Szénásy család. (N. Váradi, kidei és pánczél-csehi)
Szénásy család. (N. Váradi, kidei és pánczél-csehi)
Doboka megyében virágzott. Származását Szénásy Miklóstól hozzák le, ki 1526-ban Mohácsnál esett el. A családfa * következő:
Hodor K. közlése szerint.
Miklós † 1526.; Imre 1636–1556. (n.-váradi Ibrányi Zsuzsa); Péter 1570–90. Pest vári kapitány (Ráskay Anna); I. András 1631. (Komjáthi Orsolya); Anna.; Margit.; II. András † 1683. aug. (Szathmári Pap Erzse) 1654–1683.; Folyt. a köv. lapon.
II. András, ki az előbbi lapon. † 1683. aug. (Szathmári Pap Erzse) 1654–1683.; III. András 1683. 1720–1724. Dobokai alisp. («»pócsai Nagy Bora); Mária (Marjay Albert); IV. András 1763–1771. Dobokai szbiró. (Várady Bora); I. József †; Erzsébet (oláhpataki Váradyné); Anna (Harsányi Zsigmond); István 1794. (Ilyés Bora); Lajos.; Károly él 1863.; II. József de N. Várad 1800–1810. (Fejérdy Julia); V. András 1760. szbiró 1771. törv. sz. ülnök.; Teréz (Balogh András); Bora (pókaf. Becsky Miklós); Zsuzsi (Gombás Fer.); Klára (Aknay József); III. József nőtlen 1828-tól adórovó; Elek (Balogh Eszter); Eszter (Eperjesyné); Karolina.
A családfán álló I. Andrásnak neje Komjáthy Orsolya derzsei idősb Komjáthy Miklósnak leánya volt, kivel utóbb 1624-ben a II. Ferdinand és Bethlen Gábor között kötött béke után Erdélybe Doboka megyébe Pánczél Csehibe telepedett és törzse lőn ott a Szénásy családnak.
Ezen I. András kidei előnévvel, mint már előbb is nemes 1639. maj. 12-én Gyula-Fejérvárott kelt czímeres nemes levelet nyert I. Rákóczy György erdélyi fedejelemtől, * mint mezei katonaság hadnagya, maga, neje Comiathi Orsolya, Anna és Margit leányai számára. Ezen armalis levél 1649-ben (feria 3-ia prox. post Dnicam tartiam Trinitatis) Bonczida mvárosban kihirdettetett. *
Rákóczy György fejedelem és Markosfalvi Márton titkár aláirása alatt.
A kihirdetést aláirta Szamoskeözy Mihály Doboka vármegye jegyzője.
A család czímere a fölebb említett armalis szerint ez: a paizs kék udvarában zöld halmon lovas katona látszik, jobb kezében vérrel fecskendett meztelen kardot, balkarjával pedig melléhez szorított törökfejet tart, ugyancsak balkezével a ló kantárát is tartja. A vért fölött koronás sisak áll; foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstvörös.
I. András idővel – úgy látszik – főhadnagy lett, ezt vallá 1758-ban a család érdekében egy tanú: csomafáji Butka Mihály, oklevélre hivatkozván, midőn állítá: „idősb Szénásy András uram I. Rákóczy György hadának főhadnagya volt, a mint azt in anno 1646-ban die 19-a martii az atyámmal transigált contractus bizonyítja.” I. András neje utóbb Nánásy Mihályhoz ment férjhez. Fia
II. András 1654–1683-ban élt Pánczélcsehiben, midőn a tatároktól megöletett.
III. András, 1720–1724-ig Doboka megye alispánja volt. Élt még 1755-ben is. Neje pócsai (vagy tán borsai) Nagy Borbála volt. Ettől fiai IV. András és I. József 1770-ben kidei és pánczél-csehi előnévvel Pánczél-csehiben adományos birtokosok.
IV. András kinek neje Várady Borbála (más adat szerint Alsó-Bora volt), 1763–1771-ig Doboka megyének szolgabirája volt.
Fiai közűl
II. József már n.-váradi előnévvel, adórovó 1800–10-ig, ennek fia III. József 1828-tól szintén adórovó. 1848-ban M.-Köblösön a fellázadt oláhok megvérzék, és jobb keze egy újját elvágták.
