeli Telegdy István alvajda zamosfalvi Mikola Ferencz, Kémeri György és István, Valkai Tamás, és Thamásfalvi Imre részére Szent Iványi bizonyos zálogos részek kiadása végett. *
Ugyan ott.
1497-ben Zenth-Iváni Anasztázia Pad Benedekné iklód-szent Iványi egy nemes udvartelkét és két puszta telkét 46 ftért, továbbá Szent-Iváni Imre és János, Györgynek fiai zenth-iványi eddig lakott nemes udvartelkeiket, három puszta jobbágytelekkel, úgy a Viz-Szamoson lévő malomrész birtokot eladták Zamosfalvi Mikola Ferencznek. *
Kolosmonostori konvent Török Antal közlése szerint.
1643-ban már Nagy-Iklódon lakott Szent-Iványi Miklós és Borbála técsi Nagy Györgyné a már pusztává (praedium) lett Iklód-Szent-Ivánt kijártatván, abban részeiket Tholdalaghi Ferencztől és Gábortól kiváltják és erről hiteles okmányt készítetnek.
1717-ben Márton Ferencznek testvére osztozik az Iklód-Szent-iványi pusztán eredeti osztálylevél szerint. Ferencz az akkori háborús időkben elesvén, fia György panaszt emelt atyja testvére Márton ellen, hogy ez apai részét kiadni nem akará, 1738-ban. *
Az eredeti a családnál.
A családfa az 1492. előtt élt Györgytől kezdve * következő:
E leszármazás a kolosmonostori conventben be helyezett genealogiáról van véve a család közlése szerint Török Antal által. A chronologia szerint a családfa némileg hiányosnak látszik.
György (Potentiana özv. 1492.); Imre 1487.; János 1497.; Anasztázia (Pad Benedek); I. Ferencz; Kálmán.; Gáspár.; András.; Boldizsár.; II. Ferencz 1646.; Miklós.; Gergely.; Klára 1646.; Anna 1646.; Borbála 1643. (técsi Nagy György); III. Ferencz.; Márton; Anna.; György.; András.; Mihály; András.; «»VI. Ferencz ügyvéd (Gaszner Anna); Kálmán kormányszéki irnok; Ilona.; Blanka.
Szent-Iványi Miklós és Borbála técsi Nagy Györgyné testvérek az iklód Szent-Iványi részben osztoztak, mutatja a fönnebb idézett 1643. évi kijártató oklevél.
Hogy Boldizsárnak gyermekei II. Ferencz, Borbála a técsi Nagy Györgyné, Miklós, Gergely, Klára és Anna testvérek voltak, 1646-ban Sárosi János itélőmester hivatalos esketése igazolja.
II. Ferencznek kitett három gyermekét szintén 1643-ban kelt okmány, 1702-ben törvényesen átirva, mutatja.
Az utóbbi leszármazás az 1717. évi osztálylevél, 1738. évi kérvény és 1791. évi tanuvallatás által igazoltatik, és 1845-ben az erdélyi kir. tábla az iklód-szent Iványi családot itéletileg adományos nemes családnak elismerte.
Nem találjuk a családfán iklód-szent-iványi Szent-Iványi Sámuelt, ki 1794-ben Belső-Szolnok megye protokollistája volt.
