KAPCSOLATTARTÁS ÉS IDEGENKEDÉS
KAPCSOLATTARTÁS ÉS IDEGENKEDÉS
A távoli vidékekről érkező munkavállalót vagy az áruját kínáló háziiparost, kereskedőt akkor is „idegenként” fogadták a magyar falvakban, ha szót értettek vele. Azt tekintették természetesnek, ha a velük kapcsolatot kereső meg tudja értetni magát, viszont a sajátjukétól eltérő dialektusát idegen nyelvűsége árulkodó jelének vélték. A nagytáji kapcsolatok legjellemzőbb vonásait bemutató néprajzi dolgozatok szerzőinek megjegyzései legalábbis így általánosíthatóak. A Felföldről, esetleg csak az Északi-középhegység nem is túl távoli falvaiból az Alföldre szekerező meszeseket, cserépedény- vagy faeszközárusokat tótokként, a Biharból, s távolabbról, Erdélyből érkező dongás faedény- vagy mezőgazdasági eszközárusokat oláhokként szokták volt emlegetni az első világháború előtti árucsere-kapcsolatokra emlékezők. Pedig a magyar–szlovák, illetve magyar–román nyelvhatár mindkét oldalán voltak a táji munkamegosztás révén hasznosított termékek előállítására-árusítására szakosodott falvak, az árusok tehát lehettek magyarok is. A vándorárusok etnikai hovatartozását „eltévesztő” vélekedéseket persze támogatni látszottak a közösség öröklött sztereotípiái. Ha egy-egy eszközfélét a forma, az anyag, a technika és a funkció jellemzőire figyelemmel tót fazéknak, tót villának, tót hombárnak nevezett meg a vásárló, oly 857módon utalt e készítmények származási helyére, hogy a speciális minőség afféle „márkajegyének” fogta fel az idegen eredetet. Természetes tehát, ha az árusok minden újabb jelentkezésekor a megszokott, a megkívánt minőséget valamelyik etnikummal összekapcsoló sztereotip ítélettel egészítették ki azt a keveset, amit futó benyomásaik alapján az „idegenekről” tudtak. Az árusoknak pedig, ha maguk is számon tartották, hogy árujuk etnikumhoz kapcsolása üzletileg előnyös „referencia”, szintén nem volt érdekükkel ellentétes, ha esetenként nem magyarnak vélték őket, holott magyarok voltak (vö. Paládi-Kovács A. 1988: 139–144).
NÉPKARAKTEROLÓGIAI SZTEREOTÍPIÁK
A VILÁGLÁTOTT SZEMÉLYEK KÖZÖSSÉGI MEGÍTÉLÉSÉNEK MÓDOSULÁSAI
A MEGBECSÜLÉS ÉS A LENÉZÉS VÉGLETEI
